Az UMDSZ tiltakozó jegyzéket adott át a Velencei Bizottságnak

Ukrajnában folytatott vizsgálatot az Európa Tanács Velencei Bizottságának szakértői küldöttsége a nyáron életbe lépett, sokat vitatott nyelvtörvénnyel kapcsolatosan. A bizottság tagjai Kijevben találkoztak a nemzetiségi szervezetek képviselőivel is, ahol az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) átadott egy tájékoztató jegyzéket a Velencei Bizottságnak. A szakértői látogatás eredményeként a bizottság véleményt készít a törvény végrehajtásáról, amelyet várhatóan decemberi ülésén fogad el a testület.

A küldöttséget fogadta Vaszil Bodnar külügyminiszter-helyettes. A diplomata a megbeszélésen hangsúlyozta, hogy a törvényt az ukrán alkotmánynak megfelelően fogadták el, külföldi országok tapasztalatai, valamint a Velencei Bizottság korábbi ajánlásai alapján. Bodnar szavai szerint egy ilyen jogszabálynak az elfogadása nemcsak humanitárius szempontból volt fontos, hanem biztonsági szempontból is az Ukrajnát Oroszország részéről érő folytatólagos agresszió miatt. A miniszterhelyettes az MTI híre szerint felhívta a küldöttség figyelmét arra, hogy Ukrajna őslakos népei és nemzeti kisebbségei számára anyanyelvük használatát a társadalmi életben, valamint jogaik szélesebb értelemben vett biztosítását egy nemzetiségi kisebbségekről szóló új törvény határozza majd meg. Ezt a jogszabályt azonban még nem is terjesztették a parlament elé, ismerte el.

Az ukrán, mint államnyelv működéséről szóló törvényt sietve, még az új államfő, Volodimir Zelenszkij hivatalba lépése előtt, április 25-én fogadta el még az előző parlament. Petro Porosenko leköszönő államfő május 15-én alá is írta. Zelenszkij május 20-án tette csak le a hivatali esküt, ily módon megörökölte elődjétől a sokat vitatott jogszabályt, de érdemben ő sem kezdett vele semmit, noha korábban azt ígérte, megvizsgálják, tiszteletben tartja-e minden állampolgár jogát.

A törvény az aláírása után két hónappal, július 16-án lépett hatályba. A jogszabály ellen hevesen tiltakoztak főként Moszkva-párti parlamenti képviselők, akik az alkotmánybírósághoz fordultak a jogszabály felülvizsgálatáért. Tiltakoztak a kárpátaljai magyar szervezetek is, mert szerintük felszámolja a kisebbségek valamennyi eddigi nyelvi jogát. A törvény ugyanis a magánbeszélgetéseket és a vallási szertartásokat kivéve gyakorlatilag mindenhol kötelezővé teszi az ukrán nyelv használatát.

A nemzetiségi vezetők és a Velencei Bizottság kijevi tárgyalásán a magyarságot Petneházy Gyula, a Magyarok Kijevi Egyesülete elnöke, az UMDSZ elnökségi tagja képviselte, aki átadta a vendégeknek azt a dokumentumot, amely dr. Tóth Mihály kisebbségi jogász, az UMDSZ tiszteletbeli elnökének az ukrajnai nyelvtörvénnyel kapcsolatos észrevételeit és szakvéleményét tartalmazza. Mint Petneházy Gyula tájékoztatott, felhívta a bizottság figyelmét az „egyenesebb beszéd” használatara, mivel kétértelmű megfogalmazásaikat és ajánlásaikat egyes ukrajnai politikai erők a kisebbségi nyelvhasználat és az anyanyelven történő oktatás korlátozásának igazolására használják fel.

Az alábbiakban közöljük a dr. Tóth Mihály által kidolgozott, és az UMDSZ elnökségi tagja, Petneházy Gyula által átadott dokumentum legfontosabb részeit.

