Elképesztő, milyen hisztériát idézett elő a 2019 decemberében, a kínai Vuhanban felbukkanó új típusú koronavírus (COVID-19). Még hihetetlenebb, hogy ez milyen reakciókat vált ki az emberekből.
Tudni kell, alapjáraton elég óvatos és inkább a prevenció híve vagyok, mint a gyógyszeres kezelésé. Erős immunrendszeremmel még nem sok nyavalyát kaptam el, de egy-egy új kórnál mindig összerezzenek, és megpróbálom felmérni a helyzetet.
Az emberek többsége azonban félinformációkból alakít ki bizonyos képet a fejében, amellyel aztán másokat is ijesztget. Ilyen légből kapott rémhírek keltek szárnyra a koronavírussal kapcsolatban is. Az egyik konkrétan a szárnyasokhoz meg az útra keléshez köthető.
A legutóbbi badarság a koronavírussal kapcsolatban, amire felkaptam a fejem, az volt, hogy Magyarországon leszednék egy falu egyetlen gólyafészkét, mert attól tartanak, a hamarosan hazatérő gólyák koronavírust, vagy más fertőzést hozhatnak.
Ettől természetesen nem kell tartani – a szakember is elmondja, hogy a lappangási idő messze rövidebb, mint az ő vonulási idejük –, de elég abszurd, hogy az emberek így rettegnek. Már nem csak egymástól (lásd például az Ukrajnába hazaérkező emberek elleni véres tüntetést Novi Szanzsariban), hanem még a madaraktól is tartanak. Szegény szárnyasokat remélhetőleg nem fogják kővel megdobálni vagy leparittyázni.
Vajon ha azt mondanák, a telefon is sugároz, és bárki megfertőződhet a koronavírussal általa, ha sokáig olvassa az erről szóló álhíreket, eldobnák, vagy jó vastag fóliába tekerve, maszkkal a szájukon tovább görgetnék?
A mai gyors információáramlás egyik hátulütője talán az, hogy csak kapjuk az adatokat, de nem elemzünk, nem gondolkodunk. Valaki mond valamit, az futótűzként terjedni kezd, és máris „megfertőzött” tíz embert, míg ennyi idő alatt a koronavírus egyet sem…
Bár az utóbbi a ragályos, mégis a hülyeség a veszélyesebb.
