A kárpátaljai magyarság számára az október és november az emlékezés a főhajtás időszaka. Ilyenkor nemcsak a kinti világ, hanem a lelkekben megélt valóság is őszbe fordul.
Október 23-án a lyukas trikolor alatt gyűlünk össze, és ’56-os forradalmunkra, a szabadság reménysugarára gondolunk. 31-én a reformáció napja, a megújulás fényével-hitével üzen, hogy aztán mindenszentek és halottak napján már a temetőkben gyújtsunk gyertyát szeretteinkért. Aztán, november 4-én, a forradalom leverésének emléknapján az egész nemzetért pislákolnak a mécsesek… S a kárpátaljai magyar Golgota utolsó stációja csak ezután következik. Az 1944 novemberében a sztalini lágerekbe elhurcolt tízezrekért hullatott könnyek táplálják a panasztól terhes őszi esőt…
Mennyi harc, küzdelem, teremtett és temetett érték, lelket emelő tett, porig sújtó erőszak kavarog az őszi avarral a szívet tépő szélben…
Mi emlékezzünk hittel és reménnyel.
A 75 éve a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emléknapja programjaiba illeszkedve, a sztalini haláltáborokba kényszerített ártatlanok áldozata előtt tisztelegve, a Szolyvai Emlékparkbizottság a történelmi egyházakkal, valamint magyar és német társadalmi szervezetekkel közösen 2019. november 16-án 11.00 órai (közép-európai idő) kezdettel ökumenikus istentisztelettel egybekötött koszorúzást tart a Szolyvai Emlékparkban.
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
