A százéves Kárpáti Igaz Szó folytatja az egykori és mai kollégák visszaemlékezéseinek közlését, amelyek által az olvasók is betekintést nyerhetnek a lap gazdag múltjába. Ezúttal Bezsovszki Katalin után Illényi Éva, a lap egykori munkatársa fejtik ki, mit jelentett számára KISZó-snak lenni.
Életem hét meghatározó éve
Illényi Évi vagyok, a Kárpáti Igaz Szó egykori munkatársa, a Viki magazin felelős szerkesztője. Kollégáink jobbára két csoportra oszlanak: van, aki azt mondja, tollal a kezében született, és már egészen apró korában a kisujjában volt a szakma majdani műveléséhez szükséges készség veleje. Mások meg kijelentik: fütyülnek az efféle genetikai célzásokra, ők normális embernek születtek, volt gyerekkoruk, sokáig eszükbe sem jutott, hogy erre az önsorsrontó foglalkozásra adják a fejüket. Nos, én sem újságírónak készültem. Mégis a Kárpáti Igaz Szó lett életem első bejelentett munkahelye, ahol 18 évesen kifutóként kezdtem pályafutásomat. A lap nem volt idegen számomra, hiszen állandó olvasója voltam. Néhány osztálytársam szülője is itt dolgozott, így maga az intézmény sem volt ismeretlen.
Azon kevesek közé tartozom, akiknek sikerült végigjárni a ranglétrát: voltam kifutó, beolvasó, néha beugró korrektor, majd tördelőszerkesztő, újságíró és rovatvezető. Amikor jelentkeztem az újságban olvasott kifutói álláshirdetésre, Erdélyi Gábor akkori főszerkesztő-helyettes megkérdezte: „Éva, biztos, hogy kifutó akar lenni, mert akkor holnap kezdhet is”. És én felvettem a munkát.
Szerettem, bár volt, hogy hónapokig naponta akár százszor is megtettem a 8 emeletet fel és le a szerkesztőségtől a nyomdáig úgy, hogy közben nem működött a lift.
Akkor még ólomszedéssel készült az újság. Később a nyomdász fiúknak köszönhetően ismerkedtem meg a lap számítógépes tördelésével, gyorsan beletanultam. Erdélyi Gábor akkori főszerkesztő javasolta, vállaljam el a számítógépes szerkesztést. Rábólintottam és a Kárpáti Igaz Szó velem indult el a számítógépes szerkesztés útján, először csak a fél újság készült az új technika szerint, később mind a 16 oldal. Szerettem, szerettük ezt a munkát, még akkor is, ha gyakran éjjel volt lapzárta. A tördelés mellett jött az ötlet, hogy írjak is, először a családomról jelent meg egy karácsonyi jegyzetem, majd sajtótájékoztatókra jártam, és ha kellett, vidéki körutakra. Akkoriban hiányzott a fiatalokat megszólító téma.
Jött az ötlet, feltámasztom az egykori Kis Kárpáti Igaz Szót, amelynek korábban állandó olvasója voltam.
A Viki magazin kész tervével, logójával álltam a főszerkesztő elé, aki bizalmat szavazott, így útjára indult a havonta megjelenő magazin, amely nem csak színes írásokkal, de olvasói találkozókkal és vetélkedőkkel is jelentkezett. 4 éven keresztül írtam fiatalokról, a fiatalokért nem csak fiataloknak. Életem meghatározó 7 évét töltöttem a Kárpáti Igaz Szónál, ahonnan később Budapestre kerültem a Magyar Rádióba, ahol a Kossuth Rádió Határok nélkül műsorát, valamint a Petőfi Rádió Más Sáv műsorait szerkeszthettem. A Bálint György Újságíró Akadémia újságíró szakán épp a Kárpáti Igaz Szó története (akkor 80 éve) volt a szakdolgozatom témája, amelyet később a Magyar Médiában publikáltak. Szeretettel és nosztalgiával emlékezem minden kollégára Andor Gyuri bácsitól Timkó Ilonka nénin és Magyar Éván át egészen Pálfy Júliáig.
Emlékezetes történetem a lappal kapcsolatban egy iskolai osztálytalálkozóhoz köt. Az érettségink 5. évi jubileumi estéjén mindenki mondott néhány mondatot a pályafutásáról. Nekem meg sem kellett szólalnom.
Az osztályfőnököm elővett egy mappát és elénk tárta az összes írásomat, amelyet a Kárpáti Igaz Szóban olvasott… „Évi, pedig te nem ide indultál…”
Azóta sincs ilyen archívumom a munkáimból.
Napjainkban sokat emlegetem, hogy nekem eddig két igazán jó munkahelyem volt – a Kárpáti Igaz Szó és a Magyar Rádió. Nem véletlen, hogy mindkét helyen a bűvös hetes, kedvenc számom éveit töltöttem. De azóta is olvasom, hallgatom mindkettőt.
Lassan 30 éve egy médiatáborban azzal indított el a csoportvezetőm, hogy „…csalók és kibicek mindig lesznek, de a játékot vedd komolyan, a kedvenc tolladat főleg…” Én azóta is játszom, de már a másik oldalon, a médiaelemzés és -oktatás oldalán. Ha nem is mindig komolyan, de csakis pozitívan!
Illényi Éva
