Figyelmet érdemlő írást tett közzé a zn.ua hírportálon Igor Szeleckij. Az európai és az euroatlanti integrációért felelős miniszterelnök-helyettes irodájának egykori vezetője többek között arra keres választ, milyen Ukrajna nemzetközi megítélése, elfogadottsága, támogatottsága. Mennyi esélye van annak, hogy az ország belátható időn belül integrálódik az európai közösségbe, a NATO-ba.
Bár az értekezés címe ugyancsak hatásvadásznak tűnik: Ukrajna az eltűnés határán, az csupán a dolgozat végén derül ki, hogy a szerző mire is kíván figyelmeztetni, s mire is gondol.
Szeleckij megállapítja: az idei müncheni Biztonságpolitikai Konferencia Ukrajna számára semmi újat nem hozott. A zárónyilatkozat nyilvánvaló tények banális konstatálása. A nyugat elvesztette régi ideológiai értékeit, s nem hozott létre újakat. München feltette a kérdést: megmarad-e a Nyugat Nyugatnak. Szeleckij válasza: nagy valószínűséggel nem.
A volt irodavezető álláspontja szerint az egységes planéta projekt vesztésre áll a nacionalizmussal szemben. A liberalizmus eszméjét háttérbe szorítja a populizmus. A demokráciát, a nemzetközi jogot felülírja az üzleti érdek.
Az irányvesztett Nyugat képtelen az értékeket az érdekek fölé helyezni – állapítja meg a szerző, aki határozott véleményt alkot Moszkváról is. Megállapítja: Oroszország birodalmi-oligarchikus kapitalizmusának gazdasági alapja a szénalapú energiahordozók kimerülésével – azaz 20-30 év múlva – eltűnik. Putyint nem szabad lebecsülni, az orosz elnök ezzel tisztában van. Ő állami vezető, nem politikus. Sok nyugati és ukrajnai politikustól eltérően az ő célja nem a zsebe megtöltése, nem a következő választás megnyerése, hanem a történelmi szerep betöltése, ami nem más, mint Oroszország geopolitikai befolyásának visszaszerzése.
A politológus úgy véli, Ukrajnának pragmatikusnak kell lennie, meg kell találni a Nyugat azon érdekeit, melyek egybeesnek az értékekkel.
Kijevnek tudatosítania kell: Oroszország és a Nyugat kiegyezése csupán idő kérdése. S ha ez megtörténik, akkor Ukrajna végérvényesen eltűnik a világpolitika színteréről. Ezért Kijev kénytelen új megközelítéseket felvázolni a Nyugat számára. Méghozzá azonnal – vonja le a végkövetkeztetést Igor Szeleckij.
Minden tiszteletem az európai és az euroatlanti integrációért felelős miniszterelnök-helyettes irodájának egykori vezetőjéé, hisz különös bátorságról tesz tanúbizonyságot, amikor lerántja a leplet az értékvesztett Nyugatról, ahol a nacionalizmus, a populizmus dühöng, és a demokráciát felülírja az üzleti érdek.
Csodálatom akkor lenne teljes és határtalan, ha a fentebbi szempontok szerint az ukrán politikai, társadalmi, gazdasági életet is górcső alá venné.
Már csak azért is, mert amit Kijev mostanában vázol fel a Nyugat számára, azzal afelé tendál amiért Szeleckij azokat a társadalmat kárhoztatja.
