Már gyerekkoromban olvasója voltam a Kárpáti Igaz Szónak – kezdeném ezzel a kicsit közhelyes kijelentéssel. Akkoriban majd’ minden házhoz vitt a postás újságot. Fürkésztem is minden alkalommal, mikor ér a mi postaládánkhoz. Szerettem olvasni. Leggyakrabban ebéd közben, az asztalon szétterítve szemezgettem a lapot. Ennek nagymamám nem annyira örült, nem úgy nagyapám, aki szintén ezt a módszert alkalmazta. Akkoriban a koromnak megfelelő tematika iránt érdeklődtem, idővel aztán jöttek a politikai témák, komolyabb elemzések, az érdekfeszítő interjúk. Bátran kijelenthetem, hogy ekkor alakult ki bennem a betűk böngészésének szeretete.
Ugorjunk néhány évet előre. Amikor először beléptem a Kárpáti Igaz Szó szerkesztőségének kapuján, óriási izgalom volt bennem. Nem tudtam, mire számíthatok. Néhány munkatársat személyesen, másokat látásból, illetve munkásságuk révén ismertem. A kezdeti megilletődöttség után a szívélyes fogadtatás, a nyílt és őszinte kommunikáció uralta a mindennapjaimat.
Teltek a hetek, a hónapok. A közös feladatok mellett a kellemes munkahelyi környezet, a közvetlen vállalati kultúra közelebb hozott a csapathoz. Ugyan a munkahelyre nem barátkozni és barátot keresni járunk, itt mégis adott a lehetőség, hiszen a kollégákból barátok, később pedig második család alakul.
Az értekezleteken az új témák, célok kutatása mellett nem marad el a dicséret sem. Ez számomra motiváló. Érzem a megbecsülést, az elismerést, emellett építő kritikát sem kihagyva haladok a kitűzött irányba.
Az a tény, hogy itt egymás segítése, előrehaladásának támogatása és céljaink elérésének biztosítása alapfeltétel, ezáltal számomra a KISZó a forrás, amelyből meríthetek, amely táplálja a személyes és szakmai továbbfejlődésemet.
Szerencsésnek érzem magam, hogy a méltán elismert, centenáriumát ünneplő Kárpáti Igaz Szó csapatát erősítem.
Csuha Ivett
