Szabó József a kárpátaljai labdarúgás nagykövete – 80 éves lett a focilegenda

Nyolcvan éve 1940. február 29-én Ungváron született Szabó József, a Dinamo Kijev legendás középpályása és edzője, a negyvenszeres szovjet válogatott, Ukrajna korábbi szövetségi kapitánya. Ennek apropóján közöljük a Kárpáti Igaz Szó korábbi exkluzív interjúját, amely tíz éve 70 évesen adott lapunknak a focilegenda.

Az egyetemes fociról alkotott véleménye

Előbb labdarúgóként, majd edzőként élte meg az elmúlt hatvan évet. Az ungvári Szpartakban kezdte, de ahogy ő fogalmazott, az igazi, vérbeli foci a kijevi Dinamónál és a válogatottban kezdődött  számára. A kispadon pedig megpróbált megfelelni a kor elvárásainak. „Amikor még rúgtam a bőrt, az úgynevezett „dubly V” a 4-2-4-et játszatták velünk. A foci hőskorában gyakorlatilag három vonalon helyezkedtek el alapfelállásnál a csapatok: a kapus előtt két hátvéd tevékenykedett, előttük a fedezetek, a mai védekező középpályások ősei, összesen hárman, és a legelső sorban játszott öt csatár: a jobbszélső, a jobbösszekötő, a középcsatár, a balösszekötő és a balszélső. Majd fordult a kocka, ezt a 60-as években a „minél több gólt lőni”-ből a „gólt nem kapni”-ra, a 4-4-2-es (gyémánt) játékrendszerre tértünk át. Az angolok a mai napig mesterien művelik. Aztán jött a „totális futball”, a 4-3-3 virágkora. Napjainkban a futballistáknál az erőnlét és a gyorsaság legalább olyan fontos tényező lett, mint a technika, a lövőkészség. A látványos, ám céltalan trükközés ideje lejárt, egyetlen játékosnak sem maradt ideje a labdaátvétellel pepecselni, mert rögtön odaléptek a védők. Éppen ezért lettek népszerűbbek olyan formációk, amelyek a labda minél biztosabb birtoklását garantálták. Ha megfigyeljük a sztárcsapatokat, láthatjuk: 8-9 játékos védekezik és ugyanennyi támad. A labdaszerzést követően a védekező játék ritmusváltással átalakul támadóvá, vagy fordítva, esetleg gyors kontrából próbálnak gólhelyzetet kialakítani. Ez persze jót tett a labdarúgásnak, főleg Ukrajnában. Hisz az ukrán élvonalban sok csapat, főleg a Dinamo és a Sahtar ellen, úgynevezett védekezésből építkező taktikát játszik. Ez nem helyes, hisz ezzel elmaradunk a labdarúgás egyetemes fejlődésétől” – értékelte a változásokat.

Legemlékezetesebb meccse

Játékosként hét évig Kijevben – 1961-’69 – és két évig Moszkvában – 1971-’72 –szerepelt és mindkét együttesének Dinamo volt a neve. A válogatottban évekig stabil helye volt a középpályán, és élete legnehezebb pillanata az 1966-os vb-n volt, amikor a magyarokkal került szembe.

„Nem fogadtak barátként,

megkaptam a kellő mértékű leszidást, pedig nem én tehettem róla, hogy nem Alberték mögött játszottam” – emlékezett vissza. A szovjetek később 2–1-re elbukták a portugálok elleni bronzmeccset, de ezzel is az ország történetének legjobb világbajnoki szereplését produkálták.

Két év múlva viszont már az Eb négyes döntőjéért vívott meccsen a budapesti Népstadionban– sérülése miatt – nem lépett pályára. Ezek után ’72-ben tagja lehetett az olimpiai bronzérmes válogatottnak, két év múlva pedig befejezte pályafutását, és edző lett. Összesen negyvenegyszer lépett pályára a szovjet válogatottban.

Szakvezetőként dolgozott Vorosilovgrádban, a Dnyiprónál, kétszer is – 1992 és 1996 között, valamint 2004 és 2007 között megszakításokkal – volt a Dinamo edzője, és elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy a multimilliomos Igor Szurkisz a klub fejlődésére költötte el pénzét. A Dinamóval négyszeres bajnok és kétszeres kupagyőztes. 1996 és 2000 között irányíthatta a válogatottat, de a nemzeti csapatot nem sikerült nagy tornára kivezetnie.

„Edzőként sok emlékezetes meccsem van a válogatottal és a Dinamóval is.

Az első BL-meccsünkön 1994-ben egy fiatal csapattal láttuk vendégül a moszkvai Szpartakot, 3–2-re nyertünk, a félidőben még kétgólos hátrányban voltunk és egy büntetőt is kihagytunk, frenetikus győzelem volt” – emlékezett vissza.

Focisuli alapított

Szabó Jőzsef fura, botrányos körülmények között távozott a Dinamo kispadjáról, annak ellenére, hogy játékosként és edzőként is sokat tett a csapatért, sikert sikerre halmozott. Viszont emiatt nem érez haragot, nem sértődött meg, a mai napig jó viszonyt ápol a klubvezetéssel, még egy állást is felajánlottak neki.

