KISZó–100: A hét arcából a hét ügyeletes szerkesztője

A százéves Kárpáti Igaz Szó folytatja az egykori és mai kollégák visszaemlékezéseinek közlését, amelyek által az olvasók is betekintést nyerhetnek a lap gazdag múltjába. Legutóbb Balogh Szilvia volt munkatársunk emlékezett vissza, ezúttal pedig Simon Rita kollégánk mondja el, mit jelent számára a KISZó.

A hét arcából a hét ügyeletes szerkesztője

Sokan tudják, hogy már egyetemista koromban is írogattam az Igaz Szónak. Először fél állásban, majd a diplomaszerzés után teljes munkaidőben alkalmaztak. Az első cikkemet a négyes kollégiumról publikáltam a lap negyedévente megjelenő Vitamin+ ifjúsági mellékletében. Ám azzal már csak néhányan vannak tisztában, hogy hogyan kerültem az újság látókörébe.
Csak úgy, mint most, akkor is az ifjúsági rovat szerkesztője felelt a hét arca „begyűjtéséért”. Amikor felkértek, a rövid bemutatkozó szövegben megemlítettem, hogy érdekel az újságírás. Felajánlották, próbáljam ki magam.

Mondanom sem kell, nagyon megörültem, mindig is érdekelt az írás, de sosem hittem vagy terveztem, hogy újságíró leszek.

Máig emlékezetes élmény az első publicisztikám megírása, az első terepre való kiutazás és az ottani anyaggyűjtés, vagy amikor először bízták rám a heti ügyeletes feladatait.

És hogy mit jelent számomra a Kárpáti Igaz Szó? Könnyebb lenne arra a kérdésre felelni, mit adott nekem a KISZó? A válasz: szárnyakat, önbizalmat s néhány mimikai ráncot.
De nem csak ennyit. Aki ismer, tudja, mindegyik interjúmat mosolyogva készítem. Az is előfordul, hogy a szemöldököm felszalad a homlokomra vagy elkerekedik a szemem egy-egy hír hallatán. Beleélem magam, lelkesedem, örömömet lelem benne – számomra ezt jelenti az újságírás.

Ezt az igazi és felemelő élményt a KISZó-nál tapasztaltam meg.

Mielőtt felkértek munkatársnak, olvasóként sokoldalú, megbízható hírforrásként tekintettem erre az újságra. Amikor egyetemistaként a szerkesztőséghez kerültem, rugalmas munkahelynek éreztem, ahol annak ellenére, hogy nem egy, de még csak nem is két tucat javítást eszközöltek a kézirataimban, úgy éreztem, fejlődhetek, szélesedik a látóköröm, jó irányba formálódom. Miután teljes állásban kezdtem dolgozni, rádöbbentem: ez az a hely, amit ha itt kellene hagynom, úgy érezném, mintha kiszakítanának egy darabot a szívemből.

Szerencsés vagyok, mert olyan munkám van, amit szeretek, és nem érzem tehernek. A KISZó-nál önmagam lehetek, kiélhetem a kreativitásom, inspirálódom, fellelkesedem, hogy együtt ötletelünk, s valósítunk meg terveket.

Mindig is olyan kollektíva tagja akartam lenni, ahol pörgés, folyamatos fejlődés, felszabadult hangulat, bajtársi magatartás, egyetértés van, s ahol egy cél felé haladunk közösen. Istennek hála, ilyen helyre kerültem.

A Kárpáti Igaz Szó nekem az értelem és a kreativitás csiszolását, fejlesztését, a család és a felebarát becsülését, tolerálását, a haza és a hagyományok tiszteletét, ápolását, illetve Kárpátalja támogatását és erősítését jelenti.

A szárnyak mit sem érnének szilárd talaj nélkül, ahová az ember visszatérhet, ha megfáradt. Nekem ez a kiindulópont a család, a szülőföld és a hivatás összessége, amelyet az Istenbe vetett hit tart össze.

Simon Rita

Forrás:
KISZó

Post Author: KISZó