Horbács Tímea: „A megbeszélés erejét többre tartom az utasítgatásnál”

Barátságos, nyíltszívű és jóindulatú. Munkájában örömét leli, és a hobbiját is kiélheti. Óvónői mivolta letagadhatatlanul tükröződik vezetői tevékenységén. Nem telik el úgy nap, hogy ne foglalatoskodjon valamit a gyerekek körül. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendége Horbács Tímea, a téglási Tündérkert Óvoda vezetője.

– Huszonöt éve dolgozik az óvodában.

– Gyerekkorunkban szerettünk óvónéniset, tanítónéniset játszani a barátnőimmel. Mindig is vonzott a gyerekekkel való foglalkozás, igaz, először a tanári szakma felé húzott a szívem. Ezért magyar nyelv és irodalom szakon végeztem. Akkoriban sajnos nem volt üresedés az iskolában, ezért az óvodában helyezkedtem el. Ennek immár negyed évszázada.

– Óvónőből lett vezető. Hogyan élte meg a váltást?

– Hosszú évek után, egy évvel ezelőtt kértek fel az óvodavezetői pozíció betöltésére. Nagy megtiszteltetésnek éreztem, ezért elvállaltam. Nehezen indult, nem volt könnyű megszokni, hogy a gyerekekkel való közvetlen foglalkozást felváltotta a papírmunka. Hozzátenném, nem a szívem csücske az adminisztratív feladatok elvégzése. Másrészt viszont, óriási a felelősség, hiszen az intézmény fenntartásának biztosításáról kell gondoskodnom.

– Könnyen felvette a főnök szerepét?

– Nem vagyok az a parancsolgatós típus, továbbra is egyenrangú partnerként tekintek a kollektíva tagjaira. A megbeszélés erejét többre tartom az utasítgatásnál. Sokat segített az a tapasztalat, melyet nagyjából tíz évvel korábban szereztem. Akkor a szülési szabadságon lévő óvodavezetőt helyettesítettem visszatéréséig. Összevetve a két élményt, egy évtizede jóval könnyebb volt ez a munkakör.

– Megkönnyíti vagy megnehezíti a mindennapokat, hogy a munkatársai többsége nő?

– Nem tudnék más felállást elképzelni. Három férfi munkatárson kívül minden feladatot a „gyengébbik” nem képviselői látnak el. Természetesen akadnak nézeteltérések, ám eddig mindig sikerült kompromisszumra jutnunk. Óvónőink kreatívak, odaadóak, munkájuk a gyerekek javát szolgálja.

– Mivel foglalkoznak karantén idején az óvónők, mit tesz az igazgató?

– Nálunk is működik a távoktatás. A 17 fős csapat három csoportban 55 apróságért felel. A közösségi oldalakon keresztül vettük fel a kapcsolatot a szülőkkel, ahol különböző feladatokat, játékokat továbbítunk számukra. Meglepő módon nagyon aktívak a gyerekek, hamar visszaküldik az elkészített alkotásaikat, kreációikat. Én vezetőként bejárok az oviba, de szinte megrémít az a csend, ami ott fogad. Ezért reménykedem a helyzet mihamarabbi jobbra fordulásában.

– Meséljen a családjáról.

– A férjemmel, Zsolttal még a helyi középiskolában ismerkedtem meg. Barátságból lett szerelem. A katonai szolgálatból való visszatérése után összeházasodtunk. Egy fiúgyermekünk született. Sándor nemrég megnősült, feleségével, Evelinnel első gyermeküket várják.

– Akkor tehát hamarosan nagymama lesz. Készül az új szerepre?

– Igen. Nagy az izgalom, hiszen augusztusra várjuk az unokát. Ez egy teljesen más hozzáállást megkívánó feladat lesz, amit már rám nem jellemző módon türelmetlenül várok.

– Szigorú?

– Inkább engedékeny. A férjem hosszú ideje kamionsofőrként dolgozik, ezért előfordult, hogy anyaként és apaként is helyt kellett állnom a fiunk nevelésében. Igyekeztem barátként viselkedni vele, amivel szerencsére sosem élt vissza.

