A meséből a gyermek megtanul saját lelkében olvasni. S nagyon fontos, hogy olvassunk, vagy később magának olvasson a gyermek mesét, mert minden népnek a mesevilága a saját lelkét mutatja be, lehet az szomorú, vidám, romantikus, bölcs vagy tanulságos.
Tehát a mese jól illeszkedik a népi és nemzeti identitásunk legfontosabb megnyilvánulásai közé. Ezért is üdvözlendő, hogy a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Pedagógia és Pszichológia Tanszékének társszervezésében immár negyedszer hirdetett mesemondó versenyt a magyar népmese napja alkalmából. A főiskola átriuma gyakorlatilag megtelt, idén érkeztek a legtöbben a megmérettetésre, összesen 138-an. A versenyre négy kategóriába nevezhettek: I. kategória: óvoda; II. kategória: elemi iskolások (1-4 osztály); III. kategória: általános iskolások (5-9 osztály); IV. kategória: közép-, szak- és főiskolások, valamint egyetemisták (16-23 év).
– Biztos vagyok benne, hogy nincs olyan ember, akinek ne lett volna gyermekkorában kedvenc meséje, vagy ne olvasott volna ki akár több meséskönyvet is. Ez nagyon fontos, mert a mese az a műfaj, amely az életre tanít és rendkívül érdekes lélektani dolgokat is felszínre hoz – hangsúlyozta köszöntőjében Szilágyi Mátyás, a beregszászi konzulátus főkonzulja. – A mese nemcsak a gyermekek, de a felnőttek körében is „divatos” műfaj, tette hozzá, hiszen a mai film- és színházművészetben a produkciók egy része mesejáték vagy mesefilm.
A szervezők igazi meglepetéssel készültek a résztvevőknek, Ránki György: A két bors ökröcske című zenés mesejátékával várták a versenyzőket. Emellett a Gödöllői Szimfonikus Zenekar hangszereinek, hangszercsoportjainak a bemutatására is sor került.
Hegedűs Csilla
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