Bevezető

Röviden ismertetjük azokat az eseményeket, amelyek az utóbbi öt év során az ukrajnai nyelvtörvény és a kisebbségek nyelvhasználati jogainak likvidálása kapcsán történtek.
2014. február 23-án a Legfelső Tanács elfogadta az állami nyelv politikáról szóló törvénytervezetet, amelyet az akkori ügyvivő elnök a Krímen és a Donec-medencében kirobbant konfliktus miatt nem írt alá, ezért nem lépett hatályba. Még azon év július 1-én elfogadják a felsőoktatásról szóló törvényt, amelynek 48. cikke az akkor érvényben lévő jogszabály ellenére, amely biztosította a diákok számára az oktatás nyelvének szabad megválasztását, kizárólag az ukránt teszi meg az oktatás nyelvévé. 2015. december 10-én elfogadásra kerül az állami közalkalmazotti törvény, amely értelmében az állami közületeknél alkalmazottak számára az ukrán nyelv használatát és annak tökéletes ismeretét teszi kötelezővé. E törvényben már nincs szó a kisebbségek regionális nyelvhasználatáról. Egyedül az angol használatát teszi lehetővé bizonyos esetekben. 2017. május 23-án a parlament elfogadja azt a törvénymódosítást, amely jelentősen korlátozza a kisebbségek audiovizuális médiában való nyelvhasználatát, a sugárzott adások 60 százalékának kötelezően ukrán nyelvűnek kell lennie.
És elérkezik 2017. szeptember 5-e. Ekkor a Legfelső Tanács elfogadja az oktatási törvényt, amelynek 7. cikke az ország alkotmányát és nemzetközi kötelezettségit semmibe véve megfosztja a nemzeti kisebbségeket az anyanyelven történő oktatás jogától. A Velencei Bizottság a saját 902/2017. számú határozatában jogszerűnek minősíti az ukrán hatalom cselekedetét. 2019. július 16-án az ukrán alkotmánybíróság jogszerűnek és az alkotmánynak megfelelőnek minősíti az oktatási törvény kifogásolt cikkét.

A nyelvtörvény elfogadásának körülményeiről

Ukrajnai és nemzetközi szervezetek és szakértők is kifejezték kétségeiket az új nyelvtörvény tervezetével kapcsolatban. Az Európai Unió illetékes intézményei például kritikai megjegyzéseikben felhívták az ukrán vezetők figyelmét, hogy a nyelvi normatívák szabályozása során Ukrajnának igazodnia kell a nemzetközi normatívákhoz és vállalt kötelezettségeihez. Javasolták továbbá, hogy a második olvasat előkészítése során a parlament folytasson megbeszéléseket mindazokkal a kisebbségekkel, amelyek érintve vannak, valamint véleményeztetésre küldjék azt el a Velencei Bizottsághoz. Hasonlóan fogalmazott az ENSZ főbiztosának hivatala is, annak érdekében, hogy biztos jogi védelmet kapjanak az ukrajnai nemzeti kisebbségek az anyanyelvük megőrzésére.
Ám minden ellenvetést, jobbító szándékú javaslatot figyelmen kívül hagyva Ukrajna akkori elnöke, a parlament vezetése és a törvénytervezet kitalálói váltig hajtották, hogy mennyire európai és korszerű a tervezet, amely teljesen normális európai diskurzus révén kerül elfogadásra, és azt sokkal liberálisabbnak nevezték bármely más európai ország nyelvtörvényénél.

