Karpekin Nikoletta szerint, ha mindenki szeretné a munkáját, sokkal effektívebb és hasznosabb lenne az, amit teszünk. Ő megtalálta azt, amiben igazán jól érzi magát, nyelvoktatóként most mindent megtesz, hogy fejlődjön, hatékonyan segítsen másoknak.
– Alig egy hónapja nyitottad meg saját irodádat. Hogyan lett a matematikusból nyelvoktató?
– Vörös diplomát szereztem az ungvári egyetem magyar karán, emellett nemzetközi kapcsolatokat is tanultam. A tanárom kedveltette meg velem a tantárgyat, sokat köszönhetek neki – magyarázza az aknaszlatinai lány. – Nagyon szeretek tanítani, emberekkel foglalkozni. Jó érzéssel tölt el, ha segíthetem valaki fejlődését, és azzal, amit adok, ajtókat nyithatok meg előtte.
Egyetemi éveim alatt kezdtem el magyar nyelvet tanítani ukrán anyanyelvűeknek.
Az egyik barátnőm ajánlotta pluszkeresetnek. Eleinte izgultam, hogyan tudok majd beszélni előttük, nagyon sokat készültem az órákra, aztán lassan belejöttem. Rádöbbentem, ez az igazán nekem való. Három év után nemrég úgy döntöttem, a saját lábamra állok. Féltem, hogy lesznek-e majd diákjaim, de szerencsére sokan járnak hozzám, azok, akik az előző munkahelyemen megismertek, beajánlanak másoknak. Budapesten élőket is tanítok, Hollandiából, most Angliából, illetve Ausztriából is jelentkeztek hozzám online tanfolyamra. Idővel szeretném, hogy angol nyelvoktatás is folyjék nálunk. Úgy gondolom, minél több nyelvet tudunk, annál szélesebb látókörrel rendelkezünk.
– Rengeteg nyelviskola van már Ungváron, te mivel tudod magadhoz csalogatni a tanulókat?
– Anyanyelvi szinten beszélek oroszul, ukránul és magyarul. A románt megértem, pár szót szólok is, ha kell. Mifelénk természetes, hogy több nemzetiség vesz körül, és megtanuljuk egymás nyelvét.
Azt hiszem, engem az tesz szimpatikussá, hogy türelmes vagyok, mindenkihez megtalálom az utat, illetve hamar rájövök arra a módra, amelyikkel a legegyszerűbben elsajátíthatja a magyar nyelvet.
Egyelőre csak én oktatok. Naponta nyolc foglalkozást tartok, csoportos és magánórákat is, kinek melyik megy jobban. Kezdőket és haladókat képzek. Idővel szeretném elérni, hogy hivatalos oklevelet adhassak arról, hogy elvégezték a tanfolyamomat. Nagyon sok nyelviskolától inspirálódom, figyelem, hogyan tanítanak máshol, könyveket vásárolok. Később majd hozok nyomtatványokat Magyarországról, amit megvásárolhatnak a diákok, hogy még többet tudjanak otthon is készülni, fejlődni.
– Felnőttek vagy gyerekek érdeklődnek inkább?
– Többnyire felnőttek jönnek. Olyanok, akik felmenői között voltak magyarok, de gyerekkorukban nem tanulták meg a nyelvet, viszont most szeretnék tartani a kapcsolatot a családdal. Olyanok is akadnak, akik csupán egy új nyelv elsajátítására törekednek, önfejlesztés céljából. Velük sokkal könnyebb, mert tudják, mit akarnak. A gyerekeket is szeretem, de sokan nem elég motiváltak, csak a szüleik küldik, és őket egyáltalán nem érdekli a dolog.
– Mennyi idő kell ahhoz, hogy valaki alapszinten elsajátítsa a magyar nyelvet?
– Három-négy hónap alatt, heti két-három órával sikerül elérniük az A2-es szintet. Sok visszatérő diákom van, akik egy kurzus után azért, hogy felelevenítsék vagy továbbfejlesszék a tudásukat, újra belevágnak. A nyári szünet után is sokan visszajöttek.
Legutóbbi sikerélményem az volt, amikor két tanítványom elmesélte, hogy elment a Balatonra, ahol csak magyarul beszéltek.
Odáig meg vissza voltak, hogy megértették őket, elmondták, beszélgetés közben fokozatosan eszükbe jutottak a tanultak. Nagyon örültek, azóta még gyakrabban járnak hozzám. Büszke vagyok rájuk. Nagyon örülök, hogy élvezik, és lelkesek a diákok, nem kell őket noszogatni, hogy csinálják, néha még pluszfeladatokat is bevállalnak. Rengeteg játékot viszünk a tanulásba, amit ők is nagyon élveznek. Többen kikapcsolódásként élik meg munka után a szellemüket is frissítő tanulást. Nagyon sok olyan kliens van, akik egyéni órákra és csoportosokra is eljárnak, mert így gyorsabban haladnak. Együtt gyakorolják, egymás közt is próbálnak magyarul beszélni. Ezért találtam ki, hogy novembertől rendezzünk speaking klubokat péntekenként, ahol csak beszélgetünk Magyarországról, a nemzettel kapcsolatos tudnivalókról.
– Egy felnőttnek nem unalmas az alapoktól kezdeni?
– Az ábécét hamar átugorjuk, olyan feladatokat keresek, amelyek direkt felnőtteknek való. Hanganyagokkal dolgozunk, hogy ne csak az én kiejtésemhez szokjanak hozzá. Én általában bedobom őket a mély vízbe, és eddig sikerrel vették az akadályokat.
A kiejtés, főleg az ő és az ű betű megy a legnehezebben.
– Te miben fáradsz el a leginkább?
– Mentálisan megterhelő. Mindent beleadok, teljes bedobással mesélek, magyarázok, és olykor estére nem marad energiám, beszélni sincs kedvem. Igyekszem mellőzni az ukránt, egyszer elmagyarázom, aztán csak magyarul szólok hozzájuk ami szintén nem egyszerű. Sokáig bent ülök az irodában, készülök több könyvből is, gyakran előre elpróbálom, hogyan fogom előadni nekik a tananyagot.
– Cél?
– Az, hogy nyelviskolává bővüljünk, ahol többféle nyelvet oktatunk. Mindezt azért, hogy az emberek tanuljanak, új készségeket sajátítsanak el, amivel fejleszthetik a környezetüket – lehetőleg Kárpátalját –, jobb munkahelyük legyen, itthon is boldoguljanak.
Annak örülnék a legjobban, hogy ha ki is mennének egy időre külföldre, visszajönnének, és az ott megszerzett tapasztalatokat itthon kamatoztatnák utána.
Arra is gondoltam már, hogy magyaroknak tanítsak ukránt, vagy ZNO-ra való felkészítéssel foglalkozzak, de egyelőre még nem vágtam bele, előtte fel kell készülnöm rendesen. Új évtől bővítést tervezek, alkalmaznék egy olyan tanárt, aki szereti a munkáját, mert ez a legfontosabb.
Simon Rita
