Nem kellett különösebb jóstehetség, hogy előre lássuk, az elsöprő többséggel elnökké választott Volodimir Zelenszkij népszerűsége már rövid távon sem lesz olyan, mint megválasztásakor, vagy akár a júliusi előrehozott választásokon volt. Az elnöknek egyszerre több fronton kell helytállnia, s bár újszerű kommunikációs eszközökkel igyekszik fenntartani támogatottságát, képtelen mindenkinek a kedvére tenni. Akik csodát vártak tőle, szép lassan kénytelenek ráébredni, hiú ábránd volt, amiről nem is feltétlenül ő tehet, egyszerűen ilyen a rendszer.
Saját szemszögéből a legnagyobb eredménynek azt tekinthetjük, hogy a lehető legjobb ütemben írta ki az előrehozott törvényhozási választásokat, ami nyomán kényelmes többségre tett szert koalíciós társ nélkül. Ám a mögötte álló párt, a Nép Szolgája egyes tagjai bőven okoznak neki kellemetlen pillanatokat. Bohdan Jaremenko egy plenáris ülésen prostituálttal chetelt, Mikola Raduckij egy ismeretlennel arról egyezkedett, hogy a Nép Szolgája frakciójának tagjai borítékban mekkora fizetés-kiegészítést kapjanak a munkájukért. Mikola Tiscsenko ellenzéki honatyával akasztotta össze a bajszát, aminek ingtépés lett a vége, noha korábban Zelenszkij azt ígérte, egyszer és mindenkorra megszűnik az ukrán törvényhozásban már-már hagyománynak tekinthető ököljog. A frakció már három tagját zárták ki. A tavaszi választási kampány óta immár a harmadik elnökét fogyasztja a „zöld” párt.
Mondani sem kell, ezek a kínos esetek leginkább magán az államfőn csapódnak le, hiszen mindenki vele azonosítja az új „népszolgás” hatalmat. S ezek ugye csak a belső gondok, a külső problémák, kihívások ennél sokkal nagyobbak. Zelenszkij nagyon vékony jégen jár, amikor a donbászi megoldáson dolgozik. Ukrajna történetének eddigi legfiatalabb államfője azon is törheti a fejét, hogy ugyan már nyakunkon a tél, de máig sincs új gáztranzitszerződés az oroszokkal, márpedig a régi decemberben lejár. Nem nyugszanak a kedélyek a földpiac meglebegtetett liberalizációja miatt sem. A legnagyobb probléma mindemellett az, hogy Zelenszkij és fiatal csapata ma még nem tud valódi sikerekről beszámolni. Erőfeszítéseik ellenére, 2019 végéhez közeledve Ukrajnában ugyanolyan mértékű a korrupció, a határokon zajló csempészet, az alvilág hatalma, a befolyásolható igazságszolgáltatási rendszer, a szegénység, és még hosszasan sorolhatnánk, mint volt az előző elnökök, akár Petro Porosenko vagy az elüldözött Viktor Janukovics idején.
Ám van valami, ami nekünk, kárpátaljai magyaroknak a fentebb sorolt országos gondoknál is jobban fáj. Abban bíztunk, s ezért is szavazott a vidék magyarsága nagyon nagy arányban a volt komikusra, hogy ígéretéhez híven felülvizsgálja a jogszűkítő törvényeket, nem sértik-e azok egyes állampolgárok jogait. Eltelt fél év, de semmi biztató nem történt. Ugyan nem durvul jobban a helyzet, de az enyhülés jelei sem mutatkoznak. A helyzeten feltehetőleg csak egy közvetlen, magas szintű ukrán–magyar találkozó segíthetne. Budapest részéről erre mutatkozik is határozott szándék, de Kijevben egyelőre hallgatnak.