– A sajtó felfújta ezt az ügyet, szívpanaszaim miatt kevés idő jutott a munkámra. Döntenem kellett és énaz életet választottam. Később felajánlottak nekem egy állást, de visszautasítottam – hangsúlyozta.

Most az Ukrán Labdarúgó Szövetségnél dolgozik, tapasztalatára az utánpótlás-nevelésben számítanak. Hamarosan egy saját névvel fémjelzett focisulit indít a fővárosban. A kijevi Lokomotív Stadion területén folynak ilyen irányú beruházások. „Szeretnék valami maradandót hagyni magam után. Rossz volt nézni, milyen állapotok uralkodnak a stadionban, így ebbe fektettem a megtakarított pénzem. Ha sikerül kinevelni egy ütős csapatot, benevezünk a másodosztályba, s meglátjuk, mit hoz a jövő” – mondta.

Bizonytalanság az Eb-szervezés körül

Az ukrán foci legvitatottabb kérdése, hogyan sülhet el a 2012-es labdarúgó Európa-bajnokság. Szabó bizonytalanságról beszél. „Adja Isten, hogy a tervek legalább ötven százalékban megvalósuljanak. Ha el is készülnek a lembergi és a kijevi stadionnal és repülőterekkel, nem tudom elképzelni, mikor építik meg a több ezer kilométernyi autópályát és a szállodákat. Nem kell messze menni, a fővárosban pár kilométerre a belvárostól már úttalan utak fogadnak. Persze ha sikerül megfelelő színvonalon teljesíteni, az óriási lökést adhat az ukrán labdarúgásnak. Mindenesetre ma a látottak alapján a hit az egyetlen, amibe kapaszkodhatunk” – közölte.

– Merre tart most az ukrán válogatott, mire lehetnek képesek a hazai rendezésű Eb-n?

Először is nem tetszett, hogy Miron Markevics elhagyta a csapatot, hisz egy vérbeli szakember nem tesz ilyet. Kiválasztott volt, az ország egyik legjobb edzője, bizalmat szavaztunk neki. Hisz tudom, ez volt minden álma. Viszont magánérdekből, a klubjánál, a Metaliszt Harkivnál az elnök mellé állt, aki nem találta a közös hangot a szövetség vezetésével. Ez nem az ő harca lett volna. Jurij Kalitvincev fiatal, lendületes és jó szakember, ugyanakkor kevés tapasztalattal rendelkezik. Fontos, hogy hisznek benne. Most egyfajta kísérletezés folyik a válogatottnál. Nagyon sok játékost próbál ki Kalitvincev, ami az én meglátásom szerint nem szerencsés. Hogy képes lesz-e egy olyan csapatot építeni, mely felveszi a kesztyűt az európai topválogatottakkal, az a jövő zenéje, most még nehéz megmondani.

Gatyába rázná a Zakit

Figyeli a kárpátaljai labdarúgás alakulását, pontom pénzért is az FK Zakarpattyához szerződne, hogy felragyogtassa a kárpátaljai labdarúgás régi fényét.

„Megfelelő körülmények és infrastruktúra nélkül nem lehet ütőképes csapatot építeni, az első és legfontosabb egy stabil háttér megteremtése.

Nem azt mondom, hogy nyugat-európai körülmények kellenek. Ne feledjük, valaha Kárpátalja a labdarúgás terén élen járt az országban. Nincsenek saját nevelésű játékosok. Figyelni kell a megyei bajnokságot, az utánpótlást, abból építkezni. Egy jelképes összegért szívesen eljönnék, hisz nem a pénz motivál. Ha megteremtenék a megfelelő körülményeket, gatyába ráznám a gárdát. De úgy nem lehet dolgozni, hogy a játékosok bérével el van maradva a klub” – fejtette ki.

Anno nem voltak bakik, de ennyi kamera sem sasolt

Az év a játékvezetői tévedésektől és bakiktól volt hangos, megoszlanak a vélemények a videóbíróról és az öttagú játékvezetésről. Szabó József utóbbit tartja életképesnek az úgynevezett ötbírós rendszert, amelyben a játékvezetők nem kettő, hanem négy asszisztens segítségével vezetnék a találkozókat, s a két plusz segítő a 16-os vonalában, az alapvonalnál helyezkedik el. „Ez egyértelműen segítség lehet a tévedések kiszűrésében. Ha más nem, akkor „a több szem többet lát” elv érvényesülhet. Ugyanakkor rajtam kívül sokan gondolják úgy, hogy bizonyos sorsdöntő helyzetekben – átgurult a gólvonalon a labda, történt-e szabálytalanság – a videotechnikához kéne nyúlni. Persze nem szabad elfelejtenünk, ezek mögött többnyire érdekek húzódhatnak meg, hogy a háttérből irányítsanak. Mindenesetre nem tesznek jót a labdarúgás hírnevének a hasonló esetek.

