Nemrégiben, Kittenberger Kálmán életútját bemutató második cikkünkben, a képszerkesztés csintalan ördögének jóvoltából „Master Kitty” helyett Széchenyi Zsigmond egyik képe kerül lapunkba. A facebookos visszajelzések alapján ez persze sokaknak szemet szúrt, mi több, nemrégiben a Magyar Vadászati Védegyletnél is kedvesen szóvá tették e tévedést, melyet utólag orvosolni talán úgy a leghelyesebb, hogy nagy magyar vadászok és utazók életét bemutató sorozatunkban górcső alá vesszük a xx. század talán legérdekesebb vadászemberét, a Grófkartárst, négy kontinens csavargóját, Széchenyi Zsigmondot. Lássuk hát, ki is volt e történelmi nevet viselő vadászíró, aki bár grófnak született, élete alkonyán nemegyszer vadászott együtt Kádár Jánossal.
A kis Zsigmond 1898-ban látja meg a napvilágot Nagyváradon. Édesapja, Viktor, Fejér megyei főispán, modern szemléletű gazdálkodó és szenvedélyes vadgazda, aki már a század elején úgy tekint birtokai vadállományára, mint okos műveléssel anyagi, szellemi és erkölcsi tőkévé kovácsolható forrásra. Édesanyja gróf Ledebur Wicheln Karolina cseh-morvaországi gyökerekkel rendelkező asszony, és ennek a cseh-morva családi kötődésnek még fontos szerepe lesz. Egyelőre viszont ott tartunk, hogy hősünk a Fejér megyei Sárpentelén, szerető családi körben, és az inkább barátoknak, semmint szolgáknak számító „kastélyszemélyzet”-től övezve megkapja első fegyverét, egy hamisítatlan dugóspuskát, amihez persze járt egy igazi vadászöltözet is.
Széchenyi önvallomásában az Ahogy elkezdődöttben innen eredezteti vadász voltát, hiszen e rettenetes fegyverrel rögtön vadászni kezd a selyemtapétán korzózó legyekre!
A dugóspuskát aztán 5 esztendős korában követi az „ezerlövetű”, ez az ismétlő légpuska, mellyel apja megismerteti a fegyverkezelés és a lövészet alapjaival.
A nyarakat 16 éves koráig anyai birtokain tölti a morvaországi Milechau-ban. Itt is ejti el 6 esztendősen első „vadját” – egy verebet. A milechaui nyarak azonban más tekintetben is igen jelentősen befolyásolják vadászemberi fejlődését. Az akkor legmodernebbnek számító cseh-német vadászati módok és a sporttá-szertartássá-életformává nemesedett vadászati hagyományok – a helyi erdészek és vadászok jóvoltából – mélyen belevésődnek a kiskamasz lelkébe. Talán itt alakul ki sokat idézett hitvallása: „… a vadászat vadűzés és erdőzúgás, de több erdőzúgás…„. Sárpentelén, ahol szinte teljes gyermekkorát töltötte, viszont más világ járja. Az akkori magyar vadgazdálkodás fényévekre van lemaradva a cseh és német példától. A vadőrök szorgalmasak, telve vannak jóindulattal a vad iránt, de képzésük hiányos. Sokszor még a ragadozó madarak felismerése, káros avagy hasznos voltuk megítélése is probléma számukra. A kis Zsigmond megfogadja, hogy ezen változtatni fog, de közbejön a Nagy Háború. Nincs 18 éves, mikor huszártiszti egyenruhát húz, és édesapjával egyetemben elindul védeni a Monarchiát.
Szolgálata idején – ha éppen nem zümmögnek feje körül az „acéldarazsak” – farkasra les a Kárpátokban, de vadászik a rokitnói mocsarakban, a mai Ukrajna területén is.
A háborút követően egy összeomlott, forradalmak gyötörte országba tér vissza, de nem keseredik el. Németországban, majd Angliában folytat mezőgazdasági tanulmányokat, és nagy reményekkel tér haza a család kőröshegyi birtokára gazdálkodni. Hamar rájön, hogy ő bizony nagyon rossz gazda, hiszen még egy őszi vetésről sem tudja megmondani, hogy az rozs, búza avagy árpa-e. Több kezdeményezése – halgazdaság létesítése, tejüzem és vajgyár üzemeltetése – balul sül el, és mindehhez társul, hogy a birtokon gyarapodik a jelzálog.
