Eredményes munkafolyamat zárult le nemrég vidékünkön. Ahogy lapunk hasábjain már olvashatták, hosszú idő után a Kárpátaljai Megyei Tanács elfogadta az úgynevezett perspektivikus tervet, ami a közigazgatási reform vonalvezetőjeként szolgál. A decentralizáció magyar nemzeti kisebbségre gyakorolt hatásáról, illetve a közelmúltban előforduló egyesítési kísérletek végkifejleteiről dr. Zubánics László, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke nyilatkozott.
− Volt már példa hasonló összevonásokra?
− Az 1950-es évek végén, a ’60-as évek elején Kárpátalján összevontak három járást: a Nagyszőlősit, az Ilosvait és a Beregszászit. A terv az volt, hogy egy központból próbáljanak meg ellátni három közigazgatási területet, amely mentalitásában, gazdaságában, szokásaiban és minden egyébben különbözik. Emiatt nem volt túlzottan sikeres a művelet.
Manapság a kistérségi összevonások gyakorlatilag leképezik a régi kolhozrendszert – ezt a véleményt osztják többen a szociális médiában.
Mint fogalmaznak, ahogy akkoriban, úgy most is egy központ kialakítása van folyamatban, amely viszonylag jobban fejlődik majd, mint a többi társtelepülés. Az erőforrások elosztása is részben eme elvek alapján történik. Tehát nincs új a nap alatt. Az elképzelés, amit a tervezet megálmodói életre hívnának Ukrajnában, létezik. Lengyelországban a vajdaságok szintjén számos ilyen térségi együttműködés van. Ez a közigazgatást próbálja meg optimalizálni. Nálunk sajnálatos módon az emberek nem tudják, nem értik és nincsenek tisztában a folyamat előnyeivel és hátrányaival. Néhány évvel ezelőtt, mikor a téma felvetődött, az önkormányzatoknál elkezdődött az egyezkedés, ámde aknára futottunk.
− Milyen hiányosságok nehezítik a folyamat sikerességét?
− Nincs meg az a szilárd bázis, amire ezt fel lehetne építeni. Alkotmányosan nincs alátámasztva, hiányoznak a kidolgozott működési mechanizmusok is. Nem ismert, hogy az eddig az állam által végzett feladatokat egyenesen a kistérségek szintjére delegálják, vagy megmarad a járások és a megyék közvetítői hatásköre. Az általam olvasott koncepció alapján a köztes hatóságok megmaradnak, de a funkciójuk nincs meghatározva.
Az sem világos, hogy a jövő évben esedékes önkormányzati választásokat milyen rendszer szerint fogják lebonyolítani.
Kárpátalján a folyamat elindult, viszont a parlamentnek is fel kell venni a tempót, hogy törvényi alapokkal támassza alá az összevonásokat. A legnagyobb probléma mégis az, hogy egyetlen kistérség sem tudja majd önmaga biztosítani azt a szolgáltatási bázist, amit a törvény feladatként tűz ki. Kérdéses, hogy a már meglévő egészségügyi intézmények hogyan és miként válhatnak a többi kistérség kiszolgálóivá. A másik fájó téma az oktatás. A diáklétszám és az infrastruktúra fejlettségét is figyelembe kell venni ahhoz, hogy kiderüljön, hol milyen szintű intézményre van szükség. Szűk pénzügyi keret esetén egy központi iskola és több oktatási-nevelési komplexum jöhet létre.
A művelődési intézmények is megsínylenék az összevonásokat,
hiszen azok nem termelnek jövedelmet, az állam pedig nem biztos, hogy ezek támogatására anyagi forrásokat biztosít. Nagy múltú könyvtárakat, kultúrházakat zárhatnak be. Ennek jó ellensúlyozása a Magyarország által indított program, mely a kultúrházak felújítását és modernizációját hivatott elősegíteni. Ezek a létesítmények akár színházi előadások és filmvetítések lebonyolítására is alkalmasak lehetnek, amelyek egy-egy kistérség kulturális központjaiként szolgálnak.
− A decentralizációt rugalmasabb és hatékonyabb vezetési formának tartják. A központnak választott települések mellett a csatlakozó községek is jól járnak az egyesüléssel?