Ahogy fogalmazott, bár régen is voltak hasonló esetek, azok nem kaptak ekkora médiavisszhangot. „A szovjet válogatott nem örvendett népszerűségnek, így az ellenfelek elég keményen bántak velük a pályán, amit gyakran a játékvezetők sem akartak észrevenni. Ne feledjük, ma már több tucat kamerával tudósítanak egy-egy mérkőzést, fotósok garmadája gubbaszt a partvonal mögött. Így, amit nem lát a sípmester azt is lencsevégre kapják. De az ember nem tévedhetetlen. Természetesen a véletlent külön kell választani a szándékosságtól” – emelte ki.

Bundaügy hazai pályán

2009. november közepén a bochumi ügyészség és a rendőrség bejelentése azóta sem csituló, sőt, egyre nagyobb hullámokat gerjesztő vihart kavart az európai futballban. Az első hírek szerint nem kevesebb mint kétszáz labdarúgó-mérkőzéssel – köztük Bajnokok Ligája- és Európa Liga-találkozókkal – kapcsolatban vetődött fel a bundázás gyanúja. Ezzel kapcsolatban is van egy sztorija. Néhány éve Németországban volt egy hasonló kisebb botrány, két horvát származású férfit el is ítéltek a bundaügy kapcsán. Akkor valamiért eszembe jutott egy Bajnokok Ligája mérkőzés a Dinamo kispadjáról. Az utolsó csoportmeccsen a Leverkusen volt az ellenfél és egy pont kellett a továbbjutáshoz. A 0–0-ás félidőt követően banális hibák miatt végül 3–0-ra kikaptunk, úszott a playoff. Két gól a horvát légiós Gavrancic számlájára volt írható, ez akkor nem volt gyanús számomra, hibázott, ez benne van a pakliban. Viszont a botrány kirobbanását követően nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy Gavrancic eladta a meccset. Valami hasonló botrány robbant ki és milyen érdekes, most is az egykori jugoszláv tagállamok polgárai érintettek az ügyben.

A pénz és a foci

Szerinte szörnyen rossz hatással van a pénz a labdarúgásra. Nem szabadna ekkora összegeket fizetni a focistáknak. Hisz, hogyan várjon el egy edző elhivatottságot, fegyelmet és teljes odaadást egy milliomos, milliárdos focistától. „Gyakran megfigyelhető európai sztárjátékosoknál, hogy túlértékelik őket. Nem váltják valóra a hozzájuk fűzött reményeket. Beckham zseniális focista volt, amíg Manchesterben játszott. Ezt követően beindult a szekér, sztárgázsi, reklámbevételek, a játék másodlagos lett, de mégse az edzőt küldték el, hanem inkább a játékostól szabadultak meg. A Realban sem szavaztak neki bizalmat, többnyire a kispadon ült” – hozta fel példának az esetet.

Kedvencek és kegyvesztettek

A bajnoki címek, BL-szereplés mellett Szabó legnagyobb szakmai sikere, hogy felfedezte, és az első csapatba állította a később aranylabdás Andrij Sevcsenkót. „Mindene megvolt ahhoz, hogy nagy játékos legyen. Elmondhatatlan, mennyire örültem, hogy nem volt benne félelem, amikor hozzá került a labda, és egy pillanatra sem állt meg, ha a védők megtámadták, mindig a kapu felé tört. Tudatosítottuk benne, hogy sohase torpanjon meg, mert gyorsaságát látva mindenkit képes maga mögött hagyni. Ezt a tulajdonságát megtartotta, és ez emeli a többi klasszis fölé” – értékelte egykori játékosát.

– Nehezen kezelhető focisták is voltak a kezem alatt. Én soha nem tűrtem a kicsapongó életvitelt folytaó és italozó focistákat, hisz volt olyan, hogy Alijevet az edzőtáborból kellett hazaküldeni, leitta magát és kezelhetetlen volt. De Leonenko is rossz példával járt elöl.

Hírbehozták a magyar válogatottal

Nem hozza lázba a magyar foci, ennek ellenére többször is hírbe hozták a magyar válogatottal. „Nemrég találkoztam és beszélgettem egy magyar szakemberrel, akinek nagyon rossz véleménye volt. Úgy gondolom, az utánpótlás-nevelésnél lehetnek gondok. Nemrég Szerbiában láttam az U17-es válogatottjukat játszani, mit mondjak, nem fedeztem fel köztük kimagasló egyéniségeket” – mondta a magyar futball hanyatlásáról.

–7-8 éve voltak tárgyalások. Valóban megkeresett a Magyar Labdarúgó Szövetség azzal, hogy elvállalnám-e a válogatottat. Viszont akkoriban még nem volt pro licencem, így félbeszakadtak a tárgyalások. Az edzőképző tanfolyam után viszont már nem kerestek és a szívproblémák is áthúzták a terveimet.

– Ha a jövőben úgy hozza sors és megkeresik, igent mond?

– Gondolkodás nélkül. Hisz mindig is arról álmodtam, hogy a magyar válogatott kispadján üljek. Van benne gyakorlatom, négy évig irányítottam az ukrán válogatottat.

Szabó Sándor

Forrás:

KISZó

Sport Közzétette:

Post Author: KISZó