Változnak a vadászatot és vadgazdálkodást szabályozó törvények

Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, ha kijelentem, hogy a vadászat törvényi szabályozása Ukrajnában rossz. Mi több, nagyon rossz. Olyannyira rossz, hogy végre szeretett honatyáink is felfogták: valamit tenni kell a kérdésben. Elhatározták hát: két gázár-manipuláció meg képviselői fizetés-emelés között sort kerítenek a vadászatot és a vadgazdálkodást szabályozó törvénycsomag megvitatására. A környezetvédelmi miniszter egyenest 5 éves moratóriumot szeretett volna a vadászatra kihirdetni, ami szerencsére csak terv maradt, és végül a №2448, 2232, 2351, 0870 számok alatt beterjesztett törvénytervezetek kapcsán az ország vadászai egy emberként sóhajtottak fel, gondolván legalább ebben lesz előrelépés. Aztán kiszivárgott a tervezetek tartalma, és az ukrán vadászok megdöbbenve tapasztalhatták, hogy a „méltóságos hatalom” ismét a beteges, nyugati megfeleléskényszer hatására (lásd gázáremelések, földtörvény stb.) akar rendelkezéseket hozni.

A részletekről Ági László, a Nagyszőlősi Járási Állami Erdőgazdaság igazgatója, Kárpátalja egyik legképzettebb vad- és erdőgazdálkodási szakembere (Ági úr erdőmérnöki képesítése mellé tavaly szerzett másoddiplomát a Soproni Egyetem vadgazda-üzemmérnöki karán, jelenleg pedig a Lembergi Erdészeti Egyetemen készül doktorija megvédésére) mesélt lapunk olvasóinak.

– Elsősorban engedd meg, hogy tegeződjünk, hiszen vadászemberek között nem divat a magázódás – kezdte a szakember – és most nem vállalatigazgatóként, hanem sporttársként szeretnék szólni Kárpátalja nimródjaihoz. Tudod, az egészben az a legfájóbb, hogy ez az új vadászati szabályozás messziről bűzlik a pénzéhes „setétzöld”-ek acsargásától és az üzleti lobbitevékenységtől. Elismerem, a régi vadászati törvény elavult, bürokratikus és sok aspektusában betarthatatlan volt, de az új tervek kapcsán végül csak az jutott eszünkbe, hogy mi bizony nem ilyen lovat akartunk.

– Miért, milyen lovat akar alánk adni a Verhovna Rada?

– Derest, de abból a fajtából, melyik egyet sem lép, és mégis összetöri minden csontunkat! No de lássuk részletesen.

Elsőként ott van az ökológiai megfontolásokból született fegyvertörvény, mely Ukrajna teljes területén megtiltja az ólomsörét használatát és forgalmazását.

Vadászemberként nyilván tudod, hogy a lágyvas sörét csak modern és méregdrága fegyverekből lőhető. Az ukrán vadásztársadalom 90 százaléka által használt szovjet és orosz Izsek meg Tulák csöveit néhány száz acélsöréttel leadott lövés tönkreteszi. A régi német és belga sörétesek – melyek amúgy kiváló fegyverek – még ennyit sem bírnak majd. Szóval kezdheted azzal, hogy lecseréled a nagypapától rádmaradt öreg mordályt egy 20-30 ezer hrivnyás modern puskára. Ezenkívül Ukrajnában nincs vassörét előállítására alkalmas üzem, tehát a lőszergyárak csak importból tudják majd megoldani a termelést. A fegyver- és sörétimport monopóliumáért pedig már megindult az öldöklő harc, hiszen aki ebből győztesen kerül ki, az nagyot fog kaszálni.

Vadgazda üzemmérnökként itt szeretném megjegyezni, hogy az ólomsörét használatát bizonyos körülmények között kell és lehet korlátozni, hiszen a vizes élőhelyeken a kacsák-libák által „zúzakőnek” felszedegetett sörétszemek tényleg mérgezést okozhatnak, de a teljes tiltás a lehető legnagyobb ostobaság, hiszen

Ukrajnában az átlagos mezei apróvad-vadászatokon nem esik annyi lövés, ami valós környezeti terhelést jelentene.

A gazdák mezőgazdasági gépei szerintem kibocsátanak annyi káros anyagot, mint az a pár kiló ólomsörét, amit a vadászok eregetnek szerteszét.

A másik – számomra legfájóbb – része a törvénytervezetnek a vadászkutyák munkájának betiltása. Az új törvény szerint ugyanis a hajtó és kotorékkutyák munkája ezek után tiltott állatviadalnak minősül majd, hiszen mind az eb, mind a vad fokozott sérülésveszélynek van kitéve. Elismerem, a kotorékban rókát lefojtó jagd terrier, a borzot ügyes munkával katlanjába szorító tacskó, esetleg a kétmázsás vadkant állóra csaholó lajka vagy kopó bizony ki van téve sérülésveszélynek. A kotoréklakó ragadozók tudnak harapni, és láttam már vaddisznóagyar által megvágott lajkát is, de ezeket a fajtákat ezer éve erre tenyésztik. Értékmérőjük az, hogyan állnak meg ősi ellenségeikkel szemben. Ennek a munkának a betiltása egyértelműen a vadászkutya-fajták degenerálódásához vezet majd, és engedd meg, hogy ezt egy személyes példával támasszam alá. Mint tudod, spániellel vadászom és ennek a kutyának a tenyésztése évtizedekkel ezelőtt szétvált a „kedvenc” és a „vadász” vonalakra. Ennek eredményeképpen a kedvencként nemesített vonal olyan belső tulajdonságvesztésen ment át, ami a fajtát teljesen kiforgatta igazi mivoltából.

