Kéthónapos elzárást rendelt el a bíróság Szerhij Pasinszkij ügyében. A „tegnapelőtt” még teljhatalommal bíró – emberek és vagyonok sorsa fölött döntő – képviselő-politikus óvadékot sem tehet le. De nem a régóta közszájon forgó bűnein, hanem egy banánhéjon, egy 2016-os konfliktuson csúszott el, amikor utcai szóváltás közben lábon lőtt egy férfit. Akkor „természetesen” felmentette a bíróság. Most ezt az ügyet melegítették fel vele szemben. Ez alkalommal már – eddig legalábbis – a korábbitól eltérő fejleményekkel.
A Pasinszkij-esettel kapcsolatban a múlt század 20-as, 30-as éveinek híres-hírhedt gengsztervezére, Al Capone sorsa jut eszembe. Szinte korlátlan hatalommal rendelkezett: rabolt, hamisított, emberek százainak tette tönkre az életét, emberek tucatjait végeztette ki, illetve végezte ki személyesen. A hatóság nem tudott rábizonyítani semmit. Mígnem előkotortak egy aprócska banánhéjat: egy piti adócsalást mégiscsak sikerült rábizonyítani. Ez lett a veszte, ez törte meg hatalmát, ez juttatta végül is az USA legszigorúbban őrzött börtönébe, az Alcatraz-szigetre.
Van egy gyanúm. Jobban mondva kettő. Az egyik, hogy aligha Pasinszkij az első és utolsó, aki az elkövetkezendőkben hosszabb-rövidebb ideig a rácsok mögé kerül. A másik, hogy a többiek sem nagyon nagy, valóban vérlázító bűntettekért kerülnek majd horogra, hanem olyanokért, amelyekre akkoriban, megtörténtükkor vagy nem figyeltek oda kellőképpen, vagy (vissza)élve hatalmi szavukkal örökre elfeledettnek véltek. Márpedig fehér holló az olyan, az utóbbi, teszem fel, 2 évtizedben hatalmon vagy a hatalom közelében lévő politikus, akinek a nem nyilvános curriculum vitae-jében nem lehetne akár több ilyen aprócska banánhéjat is felfedezni.
Persze voltak, akik idejekorán észlelték a veszélyt, és időben le is léptek. Hontareva, a jegybank korábbi elnöke például, aki Londonba dobbantott, vagy éppen Jurij Lucenko egykori főügyész, aki ugyancsak a brit fővárosban bukkant fel, ahová – a hivatalos verzió szerint – angolt tanulni utazott. Ha voltak is eddig bizakodók arra vonatkozóan, hogy ahogy eddig megúszott szinte mindenki mindent, így lesz ez az elkövetkezendőkben is, Pasinszkij esete után alighanem ők is érzik a banánhéj-korszak közeledtét.
Én nem csodálkoznék azon, ha még ez év végéig – tehát, míg tart a mentelmi joga – Petro Porosenkónak is olyan ötlete támadna, hogy Hispániában mélyíti el spanyoltudását. Lakásgondjai nem lennének.