Az afrikai oroszlánok és egyéb fenevadak jó étvággyal „eszik” a birtokot. Első, Almásy Lászlóval, az „angol beteggel” együtt folytatott szudáni vadászata után ugyanis jönnek a további vadászutak. Kelet-Afrika, India, Alaszka bizony sok pénzbe kerül, de a gróf úr nem bánja. 1927 és 1938 között 7 afrikai szafarin vesz részt, de Alaszkában, a vadászlegenda Andy Simmons hivatásos vadász vezetése mellett kodiak medvére, jávorra, alaszkai vadjuhra és karibura is vadászik. Mindemellett 1937-38-ban beutazza – és maharadzsák vendégeként végigvadássza – Indiát, melyről Nahar című kötetében színes képet fest.
A jóképű, európai tenisz- és lövészversenyek rendszeres résztvevőjének számító magyar főnemest persze a szebbik nem sem hagyja hidegen. 1936-ban feleségül veszi Stella Crowthert, egy dúsgazdag angol iparmágnás csodaszép lányát, aki mellesleg jeles teniszbajnoknő, és hamarosan megszületik fia, Péter. Minden csodálatos lenne, ha nem jönne a második nagy világégés. A bombák viszont hullani kezdenek és lángokba borul a régi világ. A történelem szele mindent elfúj. Házassága megromlik, Stella fiukkal Angliába költözik, Budapest ostroma során svábhegyi villája vadásztrófeáival porig ég, édesapját elfogják. Az oroszok az angolul, németül, olaszul kommunikálni próbáló öreg grófban kémet sejtenek. Zsigmond egy „jólelkű” orosz katonaorvost két drága angol vadászfegyverrel megvesztegetve éri el apja szabadon engedését, aki két nap múlva a verések következtében meghal, és a keserű pohár még mindig nem telik meg.
1945-ben Stella hivatalosan is elválik tőle, majd a polgári-demokratikus fellélegzést követően 1951-ben a kommunisták internálják. Embertelen körülmények közé kerül, Tiszapolgáron egy tyúkólat rendelnek lakhelyéül (mikor megérkezik, még benne vannak a tyúkok). 1959 tavaszáig megaláztatás megaláztatást követ. Balatongyörök, budapesti toloncház, sopronkőhidai börtön és újra a budapesti toloncház az életútja, míg végre visszakerül Balatongyörökre, majd a keszthelyi Helikon Könyvtárba kerül, ahol kályhafűtő lesz. Azt a betelni nem akaró keserű poharat itt édesíti meg egy csöpp méz, Hertelendy Margit, a fantasztikus Mangi asszony, aki második felesége lesz. Jellemét minősíti viszont, hogy amikor a 60-as években megkérdezték, hogy ugyan már miért nem hagyta el az országot, mint annyi sorstársa,
csak annyit válaszolt: „…a Zsiga nagyon ment volna, de a Széchenyi nem engedte…”.
Mangi asszony biztatására újra írni kezd, kiadják régi könyvét, a Csui-t, és 1960-ban újra eljut Afrikába. Az 56-ban megsemmisült múzeumi Afrika-anyagokat pótolja, bár állami felügyelet mellett. A kádárista Magyarországnak szüksége van szakértelmére, de azért egyelőre nem bíznak benne. 1964-ben viszont már feleségével jut ki a fekete kontinensre, és élményeiből megszületik legszívbemarkolóbb könyve, a Denaturált Afrika. Ebben több mint fél évszázaddal napjaink előtt világosan lefesti az Afrikát feszítő bajokat.
Megjósolja a szavannák és őserdők szomorú sorsát, a népességrobbanást és a migrációt.
Utolsó éveiben végre ismét elismerik. Egykori öreg barátom, Rácz Antal, az Egyetértés Vt vadászmestere – aki 2016 áprilisában, 89 évesen hagyott itt bennünket – még együtt vadászott az „öreggel”, és elmondása szerint ezeken a Kádár által is látogatott állami protokoll vadászatokon kapja szocialista becenevét, a „Grófkartárt”. A kor és a világcsavargó életmód – no meg a hazai megpróbáltatások – viszont éreztetik hatásukat. Egészsége hirtelen megromlik, majd a busa szemöldökök alatt 1967-ben örökre lecsukódnak szemei. Ma a Farkasréti temetőben álmodja örök álmát, melyben remélem korrogva húzó szalonkák és a lerántott zebra mellett bömbölő oroszlánok szerepelnek.
Csodával határosan megmaradt, 4000 kötetes vadászati szakkönyvtára napjainkban a Természettudományi Múzeum tulajdona. Útleírásai és önvallomása korosztályom számára „lesőablakot” jelentettek egy elmúlt és soha vissza nem térő világra. Humora, stílusa, életigenlése feledhetetlen, és ezt más is így érzi. Hiszen pont ezekben a napokban kerül bemutatásra az életét feldolgozó film, a Vadonvilág, melyet csak ajánlani lehet olvasóinknak.
Matúz István
