A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán hosszú évek óta szolgálnak református és görög katolikus lelkészek. Református lelkész sokáig Maksai Attila volt. Ám kárpátaljai szolgálatának végeztével a hely megürült, de nem sokáig. Vasárnap ünnepi istentisztelet keretében a tanintézmény új lelkészeivé szentelték Margitics Jánost és feleségét, Erikát a beregszászi református templomban. Az igét Margitics János beosztott lelkész hirdette, ezt követően Taracközi Ferenc vezető lelkész bemutatta a fiatal lelkipásztorokat. Az esküt Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke fogadta.
Dr. Orosz Ildikó, a főiskola rektora azt emelte ki, hogy az oktatási intézményben a tudás mellé hitet is kell adni, mert a hitre az embernek egész életében szüksége van. De nagy szükség van a keresztyén, keresztény szeretetre is, mert ezekkel felvértezve a diákok hiteles emberekké válhatnak.
Maksai Attila bátorította utódjait, sok sikert kívánt számukra, mint ahogy Marosi István, a görög katolikus főiskolai lelkészség lelkipásztora is, aki immár szolgatársnak nevezte a Margitics házaspárt. A felszentelt lelkészeket az egyház kamarakórusa alkalomhoz illő énekkel köszöntötte.
– Mikor döntött úgy, hogy a lelkészi pályát választja? – kérdeztük Margitics Jánost.
– A lelkészi elhívást több mint nyolc évvel ezelőtt kaptam az Istentől ajándékba, olyan képességeket éreztem magamban, melyek az emberekhez közelebb tudnak vinni. Nem volt ez az út se egyszerű, se könnyű, a teológia hat éve alatt sokat kellett tanulni, de az Úr erőt adott, sok nehézségen átvezetett.
– Kihívásként tekint a főiskolai lelkészi szolgálatra?
– A kihívások zöme abból adódik, hogy a mai információs tengerünkben az az egyik legfeldolgozhatatlanabb dolog, hogy minden vátozik, átalakul, kevés a biztos pont. Ezzel a pörgéssel, ezzel a hatalmas információs túltöltöttséggel a legnehezebb kezdeni valamit, ezért a témaválasztás sem egyszerű feladat, az hogy miképp közelítsük meg a diákokat.
– Hosszú éveken keresztül Maksai Attila szolgált a főiskolai gyülekezetben. Esetleg jó tanácsokkal is ellátta önt és a feleségét?
– Igen, beszéltünk vele, és azon túl, hogy egy hatalmas adminisztrációs csomagot átadott, megmutatta a helyi sajátosságokat, amikkel érdemes számolni, és amikről nem szabad megfeledkezni.
Margitics János felesége, az ungvári születésű Erika szintén lelkesen beszélt az új szolgálatról.
– Már évekkel ezelőtt úgy éreztem, hogy a lelkészi pályán van a helyem. Úgy gondolom, sok kihívás vár ránk a főiskolai gyülekezetben, viszont a diákok nyitottak, érdeklődőek és megvan bennük az a motiváció, ami által tovább tudunk haladni. Nem hiszem, hogy minden ötletünk, programajánlatunk össze fog jönni, tökéletesen fog működni, ám ha megvan a vágyódás, hogy az Úr igéje mellett csináljunk bármit, legyen az istentisztelet vagy mézeskalács-sütés, akkor tudunk nagyot alkotni.
– Támaszként tekint a párjára a szolgálatteljesítésben?
– Természetesen. Jánossal különböző személyiségek vagyunk, ami jó. Ő jól tud beszélni, én inkább a lelki gondozói részét vállalom fel, ebben érzem magam otthon. Tehát kiegészítjük egymást, ami csodálatos és áldott állapot.
Hegedűs Csilla
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
