A beregszászi konzulátus Gulácsy-termében folyamatosak a kiállítások. Eddig többnyire vidékünk festőinek munkáit láthattuk, utóbb viszont egy kicsit más műfajban az ungvári Szocska László szobrászművész néhány alkotását tekinthettük meg. Szocska László az 1990-es évektől kezdett szobrászattal és kisplasztikák készítésével foglalkozni.
A megnyitón Szilágyi Mátyás főkonzul megjegyezte: eddig szobor kiállításunk még nem volt, de azt hiszem, a mai egy sorozatnak kezdetét jelenti, ugyanis a szobrászatot is szeretnénk ugyanúgy megfelelőképpen prezentálni, mint a festészetet és az irodalmat, jeles alkotók munkáin keresztül – fogalmazott, majd méltatta Szocska László kiállított munkáit.
– Könnyű dolgom van, mert kiváló alkotásokról nagyon könnyű véleményt mondani – emelte ki Matl Péter szobrászművész Szocska László műveivel kapcsolatban.
– A kortárs kárpátaljai művészek egyik legkiemelkedőbb alakja ő, aki különleges egyvelege a képzőművésznek és a mérnöknek. Művei ugyanis szinte mérnöki pontossággal elkészültek, de mindegyiknek lelke van. A racionalizmust megzabolázta, és a konstruktív formáknak lelket tudott adni plasztikai megoldásaival. Szocska László szobrai szinte légiesek, szállnak, repülnek, forognak a térben.
Szocska László a művészekre jellemző módon szűkszavúan és szerényen beszélt munkáiról. Elárulta, kedvenc anyaga a fa, de a vasat is szívesen megformálja.
– Munkám kiindulópontjaként geometriai arányrendszerekkel, platóni testekkel foglalkozom.
A különböző geometriai testeket, és az őket alkotó felületeket vizsgálom. Ezzel a megfigyeléssel egyidejűleg egy gondolati játékba kezdek: a különböző összetett egységeket részekre szedve, az alapformát megtalálva, azokat felhasználva újra- és továbbformálom a különböző alakzatokat. Számomra a munka folyamata egyfajta szakrális élmény, meditatív folyamat, amikor a kisebb részekből és az egymásra ható, valamint egymásra épülő fadarabokból valami elindul és a szobor magát építve – engem, az alkotói kezet használva csatornaként – megszületik.
Hegedűs Csilla
