Unalom vagy felüdülés? Kikapcsolódás vagy tanulás? Új hobbi. Olvasás. Filmnézés. Barkácsolás. Kertészkedés. Zenélés. Festés. Többféle variáció létezik ennek az időszaknak az átvészelésére. Mindenkinek máshogy telik, ám hiba lenne haszontalanul tölteni. A legfontosabb, hogy otthon maradjunk és odafigyeljünk az óvintézkedésekre. Vajon hogyan bírják ezt a „bezártságot” a fiatalok?
Az olaszországi nyaralás kihúzva
– Utólag belegondolva, számítani lehetett a karantén bevezetésére, mégis kissé váratlanul érintett. Ugyan a hírekből folyamatosan hallani lehetett a vírus terjedéséről, mégsem gondoltam, hogy ez minket is elérhet – szögezte le a beregszászi Pohilecz Szilveszter. – Debreceni diákként az egyetem bezárása majd a határátkelés ellehetetlenülése azt eredményezte, hogy a fizikai kapcsolatom megszűnt az egyetemmel. Viszont utolsó éves PhD-hallgatóként már a disszertációm megírásával foglalkozom, így engem a távoktatás kevésbé befolyásolt. Azonban a kutatáshoz szükséges könyvek kölcsönzésének a megszűnése gondot okoz. A járvány miatti óvintézkedések kapcsán az egyházi és közösségi élet is gyakorlatilag megszűnt számomra. A Pásztor Ferenc Közösségi és Zarándokház vezetőjeként rám háruló kötelességeim is megváltoztak vagy minimálisra csökkentek. A home office-ra való átállás viszonylag gyorsan ment, a megmaradt feladatok elvégzéséhez szükséges szervezési munkák többségét e-mailben és telefonon is el tudom végezni, így a távmunkavégzés nekem nem jelent akadályt.
Kissé szokatlan a karanténnal járó hirtelen életmódváltás, de mivel súlyos betegséggel küzdő családtaggal élek együtt, akiért felelősséggel tartozom, ezért tudom, hogy kötelességem az óvintézkedések betartása, és csak a legszükségesebb dolgok megvásárlása miatt hagyom el az otthonomat. Családi házban lakom, így a kerti munkákat használom a bezártság érzetének levezetésére. Annál is inkább, hogy normális esetben ezekre többnyire nem is jut időm.
Ezen kívül több energiám marad a tudományos munkára.
Sajnos a világjárvány az egész évi programjaimat is derékba törte. Egyik nagy tervem volt egy rövid olaszországi út a barátaimmal, amelynek a lehetősége sajnos már a járvány itáliai felbukkanásával megszűnt. A barátaim többsége messze lakik tőlem, így velük most csak online tudom tartani a kapcsolatot. A karantén ideje alatt megpróbálom az így keletkezett szabadidőt maximálisan kihasználni, és otthon maradok, mivel tudom hogy a közösségemnek valamint a családomnak is ezzel tudok leginkább segíteni.
Az önfejlesztés nagy szerepet játszik
– Néptáncot oktatok, ami sok utazással jár, és nagyon élvezem. Ezt szoktam meg, így a karantén miatt most borzasztóan nehéz egy helyben ülnöm. A gyerkőcökkel való foglalkozás is nagyon hiányzik – osztja meg a nagypaládi Bak Dávid. – De úgy érzem, most az a fontos, hogy betartsuk az óvintézkedéseket, eddig elég jól sikerül, bár nem minden megy könnyen. Ha már a próbák és az oktatás nem valósulhat meg, igyekszem itthon „karban tartani” magamat.
A barátnőmmel muzsikálunk, gyakorlunk, táncolunk.
Az internetes videóüzenettel is arra buzdítjuk a zenészeket, táncosokat, hogy ők is ezt tegyék. Ilyenkor azokra a dolgokra is jut idő, amelyekre amúgy nem. Például a rajzolás, az olvasás, vagy táncelméleti/zeneelméleti tudásom bővítése. Mindenkinek vannak olyan kedvelt elfoglaltságai, amelyek a mai felgyorsult világban háttérbe szorultak. Lehet ez egy hobbi, vagy akár arra is gondolhatunk, hogy itt az ideje hangszeren tanulni. Itt az ideje olvasni, edzeni a testünket, amire sokszor szintén nem jut elég idő. És nem utolsó sorban itt az ideje az Istennel való kapcsolatunk erősítésére.
Együtt érez az egészségügyisekkel
– Szerintem nagyon nehéz most minden gyereknek, diáknak, érettségi előtt állónak – vélekedik az eszenyi Csordás Zsanett. – Saját magamon tapasztalom mennyire problematikus a helyzet. Az ungvári egészségügyi koledzs diákjaként már tizenharmadikától itthon tanulok. Rengeteg házi feladatot kapunk. Könnyűnek tűnhet, hogy a referátumokat csak átírom, átböngészem a prezentációkat, de valójában rosszabb helyzetben vagyunk, mintha órán ülnénk, mivel a szokatlan helyzetben nehezebb odafigyelni.Ha a tanár érthetően elmagyarázná az adott témát, sokkal jobban megérteném. Ott, ahol videóhívással oldják meg az oktatást, szerintem egy fokkal jobb a helyzet. Az egészségügyisként átérzem, mekkora felelősség hárul az orvosokra, ápolókra, és milyen nehéz helyzetben vannak. Ezért mindenkit arra kérünk #maradjotthon. Ezzel egy kicsit lassíthatjuk a járvány terjedését, és nem egyszerre szakad rájuk a rengeteg teendő. Ha most nem kellene tanulnom, szerintem szépirodalmat olvasnék, sportolnék, idegen nyelveket tanulnék, vagy a friss levegőn virágokat ültetnék.
A festés menti meg
– A megyeszékhelyen tanulok, utolsó éves vagyok az iparművészeti szakon – mondja a tiszapéterfalvai Kutasi Csaba (a kiemelt képen). – Épp a szakmai gyakorlatom kezdődött volna, amikor kihirdették a karantént. Már nem sok óránk maradt, így a távoktatás nem annyira okoz gondot. Konzultálok a tanárokkal, elküldenek néhány feladatot, megcsinálom és lefotózva visszaküldöm nekik. Most festegetek, befejezem a régi munkáimat, több időm van magamra és a diplomamunkámra.
Egyelőre nem zavar ez a „bezártság”, nem járok sehova, örülök, hogy elkapott az ihlet, és dolgozhatom.
Vissza akartam menni Ungvárra, de rájöttem, nincs értelme. Jobb itthon, betartva az óvintézkedéseket. Az igazat megvallva, nem is tudom, mi mást csinálnék, ha nem tudnék festeni. Még csak alig másfél hét telt el, de már megnéztem az összes sorozatot. Valószínűleg a kertészkedés lesz a következő, amibe belefogok.
Simon Rita