Ezek között a kutyák között egyre több az ideggyenge, a kiegyensúlyozatlan, a fertőzésekre fokozottan fogékony egyed.

A „vadász” vonal képviselői meg lehet, hogy nem olyan szépek – bár a szépség relatív fogalom –, de engedelmesek, kemények, kitartóak és kiváló társak, hiszen itt a belbecs volt a fontos, nem a küllem. Személy szerint ezt a százezer éves harci szövetséget, mely a vadászember és a vadászkutya között annak idején – két egyenrangú fél között – önkéntesen köttetett, nem vagyok hajlandó elárulni.

– Ez egyre szebb, de mesélj még, mivel örvendeztet meg bennünket ez a törvénycsomag…

– Pont a kotorékozás betiltásához kapcsolódik, hogy a törvénytervezet értelmében Ukrajnában a farkas teljes körű védelmet kap majd, és erőteljesen szigorodik a tollas és szőrmés kártevők populációjának szabályozása. A tervezet értelmében a róka, a szürkevarjú és a szarka a teljes szaporodási ciklusában – tehát már a párválasztás idején is – tilalom alá esik, ami katasztrofális eredménnyel járhat.

Mit ne mondjak, egy róka egy esztendő alatt 50-60 hasznos apróvadat pusztít el, és ehhez vegyük hozzá, hogy egy szuka simán felnevel 5-7 kölyköt.

Ha nem korlátozzuk állományukat tűzzel-vassal – ami legeredményesebben az utódnevelés és párzás időszakában valósítható meg –, akkor ennek a mezei nyúl- és a fácánállomány látja majd kárát. Ugyanakkor a dúmadarakról meg elmondható, hogy a szürkevarjú és a szarka roppant intelligens „opportunista” fajnak számít. Márpedig ha engem kérdezel, a mezőn kergetődző nyulak, a tavaszi mezőn háremét kakattolva terelgető fácánkakas vagy a csibéket vezetgető fogolypár kedvesebb szívemnek, mint a varjúkárogás és a szarkacsettegés.

Utoljára, ám nem utolsó sorban, a vadgazdálkodás úgymond társadalmi ellenőrzése verte ki nálam, és sok más vadásznál a biztosítékot. Ennek értelmében a már említett „nagyonzöld” szervezetek jogosultságot kapnának arra, hogy beleszóljanak az éves kilövési kvóták megállapításába és az állományfelmérő vizsgálatok lebonyolításába. Ez több szempontból is nonszensz, hiszen olyan emberek kapnának beleszólást a vadgazdálkodás kérdéseibe, akiknek semmilyen előképzettségük nincs e téren, és bevallottan a vadászat ellenzői. Ez már csak azért is megalázó, mert az ukrán vadászok közössége az egyik legdemokratikusabb szervezet, melyben a társadalom legszélesebb rétegeiből származó emberek a tagok.

Miért kell hát „társadalmi kontrolt” gyakorolni egy ilyen, gazdálkodókat, értelmiségieket, erdészeket, vállalkozókat tömörítő egyesület felett, és további ellenőrzést „telepíteni” rájuk, hiszen eleve a teljes társadalmi spektrumot képviselik? Mindez csak újabb bürokratikus kezdeményezés, mely rengeteg pénzbe kerül majd, és arról bezzeg egy szó nem esik, hogy e költségeket ki fedezi majd.

– A fentiek ismeretében szerinted mi lenne a megoldás az ukrajnai vadgazdálkodás egyre égetőbb kérdéseinek megoldása terén?

– Egyetlen szóval kifejezve: a párbeszéd. Már többször jeleztem, hogy képzettségemet és európai vadgazdálkodási kapcsolataimat örömmel állítanám egy korszerű és minden igényt kielégítő ukrán vadgazdálkodási törvény létrehozásának szolgálatába, ám erre az illetékesek nem tartottak igényt.

Mindemellett pedig véleményem szerint elsősorban a jelenleg nem létező ukrán felsőfokú vadgazdálkodási képzést kellene megteremteni, valamint megkövetelni a vadőrök-hivatásos vadászok szakképesítésének meglétét.

Mivel azonban mindezt a hatalom jelenleg ignorálja, marad a polgári engedetlenség mozgalma. Ennek értelmében március 13-án, Ungváron, a megyei tanács épülete elé tiltakozó demonstrációt szerveznek a kárpátaljai vadászok. Erre az akcióra téged és minden kárpátaljai vadászembert elvárunk, hiszen azonos a célunk: egy fenntartható és eredményekben gazdag vadgazdálkodási alap lefektetése. Ugyanakkor a tüntetések és tiltakozó akciók országos szintre is kiterjednek majd, hiszen március 18-án Kijevbe a Legfelső Tanács elé szerveznek tüntetést a vadászok.

Azt sem hallgathatom el, hogy az európai vadgazdák is kiálltak mellettünk. Lengyel, román, szlovák, cseh és persze magyar kollégák jelezték, szívesen megosztják tapasztalataikat a törvényhozókkal. Végezetül tehát csak annyit szeretnék, hogy amennyiben bennünket, ukrajnai vadászokat semmibe vesznek, legalább az európai uniós kartársaink véleményét vegye figyelembe a Verhovna Rada, hiszen eredményeik – melyeket szakszerű törvényeiknek köszönhetnek – magukért beszélnek.

Matúz István

Forrás:

KISZó

Post Author: KISZó