– Aggódó szülő?

– Addig sosem aludtam el éjszaka, amíg a fiam haza nem ért. Sándor tűzoltóként keresi a kenyerét, ami nem veszélytelen hivatás, ezért az anyai szív továbbra is aggódik a gyermekéért.

– Könnyen felkapja a vizet?

– Épp ellenkezőleg. Végtelenül türelmes vagyok. Sokan megjegyezték már, hogy engem nem lehet felbosszantani.

– Valamivel mégiscsak sikerül.

– Igen. Az értetlenség nagyon ki tud borítani. Példaként említeném, amikor a közösségi oldalakon, hírportálokon az olvasók úgy fogalmaznak véleményt, hogy el sem olvassák az adott írást. Olyankor legszívesebben helyre tenném őket, ám türtőztetem magam.

– Vannak előítéletei?

– Úgy vélem, hogy nem szabad a külső alapján ítélni, hiszen a belső értékeket csak megismerés útján lehet felfedezni. Sajnos előfordult már olyan velem is, hogy elsőre nem szimpatizáltam valakivel, akiben a beszélgetésünk után kellemesen csalódtam.

– Félig üres a pohár vagy félig tele?

– Igyekszem optimista lenni, és a környezetemet is erre ösztönzöm. Néha előtörnek kevésbé pozitív gondolatok is, de próbálom elhessegetni azokat.

– Sütés vagy főzés?

– Egyértelműen a főzés. Szeretek kísérletezni, amit a családom nem mindig fogad kitörő örömmel. Ők a hagyományos ételeket részesítik előnyben. A sütés édesanyám hatásköre, amit nagyon szívesen meg is hagyok neki.

– Hobbi?

– Szeretek dekorálni. Karácsonyra, húsvétra mindig ízlésesen feldíszítem a házat. Emellett imádok utazni, minden alkalmat megragadok a barangolásra. A munkámnak köszönhetően továbbképzéseken is folyamatosan részt vehetek, ahol elsajátíthatjuk, hogyan kell a kreativitást a gyakorlatba átültetni.

– Követi a divatot?

– Igen, ám a koromhoz és a stílusomhoz megfelelően választok. Nem szeretem a feltűnő ruhákat. A feketén kívül minden színben jól érzem magam.

– Könnyen barátkozik?

– Igen, kortól és nemtől függetlenül bárkivel hamar megtalálom a közös hangot. A bizalmamat viszont már nem adom olyan könnyen. Én nem szeretek fecsegni másokról, amit kifejezettem velem osztanak meg, azt nem adom tovább.

– Megbízható?

– Úgy vélem, igen. Amit elvállalok, elvégzem.

– Hogy áll a pontossággal?

– Nem az erősségem. A családi utazásokra, eseményekre legtöbbször én készülök el utoljára. Ám a határidőre elvégzendő feladatokat igyekszem pontosan elkészíteni.

– Kialakulhat felnőtt korban tartós barátság?

– A gyerekkori barátnőimmel jelenleg is napi szinten tartjuk a kapcsolatot, eljárunk egymáshoz, közös programokat szervezünk. Szerintem felnőtt fejjel is szerezhetünk jó barátokat.

– Szokott tanácsot adni?

– Amennyiben megkérnek rá, igen. Kéretlen tanácsot viszont nem szoktam osztogatni.

– Beismeri a hibáit?

– Lehet, hogy nem azonnal. Ám miután felhívják rá a figyelmem, eltöprengek. Amennyiben rájövök, hogy nem volt igazam, elismerem.

– Gyakran elérzékenyül?

– Igen, legyen az egy óvodai szereplés vagy a gyermekem esküvője, az örömkönnyek hamar kicsordulnak.

– Vannak céljai?

– Inkább terveim. Az óvodának pályáztam egy játszótérre, remélem sikerül megvalósítani a projektet.

– Mit kérne az aranyhaltól?

– A jelenlegi helyzet minél hamarabbi megoldását, illetve egészséget a családomnak.

Csuha Ivett

Forrás:
KISZó

Post Author: KISZó