Református lelkész, emellett lelkészigazgató. Négy csodálatos gyermek büszke édesapja. Rengeteget ingázik, szabadidejében gyümölcsfákkal foglalkozik. A közlékeny és jól informált tiszteletes idén tölti be negyvenedik életévét. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának mai vendége Kacsó Géza, a bátyúi református gyülekezet lelkipásztora, a Nagydobronyi Református Líceum lelkészigazgatója.
– Mikor döntött úgy, hogy lelkész lesz?
– A Nagyberegi Református Líceumban történt. 1999 tavaszán már nagyon égető volt a pályaválasztás kérdése, hogy hová és milyen irányba szeretnék tovább menni. A matektanár a matematikát, a magyartanár pedig a magyar szakot ajánlotta. Sokat imádkoztam Istenhez azért, hogy mutassa meg a helyes irányt. Ézsaiás könyvében azt olvastam, hogy elhívtalak téged, szolgámmá tettelek, egy másik igében pedig azt, hogy téged várnak a szigetek. Végül engedtem az elhívásnak és azt mondtam az Úrnak, hogy jó felvételi eredmény esetén haladok tovább ezen az úton. Nem voltam száz százalékig biztos magamban, így a Beregszászi főiskolára is beadtam a jelentkezésem. Amikor elmentem Debrecenbe a felvételire, a 120 pontból 119,5-et értem el. Isten teljesítette a kérésem, a vizsga jól sikerült, cserébe vállaltam, hogy lelkész leszek.
– Tősgyökeres bátyúi, vagy a szolgálat által került a településre?
– Gáton születtem. 2005-ben Bátyúban segédlelkész voltam Szántó János mellett, 2006-ban Beregszászban főiskolai lelkész lettem. 2010-től Angliában szolgáltam, 2012-ben pedig a bátyúiak meghívására ismét ott kezdtem hirdetni az igét, mivel megüresedett a lelkészi állás.
– Mesélne kicsit a családjáról?
– A feleségem, Szabó Dóra balazséri születésű, hitoktató. 2005-ben házasodtunk össze. Nagyon örülök, hogy őt kaptam társul Istentől. Négy lányunk van. Anna 14, Boglárka 12, Zsófia 7 éves. A legkisebb, Sára idén lesz 1 esztendős.
– Hogy telt az Angliában töltött idő?
– A gimnáziumi angol tanárom önkéntesként érkezett Sussexből. Diákként meghívott magához két hétre vendégségbe, majd 2010-ben felötlött benne, hogy az ő gyülekezetükben már rég nincs saját lelkész. Meg van hirdetve az állás, de nem pályázza meg senki, ezért meghívna minket, ha elvállalnánk. Feltettem a kérdést a feleségemnek, hogy két pici gyerekkel elvállaljuk-e ezt a kiruccanást. Mindig is szerettünk volna külföldön lakni, amire akkor van lehetőség, ha a gyerekek már kirepültek, vagy amíg még kicsik és nem járnak iskolába. Imádkoztunk Istenhez, aki az 1 Mózes 12-őt helyezte a szívünkre, amely szerint Ábrahámot is elhívta az Úr. Később értettem csak meg, hogy amikor elhívást kaptam lelkészként, akkor is elém került, hogy téged várnak a szigetek. Az ismerősöm ajánlatára éppen akkor adta be egy angol lelkész a pályázatot, oda már nem mehettünk. Egy másik barátomnál, akinél szintén diákként jártam, volt egy álláslehetőség, ahol kelet-európai emberekkel kellett foglalkozni. Volt négy református gyülekezet a környéken, két lelkipásztorral, én a szociális misszióba kapcsolódtam be. Aztán az egyik lelkész elköltözött, a másikat betegség miatt nyugdíjazták és a gyülekezetek ügyei is szép lassan rám hárultak. Amikor én is eljöttem Angliából, nem maradt lelkipásztora azoknak a gyülekezeteknek. A feleségemmel úgy beszéltük meg, hogy addig leszünk ott, amíg a legnagyobb lányunk nem megy iskolába. Ez 2012-ben vált aktuálissá.
– Miben más ott az élet?
– Teljesen más viszonyok uralkodnak. Az emberek nincsenek rákényszerülve, hogy két-három munkahelyük is legyen, ahonnan hazatérve földet műveljenek. A fizetésből a legtöbb esetben jól meg lehet élni, esetenként egy nyaralásra is eljut az ember. Kérdeztem a munkatársaimat, mi lesz a feladatom. A válasz az volt, hogy ne aggódjak, ismerjük meg a környéket, foglalkozzak a családommal. Nálunk nem ehhez vannak hozzászokva az emberek. Ha valakit felvesznek munkába, általában nem így viszonyulnak hozzá.
