Molnár T. Gizella nehéz időszakban látta meg a napvilágot, hiszen 1942-ben született. A nagydobronyi idős hölgy nem otthonülő fajta, szívesen jár templomba, közösségi rendezvényekre.
– Milyen volt a gyerekkora?
– Nehéz idők jártak akkoriban. Szüleim hatodik gyermeke voltam a szüleimnek, összesen tizenhárman voltunk testvérek. A legidősebb bátyám 1933-ban született, a legkisebb húgom pedig 1957-ben. Két éves koromban, édesapát elvitték a lágerbe, de hála Istennek a nagyszüleink istápoltak minket. Éreztük apa hiányát, ám az ő jelenlétük sokat enyhített ezen. Amikor apa hazafelé tartott, túlszaladtam rajta, hirtelen mivel nem ismertem fel. A körülmények ellenére nem éheztünk, volt hová letenni a fejünket, édesanya megvarrta a ruháinkat, úgy éltünk, mint megannyi sorstársunk. A láger után úgy gondolták, már könnyebb lesz, de jött a kolhoz.
– Mivel foglalkoztak?
– Főként gazdálkodással. Már gyerekként is sokat segítettünk a kerti munkában. Krumplit, uborkát, retket, zöldséget termesztettünk. Nekünk, gyerekeknek is megvolt a feladat, nem húzhattuk ki magunkat a munka alól. Én hét osztályt végeztem, utána itthon maradtam a kisebbekre vigyázni, illetve a kolhozba dolgoztam. Több testvérem is kitanult valamilyen szakmát, én nem. 1963-ban férjhez mentem. Az orvosi rendelőben, majd a gazdaság irodájában takarítottam hosszú éveken át.
– Gyerekek, unokák?
– Három gyermekünk született. Jó munkahelyük van, boldog családi életet élnek. Ferenc fiammal vagyunk egy háztartásban. A férjem már 24 éve meghalt, de a gyerekek, unokák és dédunokák ittléte betölti az űrt, amit hagyott maga után. Nagyon szeretem őket, minden boldogságomat ők jelentik. Egyébként hét unokám van és négy dédunokám. A legidősebb budapesten dolgozik orvosként, de van köztük tanító, jogász, munkás és tanuló is. Kimondhatatlan öröm, amikor meglátogatnak, vagy én látogatok el hozzájuk.
– Mivel tölti nyugdíjas éveit?
– Régen sokat hímeztem, ma már kevesebbet. Inkább szőni szoktam télen. A kertben is sokat segítettem a fiataloknak, amíg jobban bírtam. Tíz évig Magyarországra jártam időseket gondoztam, de idén augusztusban már azt is befejeztem. Sok jó embert ismertem meg ezáltal. Amibe az erőm és a fájó csigolyáim engedik, most is be-besegítek.
– Mi adott erőt elviselni a nehezebb időszakokat?
– Az Istenbe vetett hitem. Ő minden nehéz helyzeten átsegített. Ha erőm engedi eljárok templomba, olyan rendezvényekre, ahol hirdetik az igét.
Bara Tünde
