Talán nincs is olyan ember, akinek legalább egyszer el ne rontották volna a kedvét vásárlás közben. Ennek ellenére jogaink megsértését a leggyakrabban természetes, mindennapi dologként kezeljük. Erről tanúskodik az Európai Unió és az ukrán fogyasztóvédők szövetségének a kiszolgálás színvonalát vizsgáló közös felmérése. Több tucat szupermarketet vettek górcső alá az ország különböző megyéiben, s következtetésük egyértelmű volt: van min dolgozniuk.
Hogy csak néhány hiányosságot említsek, melyekkel nap mint nap bármelyikünk szembesülhet: az üzletközpontok egyáltalán nem gondolnak a fogyatékos emberekre, a kisgyermekes szülőkre. Hiányoznak a rámpák és a gyermekmegőrzők, holott Európa-szerte ezek nélkül ma már elképzelhetetlen egy ilyen jellegű intézmény. Nincs megoldva a legelementárisabb szolgáltatás, a mosdó, holott annak megléte kötelező. Ugyancsak ritka jelenség a gyorspénztár. Hisz miért állnánk végig kilométeres sorokat mondjuk egy vekni kenyérrel, ha nem muszáj?
Külön szót érdemel a csomagmegőrző. Nyilván egyetért velem az olvasó, nálunk ezek többnyire sötét, szűk, piszkos üregekre hasonlítanak, s nagy részüknek törött a zárja, esetleg hiányzik a hozzájuk való kulcs. Ennek ellenére a biztonsági őrök elvárják, hogy belegyömöszöljük a táskánkat, tasakunkat, holott ehhez egyáltalán nincs joguk. A csomagmegőrző a vásárló kényelmét hivatott szolgálni. S szíve joga eldönteni, használja-e vagy sem.
Na és az árcédulák! Hányszor ért már meglepetés, amikor az árblokkon egészen más számmal találkoztam, mint amit a polcon láttam! Kontrollmérleg sincs mindenütt. Pedig olykor szívesen lemérném az előre csomagolt halat, sajtot, cukrot, lisztet.
A többség még mindig nem ismerte fel: a fogyasztó érdekeinek megsértése nem elfogadható jelenség. Nem normális, ha hallgatunk és tűrünk, ha tiszteletlenek velünk szemben, ha becsapnak, ha nem adják meg a kért információt. Jogunk van a színvonalas kiszolgálásra! A kereskedők pedig kötelesek figyelembe venni megjegyzéseinket és számolni velünk. Hisz mi vagyunk a fő jövedelemforrásuk.
