Az átlag újságolvasó valószínűleg lassan a pokolba kívánja az ugocsai közutakról szóló tudósításaimat, mondván ebben a klímaváltozásos, rohadt meleg uborkaszezonban kitalálhatnánk valami mást.
Ebben bizony van igazság, de sajnos sem a kis zöld emberkékre, sem az elveszett IX. Légióra, de még a Führer elveszett aranyára sem tudok rábökkenni a Tiszahát síkján. Rábökken viszont a szerencsétlen közlekedni vágyó Nagypalád és Fertősalmás között egy kb. 3,5 kilométer hosszú útszakaszra, mely valami miatt folyamatosan kiesik a járási és megyei útkarbantartók tudatából. Ja hogy ott abban az Isten háta mögötti zsákfaluban emberek élnek? No, ez a kutyát sem érdekli, és ilyenkor szokott eljönni – hogy a Bibliával szóljak – „a fogaknak csikorgatása”. Ismerve viszont az ukrán sztomatológusok díjszabását, ez sem vezet messzire, hát Biró Vencel polgármester mérgében felcsapott útkaparó mesternek.
– A vezetésem alatt álló két települést összekötő közút – mesélte a polgármester – lassan a járhatatlan kategóriába kerül és a járási büdzsé amolyan adunk is meg nem is módon finanszírozza a karbantartását. Idén például kereken 120 méter(!) hosszan végzik el a kátyúzást, de tavaly sem erőltették meg magukat, amikor 100 méteren tömködték be a gödröket. Az ilyen munka természetszerűen szinte semmit nem ér, hiszen mire az utolsó 100 métert is megjavítják, lehet elölről kezdeni az akciót. No, ebből lett elegem, ezért saját és fiam pénztárcája terhére nekiláttunk betonnal beönteni a lukakat. Tudom, sok tekintetben ez túllép a szabályokon, de valamit tenni kellett. Remélem, a közeljövőben több helybeli lakos is csatlakozik a polgármesteri akcióhoz, és az eddig rendbe hozott 400 méternyi útszakasz (ennyire volt pénzünk) megsokszorozódik.
Matúz István
