Tegyék a szívükre a kezüket mindazok, akik e sorokat olvassák, és vallják be: hallottak ugyan az ún. Steinmeier-formuláról, hisz nemcsak az ukrajnai, hanem a nemzetközi sajtó is tele van vele, ám arról, hogy mit is tartalmaz valójában, már igencsak hézagos az ismeretük. Így vannak ezzel valószínűleg azok is, akik Ukrajna-szerte az állami hivatalok elé vonulnak, hogy tiltakozzanak ellene.
Engem azonban mégsem ezek a tüntetők, egy esetleges harmadik majdant kilátásba helyező állampolgárok érdekelnek, elvégre mindenkinek jogában áll véleményt nyilvánítani a szólásszabadság nevében, még akkor is, ha nem tudja, miről van szó tulajdonképpen. Személy szerint egyetlen elvárásom van velük szemben: fellépésük ne torkolljon erőszakos cselekedetekbe.
Én sokkal inkább vagyok azokon megütközve, akik nagyon jól tudják, miről szól az egykori német külügyminiszter, ma német államfő, Frank-Walter Steinmeier még 2015-ben kidolgozott elképzelése, mely a normandiai négyek által aláírt, a kelet-ukrajnai békét célul tűző jegyzőkönyv egyik részletének kidolgozása. Maga a formula azt irányozza elő, hogy a jelenleg szakadárok kezén lévő területet ideiglenes különleges státusszal kell felruházni, helyhatósági választást kell tartani, s amennyiben az EBESZ azt jóváhagyja, végleges formába kell önteni a vidék Ukrajnán belüli jogállását.
Merthogy vannak, akik négy évvel ezelőtt örömmel üdvözölték az elképzelést, s tették magukévá azt, most annak fizikai létét is tagadják. Sőt, azt állítják, a jelenlegi kijevi vezetés, mely elindult a béketeremtés útján, voltaképpen Moszkva kottájából játszik. E vélemény legzajosabb hangoztatói a Jevropejszka Szolidarnyiszt parlamenti képviselői, még pontosabban a párt elnöke, a „tegnapelőtt” még – és 2015-ben is! – államfő, Petro Porosenko.
Lássuk be, ennél nagyobb pofátlansággal ritkán találkozik az ember. Ezek után már azon sem lepődhetnénk meg, ha az úriember holnap előáll, s teszem azt, a mostani kormányon kéri számon a rossz utakat, az alacsony nyugdíjakat, a nemzeti vagyon szétrablását. Mi több, Krím Moszkva általi bekebelezését és – hogy térjünk vissza a kályhához – a több tízezer katonai és polgári áldozatot szedő kelet-ukrajnai fegyveres konfliktust is.
A tömeget mindenesetre már hergeli. Ez az ő igazi formulája, a cinizmusé.