A nyelvtörvény egyes kitételeiről

A bevezetőben csak azok a jogi források szerepelnek, amelyek legálissá tehetik az ukrán nyelv teljhatalmát az élet valamennyi területén, ám még említést sem tesznek a vállalt nemzetközi kötelezettségekről. A nemzetközi legitimáláshoz a Velencei Bizottság jelentéséből merítik a gondolatokat, amelyek bátorítással szolgálnak a törvénytervezet kitalálói számára az ukrán egyedüli államnyelvi szerepének megszilárdításához.
A szilárdítás olyannyira sikerült, hogy jogi felelősségre vonás alkalmazható azok ellen, akik nem hajtják végre a törvényi előírás egyes pontjait, szándékosan vétenek a nyelvi helyesírási normák ellen, vagy bármi módon korlátozzák az ukrán nyelv használatát. Az állampolgárok kiemelt kötelessége az államnyelv ismerete, ám azt már nem tartalmazza a jogszabály, hogy mit kell érteni az ismeret kifejezés alatt, valamint azt sem tisztázza, hogy mi legyen az ukránul egyáltalán nem tudó ukrajnai milliókkal.
Módosították az ukrán állampolgárok útlevélbe kerülő adatainak nyelvezetét is. Törölték azt a korábbi jogot, hogy a kisebbségek, így a magyarok is, a saját helyesírásuk szerint tüntessék fel a nevüket a latin betűs átiratban. Az államnyelv hiányos ismerete diszkriminatív jogot biztosít a többség számára ahhoz, hogy kizárják a kisebbség tagjait az önkormányzatokban, az állami közalkalmazotti szférában való munkálkodásból. A kisebbségek által lakott települések önkormányzatainál lehetetlenné teszi az anyanyelv használatát. A választások és népszavazások során hátrányos helyzetbe hozza a jogszabály az ukránt rosszul vagy egyáltalán nem ismerőket.
A nyelvtörvény 21. cikke két kiegészítő pontja tovább korlátozza az oktatási törvény 7. cikkében már szűkített kisebbségi nyelvhasználat jogkörét, mégpedig konkrétan az emelt szintű érettségik és a felvételi vizsgák, valamint az idegen nyelv oktatása terén. Vagyis a parlamenti képviselők a törvény elfogadásakor nemes egyszerűséggel megfeledkeztek a Velencei Bizottság ajánlásairól. Holott korábban ennek pont az ellenkezőjét ígérték. Ezek szerint nem is állt szándékukban végrehajtani az ajánlásokban szereplő téziseket.
Korlátozza a kisebbség tájékoztatásra és az információhoz jutásra való jogát a törvény 25. cikke, amelynek értelmében a nem ukrán nyelven megjelenő nyomtatott sajtótermékeket kétnyelvűvé kell tenni, vagyis azokat államnyelven is elérhetővé kell tenni. Ez ráadásul a sajtókiadványok piaci érdekeit és esélyegyenlőségi jogait is sérti. A törvény tiltja a kisebbségi nyelvek használatát a tömegrendezvényeken, a reklámokban, a tömegtájékoztatásban, az egészségügyben és az élet minden területén. A jogi korlátozás az új törvények vagy jogszabály-módosítások során nem volna megengedhető, ha betartanák a kisebbségek nyelvhasználatáról és jogairól szóló korábbi törvényeket és Ukrajna alkotmánya 22. cikkének 3. pontjában foglaltakat.
A Velencei Bizottság ukrajnai kisebbségek jogfosztásához való hozzáállásához fűzött kommentár
Véleményünk szerint a nemzetközi szervezet támogatja az ukrajnai egynyelvűség koncepcióját és elítéli az ukrán társadalomban hagyománnyá vált két- és többnyelvűséget, amely erősen jellemző Kárpátaljára, ahol az élet minden terén, kezdve az óvodáktól a felsőoktatási intézményekig, az írott és az elektronikus médián át az ukrán és az orosz mellett békésen megfért egymással a magyar, a román és a szlovák nyelv. Sajnálatos módon a Velencei Bizottság véleményével hozzájárult ahhoz, hogy az ukrán vezetés tovább korlátozza és megfossza eddig garantált jogaitól a nemzeti kisebbségeket. Annak szándéka, hogy a Velencei Bizottság tagjai ne ismerhessék meg a kisebbségek véleményét abból is lemérhető, hogy minket, érintetteket csak két nappal a látogatást megelőzően tájékoztattak a vezető ukrán szervek.

Forrás:

KISZó/Balogh Csaba/Dunda György

Post Author: KISZó