A járványok az emberiség legrégebbi állandó kísérői, már az ókori irodalmi művekben és a középkori feljegyzésekben is olvashatunk róluk. A XX. századig a háborúk természetes velejárói voltak, és sokkal több áldozatot szedtek, mint maguk a hadicselekmények. Napjainkban az új kórokozók megjelenésén túl a szakemberek bizonyos okok miatt olyan régiek visszatérésétől is tartanak, mint a szamárköhögés, a tuberkulózis, a diftéria vagy a gennyes agyhártyagyulladás. Kárpátalja mennyire felkészült egy esetleges járvány kezelésére, s mitől tartanak leginkább az infektológus szakemberek, kérdeztük Polyák Mihálytól, a megyei infektológiai kórház főorvosától.
– A tudósok jelenleg öt-tíz olyan kórokozót ismernek, amelyek akár a közeljövőben súlyos járványokat okozhatnak. Ilyen az Ebola- és a Marburg-, a MERS-, a SARS- és a Nipah-vírus, a Lassa- és Rift-völgyi láz, valamint a krími–kongói vérzéses láz. Ezek számunkra rendkívül távolinak tűnnek. Megeshet, hogy mégis behurcolják őket régiónkba?
– Napjainkban senki sincs biztonságban.
A fertőző betegségek elterjedését jelentősen befolyásolja a migráció, az adott ország szociális-gazdasági helyzete, a hajléktalanok tömeges megjelenése, az éhínség, a nyomor és más tényezők.
Sajnos a fertőző betegségek megelőzésére a független Ukrajnában még a kezdetektől rendkívül kevés figyelmet fordítottak, annyi pénzt szántak rá, amennyi a többi szolgálattól megmaradt. S ez mindmáig így van. Holott világszerte kiemelt helyen kezelik az infektológiát, hisz nemzetbiztonsági tényezőről van szó. Arról nem beszélve, hogy megváltozott a világ, hatalmas a migráció, manapság az ember néhány óra leforgása alatt átjut egyik földrészről a másikra, s magával viheti ritka betegségét. Nem olyan rég például Spanyolországban, Olaszországban és Görögországban észlelték az ebola vírusát. De említhetném az Ukrajnába öt éve behurcolt tizenkilenc tífuszos esetet is. Ez arról tanúskodik, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt kellene kapnia a szakágnak. A Köjál feloszlatása után, mely helyett úgynevezett laboratóriumi központokat hoztak létre, igencsak meggyengült a korábbi járványügyi kontroll. Sajnos a jelenlegi egészségügyi reform nem beszél az infektológiai szolgálat struktúrájáról, működéséről.
Bár az új egészségügyi miniszter hatékony harcot ígér a fertőző betegségek ellen, ám ennek mikéntjéről egyelőre semmi konkrétum nem hangzott el.
– A megyei infektológián képesek diagnosztizálni az olyan, errefelé ritka betegségeket, mint például az ebola?
– Nincsenek ehhez szükséges tesztjeink. Az anamnézis – hol, merre járt a beteg – és a klinikai tünetek alapján tudjuk felismerni a kórokozót. Sőt, az ukrán infektológiai szolgálatban úgy általában nem mindenki áll készen erre a feladatra sem szakmailag, sem műszakilag. Épp ezért rendkívül fontos a fertőzések terjedésének a megakadályozása. Mi például minden éven gyakorlati foglalkozásokat tartunk, hogy orvosaink ne felejtsék el, hogyan kell viselkedni egy veszélyes kór esetén. Persze kérdés, ha egy ritka betegségben szenvedő páciens nem szakorvoshoz kerül, az képes lesz-e reálisan felmérni állapotát és helyesen reagálni. Ha ne adj’ Isten, kitör egy járvány, a betegek elkülönítéséhez különleges, légmentesen szigetelt boxokra van szükség.
Míg például Csehországban a belgyógyászatok is rendelkeznek elkülönítőkkel, nálunk csak a járványügyi kórházakban van erre lehetőség.
De légmentesen még megyei szakintézményünkben sincs mód a veszélyes betegek szeparálására. Pedig a migrációs folyamatok révén Kárpátalja különösen nagy veszélynek van kitéve.
– Az ukrajnaiak is rengeteget utaznak olyan országokba, ahová korábban nem jutottak el, legfeljebb elvétve. Kárpátalján van lehetőség arra, hogy megejtsék a szükséges védőoltásokat azon kórok ellen, melyek ezekben az országokban előfordulhatnak?
– Csak Kijev rendelkezik a szükséges ritka vakcinákkal. Aki szeretne élni vele, fel kell utaznia a fővárosba. Egy-két adag specifikus oltóanyag ideszállítása ugyanis egyelőre nem oldható meg.
– Mi okozza jelenleg a legtöbb fejtörést az ukrajnai infektológusoknak?
– Napjaink egyik legsúlyosabb problémája az oltásellenesség terjedése, mely a migráció¬val együtt komoly kockázatot hordoz Európa lakosságára nézve. Európában a szülők túlnyomó többsége beoltatja a gyermekét, ám tény, hogy számos országban, azon belül Ukrajnában nem elégséges, illetve csökkent az átoltottság. Ez is közrejátszott abban, hogy 2018-ban több mint nyolcvanezer kanyarós esetet regisztráltak. Ukrajnában idén számuk elérte az 52 034-et. 2017, a betegség megjelenése óta összesen 100 ezren fertőződtek meg és 38 ember számára végzetesnek bizonyult a védőoltással kivédhető kór. A WHO azt javasolta, hogy a kormányok tegyék az iskolába való felvétel feltételévé a kanyaró, illetve más fertőző betegségek elleni immunizálást, amit az Ukrán Egészségügyi Minisztérium idén el is rendelt.
Kárpátalja elegendő oltóanyaggal rendelkezik, ennek ellenére még mindig sokan elutasítják a vakcinálást.
Ugyancsak aggasztó, hogy néhány megyénkben már megjelent a diftéria, ami szintén az alacsony oltottsági szint következménye. Régiónkban aktuálisak a gyomor- és bélrendszeri fertőzések, valamint a hepatitis A megbetegedés, mely öt-nyolc évente aktivizálódik. Elenyésző számban, de találkozunk még leptospirózissal és Lime-kórral is.
Magyar Tímea
