Az embernek néha az az érzése, hogy a közszereplők csak azért nyilatkoznak olyat, ami első hallásra kiveri a biztosítékot, hogy a rájuk ragadt undorító, meghűlt pille összekeveredjen a tejjel, és csak úgy úszkáljon benne, aztán azzal együtt nyeljük le.
A nemrég Schobert Norbi vérlázító, kövérekről közzétett véleménye, amely elsősorban a szülés utáni nőket célozta, iszonyatos port kavart. A fitneszguru be is vallotta, ez egy médiabomba volt, annak érdekében, hogy beszéljenek az elhízás problémájáról. Nem a problémafelvetéssel volt a gond, ugyanis ha jobban belegondolunk, a mozgásszegény életmód, az egészségtelen ételek valóban elhízáshoz, s komoly – sokaknál önértékelési – problémákhoz vezetnek. Ez esetben „csupán” a megfogalmazás volt kicsit polgárpukkasztó, meg az, hogy pont a szüléssel hozta összefüggésbe. De több mint valószínű, az is szándékos volt, mert csak ezzel tudta magára irányítani a rivaldafényt. Az a baj, hogy amíg „szépen” mondja az ember, addig nem figyel rá senki, amikor pedig ilyen sületlenségeket hord össze, akkor megint csak azt a részt veszik ki belőle, ami nem is igazán lényeges, vagy épp ferdítés…
De nem is kell olyan messzire menni, itt van nekünk az ukrán oktatási miniszter. Hanna Novoszad valószínűleg úgy érzi, kinevezése óta még nem sikerült olyan szakmai eredményt felmutatnia, amellyel bevéshette volna magát a közvélemény tudatába, így hát sorra érkeznek tőle az elképesztőbbnél elképesztőbb kijelentések.
A szaktárca vezetője mindent bezáratna, leépítene, fejre állítana. Legutóbb arról beszélt az Interfax-Ukrajinának adott nagyinterjújában, hogy a havi harminchatezer hrivnyás fizetéséből – ami mellé kilencvenhatezer hrivnya prémiumot kapott decemberben – nem tudna gyermeket nevelni, és megtakarítani sem tud öregkorára. A többség, aki még feleannyit sem keres, természetesen a plafonon van ettől, és máglyára vetnék, amiért elégedetlenkedik. A történetben az a szomorú, hogy ezzel rávilágít arra a rég pucérra vetkőztetett tényre, miszerint nem elég, hogy sem a szülési támogatás, sem pedig a nyugdíjrendszer nem megfelelő, egy fiatal jelenleg Ukrajnában nem tud egyről a kettőre lépni. De a „támadók” kardja ismét nem ebbe a problémába döfött, hanem az elszólóba. Persze érthető és vicces, hogy pont az panaszkodik, aki a minisztériumban dolgozik. Mit mondjon akkor a falusi iskola frissdiplomás tanítója, aki még a beígért, egyszeri 21 ezer hrivnyás támogatást sem kapta meg év végén…
És ha már gyereknevelésről szólt, azt is felvetette, hogy az ukrán iskola gendersemleges (nem nélküli) hely kellene hogy legyen. Azt viszont egyelőre nem tudja, ezt mikorra lehetne elérni, mert szerinte az ukrán társadalom elmaradott. A miniszter nem nézi jó szemmel, hogy a gyermekekre régimódi sztereotípiákat kényszerítenek. Jogos az emberek ama felháborodása, hogy ilyesmivel foglalkozni, amikor sem méltányos fizetés, sem pedig minőségi oktatás nincs. Ugyancsak szomorú, hogy a kevésbé ismert kifejezés hallatán mindenfélét elképzelnek a nemi szervétől megfosztott kisfiún át a saját neméhez vonzódó kislányig. Holott a legtöbbet svédországi példákkal illusztrált nemsemleges nevelés lényege az, hogy nem skatulyázzák be a fiúkat és a lányokat, hogy például az egyik csak kéket, a másik meg csak rózsaszínt viselhet, és kizárólag „lányos” meg „fiús” játékokat játszhat. Szó mi szó, kicsit előre szaladt a miniszter, és ezzel csak azt bizonyítja, hogy a nyugati mintákat már ügyesen áttanulmányozta, de még nem tudja, hogyan alkalmazza azokat ebben az országban. Beszél ő bármiről, csak foglalkozzon vele a média.
Hanna Novoszad új keletű elképzelései odáig vezettek, hogy már petíciót indítottak a lemondatására, mert a lakosság szerint az eddigi legképzetlenebb és legtapasztalatlanabb alany a munkakör betöltésére. Két kézzel támogatnám a kezdeményezést, ha ezzel elérnénk azt, hogy őt egy olyan miniszter kövesse, aki a nem nélküli iskola helyett a nemzetiségi megkülönböztetést és kirekesztést törölné el, és nem lenne harmadik kategóriás magyar kislány és negyedik csoportba tartozó orosz kisfiú, akik az ötödik osztálytól részben, illetve majdnem teljes egészében rákényszerülnek az államnyelvi oktatásra.
Már gyerekkoromban sem szerettem a tej tetjén a pillét, inkább átszűrtem az italt. Most is szűröm a híreket, és az efféle PR-bombákat, mert máskülönben már megfeküdte volna a gyomrom a sok zsír…