− A Miniszteri Kabinet létrehozott egy weboldalt, ahol országos szinten, részletesen nyomon lehet követni az egyesülési folyamatokat. Itt olvashatunk a törvény előkészítéséről, illetve arról, hogyan fog működni az oktatási, az egészségügyi hálózat, mik azok a szolgáltatási rendszerek, amelyeket az önkormányzatoknak alapfeladatként el kell látniuk. Részben attól is függ, ki jár jól, hogy kik társulnak egymással. Nehezebb a helyzet ott, ahol a szegény községek lesznek egymásra utalva. Beregszász költségvetésének 80 százalékát előteremti, és csak 20 százalékban szorulnak állami támogatásra. A Beregszászi járás települései viszont épp ellenkezőleg, az ő esetükben nagyobb igény van az állami támogatásra. Ha a kettőt összeraknánk, az viszonylag kiegyensúlyozott eredményt mutatna. Az állam azzal ösztönzi a csatlakozást, hogy a Regionális Fejlesztési Alap különböző feladatok ellátására pótlólagos forrásokat biztosít új központok, esetleg szolgáltató intézmények létrehozására, működtetésére. Azonban ha az egész ország egyszerre átáll erre a rendszerre, nem biztos, hogy a forrás elegendő lesz.
Teljes egészében át kell dolgozni a költségvetési törvényt, az adókódexet, össze kell hangolni a bevételeket és a kiadásokat.
Gyakorlatilag az elején vagyunk egy folyamatnak, ami olyan érzést vált ki, hogy már megvan a cipő, és most próbáljuk a kaptafát beleerőszakolni. Összegezve, akik legkorábban meglépték az egyesülést – Técső, Perecseny, Ilosva és Polena –, azok profitáltak. Ők voltak a kísérleti nyulak, az ő példájukon igyekeznek bemutatni, hogy mindez nem ördögtől való.
− A törvény rossz értelmezése és alkalmazása esetén lehetőség adódhat visszaélésekre?
− Ha ténylegesen klasszikus jogállamban élnénk, akkor a törvény megvalósított folyamatai bírósági úton érvényteleníthetőek lennének. Viszont a politikai szándék, ami ezt mozgatja, valószínűleg nem engedné meglépni ezt. Ukrajnában a törvényt az Alkotmánybíróságnak kellene értelmeznie. A taláros testület viszont nem foglalkozik ezzel. Így mindenki úgy értelmezi, ahogy számára a legelőnyösebb.
− Milyen következményekkel járhat egy-egy település nem magyar központhoz való csatlakozása?
− Számítani lehetett arra, hogy a széleken, a nyelvhatár mentén húzódó települések vélt vagy valós előnyből úgy döntenek, hogy ukrán központú kistérséghez sorolnak be. Példaként szolgál Dercen és Izsnyéte Munkácshoz való csatlakozása.
A magyarság aránya a városban élő magyarokkal együtt is alacsony lesz, tehát minden attól függ majd, milyen belső struktúrát alakít ki a központi vezetés.
A meglévő magyar nyelvű intézmények sorsa a kérdés.
− A decentralizáció a közigazgatási reform előszobája. A következő lépés a járások számának csökkentése. Kárpátalján így megszűnne a magyar többségű járás is. Ez nagy érvágás lenne az oktatási, illetve a nyelvtörvény szigorú megkötései után.
− Ha a kistérségek átveszik az önkormányzati állami funkció nagy részét, a járásoknak és a megyéknek pedig viszonylag kisebb és kevesebb – koordinációs, esetleg törvényesség-felügyeleti – jogköre lesz, ez esetben nem fenyeget nagy veszély. Ellenben, ha széles hatásköre marad meg, visszaszorul a magyar érdekképviseleti lehetőség. Sajnos mégis éppen ilyen rajzok vannak a tervezett térképeken. Magyarlakta településeink más-más közigazgatásokba kerülése azt eredményezné, hogy a járásokon belül a magyarság aránya jelentősen csökkenne. A határ menti térségben húzódó magyar többségű közigazgatási egység kialakítása és létrehozása a vezetés számára olyan, mint az ördögnek a tömjénfüst. Ezért fontos lenne tudni, hogy kire milyen feladatokat ruház a még messze nem véglegesített törvény.
Csuha Ivett
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
