Az anyanyelvi oktatáshoz való jog megvonását csupa jó szándékból döntötte el a kijevi hatalom. Mint tudjuk, a pokolba vezető út is ilyesmivel van kikövezve. Meg azt is mondták, mondják, hogy a magyar gyermekek nem tudnak majd tovább tanulni, érvényesülni az ukrán társadalomban, ha nem sajátítják el tökéletesen az ukrán nyelvet. Erre csak azt tudom válaszolni, hogy az ukrán tudományos élet, sőt az akadémia, vagy a legukránabbnak tartott lembergi művészeti élet is tele van olyan Kárpátaljáról elszármazott magyarokkal, akik anyanyelvükön sajátították el tudásuk legjavát, majd eredményesen épültek be az ukrán társadalomba, váltak elismert tagjaivá a zenei, a tudományos életnek.
Mindez annak kapcsán merült fel bennem, hogy minap olvastam az egyik ukrajnai portálon, mennyire nincs szükség Ukrajnában a kiművelt elmékre. Nem kellenek a diplomás fiatalok, akik a leghátrányosabb helyzetben vannak a munkaerő piacán. A munkaügyi központok adataiból kitűnik, hogy az ukrajnai munkanélküliek 90 százaléka diplomás fiatal, akik képtelenek tudásuknak és végzettségüknek megfelelő munkahelyet találni. A témában illetékes szakemberek meglátása szerint a felsőfokú végzettségre hajtó fiatalok jól teszik, ha diplomával a zsebükben valamilyen szakmunkás képesítésre tesznek szert. Az állást kereső tanárokat például olyan szakmák elsajátítására bíztatják, amelyek biztos álláslehetőséggel és a tanárinál jóval magasabb jövedelemmel járnak. A munkát ajánló cégek mintegy kétharmadának ugyanis nem kellenek a diplomások. Szívesebben alkalmaznak képesítés nélküli dolgozókat, akiknek szakmai képzését vállalaton belül oldják meg. Szóval milyen érvényesülésről beszélünk? Ha az ukrán anyanyelvű diplomás fiatal sem kell ennek az országnak, ha ők is egyre inkább a külföld felé kacsintgatnak, akkor ne szédítsék fiainkat, lányainkat a hazai nem létező lehetőségekkel. Mert aki tanulni, boldogulni akar – lásd elődeink példáját – elsajátít bármilyen nyelvet, még az ukránt is.
