…nem ily töltőtoll koptató szegény legény. Azért ugrott be ez a József Attila versrészlet, mert nemrég olvastam a hírt, miszerint a fiatal (legfeljebb tíz év munkaviszonnyal rendelkező) pedagógusok szép kis év végi juttatásban részesülnek.
No, ha maradok történelemtanár – fut át az agyamon –, most milyen jól járnék! Az oktatók kiemelt támogatásban részesülnek, és mellé még ez is.
Ja, meg az is, hogy minden órára készüljek, használható tartalommal töltsem meg a napi hatszor negyvenöt percet, legyek egyszerre szigorú és jóságos, neveljek, válaszoljak a gyerekek minden (!) kérdésére, legyek türelmes, igazságos, ne kivételezzek, írjam be az osztálynaplót, rendezzek megemlékezéseket a jeles ünnepekre, szünetben figyeljek oda arra, hogy a tanulók ki ne törjék a nyakukat, alkalmazkodjak a kollektívához, értsek szót a szülőkkel… Aztán menjek haza, javítsak füzeteket, dolgozatokat, készítsem elő a következő napi számonkérés sémáját, az óravázlatot, a szemléltetőket, gyűjtsek kiegészítő szakirodalmat, szedjem össze a gondolataimat, hogy a tanulók ne tudjanak kizökkenteni, legalább egyszer próbáljam el, mit fogok mondani, mert még fiatalként tapasztalatlan vagyok…
Tudom, nincs ez teljes egészében, és mindenkinél így, de tapasztalatból mondom, néhány fiatal tanárnak így indul a pályája.
Tehát nincs miért irigyelni őket, mégis az emberek zsebében nyílik a bicska, amikor ilyen „kivételezéssel” találkoznak. Vajon milyen hangulat lesz évvégén a tanáriban? Arról már nem is beszélve, hogy a más szakmában dolgozókat ez hogyan érinti. Ők talán nem érdemelnének prémiumot? A nyugdíjasokkal mi lesz, azt gondolják, majd a fiatal pedagógusunoka tartja el őket?
Nincs ez jól, de tudjuk, ebben az országban semmi sincs jól. Ilyen módszerekkel próbálnak ösztönözni, de kit? Azokat a fiatalokat, akik el sem kezdték felsőoktatási tanulmányaikat, vagy azokat, akik diplomaszerzés után rögtön külföldre vették az irányt? Számukra ez az összeg jelentéktelen, az itthoniakat pedig csak hergeli.
Nem lettem oktató… és ezt most, ilyen „szemfényvesztések” közepette sem bánom.
