Két nő, egy cél – maradandót alkotni. Meskó Tatjána elsajátította a szakma fortélyait, majd saját kezébe vette az irányítást, és magával rántotta régi osztálytársnőjét, Dzjuba Viktóriát is. Így alakult meg kilenc évvel ezelőtt a Story Wonderlands, amely évről évre egyre több embernek varázsolja felejthetetlenné egy-egy különleges napját.
– Együtt tanultunk Beregszászban az 1. számú középiskolában, aztán ki-ki a saját útján indult el – kezdte beszélgetésünket a beregszászi Tánya. – Rendőr akartam lenni, mert vonzott az igazságszolgáltatás és az egyenruha. Apukám azonban óva intett: kislányom, nem kell az neked, álmatlan éjszakáid lesznek.
Nos, bár elvégeztem a szakiskolát, végül nem lett belőlem rendőr, viszont így sem alszom éjszaka.
Rengeteg munkám van, hajnalig dolgozunk az esküvőkön és végezzük az utómunkákat, ami nagyon sok időt vesz igénybe.
– Mikor döntötted el, hogy a fényképezést választod?
– Kijevben tanultam. A koledzs után még ott elvégeztem a magiszteri képzést is, és bekerültem az adóhivatalba. Szerettem, de ott igen nehéz feljebb jutni, csak akkor van lehetőség az előrelépésre, ha valaki nyugdíjba megy. Fejlődni akartam, ezért úgy gondoltam, kipróbálom valami mást. Elvégeztem még a lakberendező-dizájner szakot is, aztán több éven keresztül reklám-dizájnerként dolgoztam. Megtanultam használni az összes fontosabb programot, volt rálátásom a fényképezésre és a szerkesztésre, ezért mertem belevágni a fényképezésbe. Felkerestem Vikit, aki nagy lelkesedéssel csatlakozott. Én fotózok, Viki retusál. Ennek már kilenc éve.
– Megérte váltani?
– Az tény, hogy többet dolgozom, mint ha egy állami munkahelyem lenne. Gyakran harminchat órát talpon voltunk, előfordul, hogy akár negyvenkettőt is. Jártunk már Tunéziában is fotózni. Egy-egy ilyen út nagyon izgalmas, ám fárasztó. Aztán az utómunkálatok… Egyetlen kép szerkesztése akár tíz órát is igénybe vehet, természetesen nem mindegyik igényel ennyi retusálást, korrigálást.
– Attól vagytok egyediek, hogy ennyi gondot fordíttok a képekre?
– Attól, hogy tiszteletteljesen viselkedünk mindenkivel, a munkánkért garanciát vállalunk, különleges feltételek mellett is helyt állunk, és mindig többet nyújtunk, mint amennyit elvárnak. Megértettem, fényképészként is mindennap tanulni, fejlődni kell, különben hamar elavul a tudás. Rendszeresen járunk mesterképzésre is, nekünk az a célunk, hogy becsületesen elvégezzük a munkánkat és maradandót alkossunk. Olyat, ami nem válik divatjamúlttá, hanem akárhány év múlva is veszi elő az illető, ránéz, és örömét leli benne, szépnek látja. Nem éri meg a felkapott trendeket követni, a klasszikus az igazi, az sokkal nagyobb érték. A színek korrigálásával is óvatosan kell bánni, csak úgy, mint a retusálással. Meg kell hagyni a természetes állapotot, viszont élénkké, sugárzóvá kell tenni a megörökített pillanatot. Nagyon szeretek esküvőket fotózni, mindig is oda voltam a menyasszonyokért, olyan szépek és vibrálók. De hasonló energiával rendelkezik egy-egy keresztelő, szülinap is. A stúdiófotózások meghittek, több idő van beállítani a képet.
– Az emberek életét dokumentáljátok.
– Mindenkinek van egy története, amely a család születésével, az esküvőn kezdődik. Innentől kezdve mesélhetnek róluk a egy-egy szép pillanat képei. Úgy hisszük, és ezt szociológiai kutatások is alátámasztják, egy család életében minél több hagyomány van, annál erősebb a köztük lévő kapocs. Ha közös programokat szerveznek, ha megszokottá válik, hogy például vasárnaponként együtt mennek el sétálni vagy karácsonyi fotózáson vesznek részt. Mi örülnénk neki, ha azok, akik minket választanak, megszeretnék a fotózást, és szokásukká válna, rendszeres családi fényképezésekkel örökítenék meg életük változásait, állomásait. Ki is nyomtatjuk a képeket, mert az biztosan megmarad, és évek múlva mosolyogva lapozhatjuk át albumunkat, felelevenítve néhány meghitt pillanatot.
Simon Rita