– Nehéz volt visszarázódni a kárpátaljai mindennapokba?
– Igen. Két és fél év hosszú idő. Ez alatt már fel lehet venni az ottani ritmust. Az az igazság, hogy amikor az első szabadságom alatt hazajöttünk, már furcsának találtam mindent. Például rácsodálkoztam, hogy milyen magasak az árak az angliaiakhoz képest. Itt azóta minden csak drágul. Az hatalmas pluszt jelentett, hogy jó gyülekezet várt. Továbbá nagyon húzott haza, hogy édesapám súlyos beteg volt és vele szerettem volna lenni, amíg még lehet.
– Jelenleg lelkészigazgatóként is dolgozik. Mi a feladata ebben a munkakörben?
– 2017 áprilisától töltöm be a pozíciót. A gyerekek lelki gondozása, igei alkalmak szervezése, áhítatok tartása, lelkigondozás, a tanárok és nevelők lelki életének istápolása a fő feladat. Az egyház felé is én lennék ennek az iskolának a képviselője az intézmény munkabeosztásából kifolyólag.
– Miben más egy lelkész és családjának az élete?
– Annyiból más, hogy a lelkésznek legtöbbször akkor van munkája, amikor más szabad. Esténként, amikor a gyerekek otthon vannak, apának el kell menni. Ünnepekkor a lelkésznek szolgálata van…
– Hogyan tudja ezt a rengeteg teendőt összehangolni?
– Először is ott van mellettem a feleségem, aki segít, amikor a gimnáziumban vagyok. Üzeneteket vesz át, szervez. Volt az életemnek olyan időszaka, amikor ennél több mindenre is kellett figyelnem. Amikor a főiskola lelkészeként szolgáltam, a KRISZ alelnöki tisztségét is betöltöttem, a beregszászi gyülekezetben beosztott lelkészként, a Nagyberegi Református Líceumban vallástanárként, a főiskolán óraadóként dolgoztam. A gyerekek akkor nagyon kicsik voltak, ez nehéz időszak volt számunkra, ám ezt is meg lehet oldani ügyes időbeosztással és sok imádsággal.
– Jelenleg sem csak igazgatóként találkozik a tanulókkal, hiszen a konfirmációs előkészítőt is ön vezeti. Mi által lehet leghamarabb eljutni a figyelmükhöz és a szívükhöz?
– Mindig azt mondom, hogy a példamutatás a legfontosabb. Az egy dolog, amit az ember megtanít, elmond nekik áhítaton, az órán megpróbálja átadni a káté igazságait. Szerintem ennél fontosabb egy hiteles élet, amit a fiatalok láthatnak.
– Szeret utazni?
– Igen és vezetni is. Ilyenkor lehetőségem van gondolkodni, imádkozni.
– Van kedvenc helye?
– Nagyon szeretek külföldre utazni. Amikor Amerikában tanultam, elvittek Floridába. Örök élményként tartom számon. Fehér homokos tengerpart, pálmafák, a kertekben fűtött medence. A vágyam Afrika lenne, szívesen elmennék egy szafarira. Kiskorom óta rajongok az állatokért.
– Hobbi?
– Pár éve díszgalambokat tartottam, de azzal fel kellett hagyjak. Most a gyümölcsfák felé fordultam. A parókia udvarát már tele is ültettem barackfával. A gyülekezet számára szeretnék egy gyümölcsöst létrehozni, amihez már van is egy darab földünk, csak azt tanulmányozzuk, milyen fát lenne érdemesebb ültetni.
– Mennyire türelmes?
– Ezért még imádkoznom kell. A feleségem is szokta mondani, hogy nem vagyok elég türelmes a gyerekekhez.
– Hiszékeny?
– Lehet, hogy naiv vagyok. Az emberekben mindig a pozitív dolgokat keresem.
– Mivel lehet leginkább kihozni a sodrából?
– Talán a feleseléssel.
– További célok?
– Úgy érzem, a helyemen vagyok. Szeretném a gyerekeimet felnevelni és elindítani az életbe. Jó lenne, ha Isten a gyülekezetben növekedést és hitbeli elmélyülést adna.
Bara Tünde
