KISZó-kérdés: Ön tartja a böjtöt?

Az emberek jelentős része nem tartja a húsvétvasárnapig tartó negyvennapos nagyböjtöt – legalábbis ez derült ki a Kárpáti Igaz Szó Facebook-oldalán készített nem reprezentatív felmérésből. Az általunk megkérdezett egyházi személyek szerint a kárpátaljai helyzet nem ennyire drámai.

Ami a felmérés eredményét illeti, a kereken egy hétig futó szavazáson a jelentős többség, 83 százalék válasza az volt, hogy nem böjtöl, míg mindössze 17 százalék ikszelte be, hogy betartja a húsvét előtti böjtöt.

– A böjt kérdése meglehetősen összetett, hiszen Kárpátalja multikulturális, így a megkérdezett emberek véleményét árnyalhatja, hogy nem mindenki van egészen tisztában a böjt fogalmával, és sokan kifejezetten félreértelmezik azt – kezdte Szimkovics Tibor református lelkipásztor. – Az eredmények nem meglepőek. Árnyalhatja a dolgot, hogy az Internetet használók jellemzően a fiatalabb generációból kerülnek ki, akik tapasztalataim alapján valóban egyre távolodnak a bibliai alapú böjtöléstől. Természetesen van ennek profán pótléka, hiszen nagyon divatosak lettek a tisztítókúrák, fogyási tippek,

de imádság, önvizsgálat és Istenre figyelés nélkül a böjt valóban csupán az, amire a magyar kifejezés etimológiája is utal: éhezés.

– Úgy gondolom, a kárpátaljai helyzet nem ennyire rossz, sokan, akik keresztyén közegben mozognak, tisztában vannak azzal, hogy a böjtölés elsősorban lelki, hitbeli kérdés – az Istennel való kapcsolatunk megszilárdításában, egy-egy fontos ügyben az imádsággal együttműködő gyakorlat. Sokszor csupán a lemondást látjuk benne, holott a lényeg éppen abban áll, hogy

a böjtölő ember a saját korlátait és függőségeit kell hogy felfedezze, és meg kell tanulnia legyőzni ezeket.

Az angolszász és szláv népek őrzik még nyelvükben az ősi jelentést, miszerint az embernek erősen kell kézben tartania a testét-lelkét, néha megszorítva azt (fæstan/fasta/fast/піст). Éppen ezért a böjt nem feltétlenül csupán ételtípusokat jelent, bár a magyar tradicionális közegben érthető talán, hogy a hús elhagyása volt az egyik legkeményebb áldozat. Ma ugyanakkor azt mondanám, hogy sok más kelléktől, eszköztől és pótszertől váltunk erősen függővé.

Mindenkinek fel kell fedeznie, hogy miben vált függővé, mely szokások rabja, ezekkel kell „megmérkőznie”,

a felszabaduló időt és energiát pedig mindenképpen érdemes befektetni: elcsendesedésre, Ige-olvasásba, imádságba és hitbeli növekedésbe. A leglényegesebb tanácsot Jézus Krisztus adja ebben a kérdésben is: „Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat. Amikor pedig te böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat, hogy böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád, aki rejtve van; és Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked.” (Mt 6,16-18)

Szkoropádszky Péter, palágykomoróci görög katolikus parochus szerint nem meglepő az eredmény, hiszen ez többé-kevésbé lefedi az aktív templomjárók és az istenházát ritkábban, esetleg egyáltalán nem látogatók arányát.

‒ A böjtöt megtartó csoport az a réteg, amely igyekszik komolyabban venni a hitét, ezért ragaszkodik az egyház írásaihoz. Ezeket az írásokat sokan még az egyház körein belül is könnyelműen veszik – véli az atya.

‒ Az évek során az egyház jelentős mértékben enyhített a böjt szigorán.

Elég megkérdezni nagyszüleinket, dédszüleinket, akik lényegesen komolyabban viszonyultak betartásához. Természetesen napjainkban is vannak üdítő kivételek, akik szigorúan veszik a tanításokat.

Szkoropádszky Péter úgy gondolja, amennyiben a hívek igazán értenék és tisztában lennének a böjt jelentőségével, többen megtartanák azt. A parochus a holdkóros, ördögtől megszállott fiú meggyógyításának történetét hozta fel példaként, amelyben azt olvashatjuk, hogy ezt a betegséget csak imával és böjttel lehet kiűzni.

‒ Ez a két alappillére van egyházi életünknek és a rosszal szembeni harcunknak. Fontos lenne, ha ez tudatosulna az emberekben – zárta az atya.

Csuha Ivett, Szabó Sándor