Visszatért az ukrán politikába a volt grúz államfő, Miheil Szaakasvili. Az első hírek még arról szóltak, hogy miniszterelnök-helyettesi felkérést kapott Volodimir Zelenszkij elnöktől. Végül aztán más poszt jutott a volt odesszai kormányzónak, a Reform Végrehajtó Bizottság elnevezésű, az államfő mellett működő tanácsadó testület vezetője lett. Olybá tűnik, hogy a karizmatikus grúz politikus kinevezését nyugati érdekkörök erőltették rá az új ukrán hatalomra. Sokan egyenesen Soros György nevét említik. Akárhogy is van, egy biztos: a lépés egyáltalán nem kockázatoktól mentes.
Április végén még úgy volt, hogy Szaakasvili miniszterelnök-helyettesi kinevezést kap a kijevi kormányban. „Nagy megtiszteltetés számomra, hogy Zelenszkij államfőtől felkérést kaptam az ukrán kormány reformokért felelős miniszterelnök-helyettesi pozíciójára” – írta még korábban Miheil Szaakasvili, Grúzia volt elnöke saját Facebook-oldalán. Később részletekbe menő konzultációt is folytatott az államfő mögötti Nép Szolgája parlamenti frakciójával, hivatalos kinevezése már csupán formalitásnak tűnt. A hírek arról szóltak, hogy Zelenszkij a Nemzetközi Valutalappal (IMF) folytatandó tárgyalásokkal bízza meg őt, mivel van tapasztalata ilyen téren.
Ám porszem került a gépezetbe. A Nép Szolgája frakciójában nem sikerült megszereznie a kellő támogatottságot, ráadásul Tbiliszi is hevesen tiltakozott Kijevnél az ellen, hogy a hazájában körözött Szaakasvili Ukrajnában magas kormányzati posztot kapjon.
Nyomásgyakorlásként Tbiliszi hazarendelte kijevi nagykövetét. Zelenszkij hibának nevezte ezt a lépést. „Kiváló kapcsolataink vannak Grúziával és a grúz emberekkel. Mindennek ellenére mi nem hívjuk haza konzultációra Ukrajna nagykövetét” – jelentette ki az államfő, majd reményét fejezte ki, hogy a nagykövetével folytatott konzultációk után Tbiliszi megérti, a személyi kinevezések egy ország belügyébe tartoznak.
Szaakasvili politikai pályafutása egyáltalán nem új keletű Ukrajnában: még 2015-ben hívta el az országba az addigra a grúziai hatalmi harcokat elveszítő korábbi elnököt volt egyetemi társa, az akkori államfő, Petro Porosenko. Szaakasvili 2015 májusában ukrán állampolgárságot kapott, és Odessza megye kormányzója lett. A két politikus kapcsolata nem tartott sokáig: Szaakasvili Odessza élén egyre többet kritizálta a kijevi kormányt, majd magát Porosenkót is. R
etorikája szerint az egész országot továbbra is teljesen áthatja a korrupció, és minden irányból akadályozzák őt a hatékony munkavégzésben, a reformok végrehajtásában.
2016 végén felmentették pozíciójából. Szaakasvili nem nyugodott bele, saját pártot alapított és még erőteljesebben ment neki volt egyetemi társának és körének. Ezek után Porosenko visszavonta Szaakasvili ukrán állampolgárságát, a politikust 2017-ben hatalmas botrányok kíséretében kiutasították az országból. Ám az elnöki posztot tavaly májusban elfoglaló Volodimir Zelenszkij egyik első intézkedése volt, hogy visszaadta a botrányhős állampolgárságát.
Szaakasvili miniszterelnök-helyettesi kinevezése két célt szolgálhat: a karizmatikus volt grúz államfő országszerte ismert az egyenes kijelentéseiről, ráadásul sokak az egyik legnagyobb grúz reformerként, a grúz gazdasági csoda megteremtőjeként tekintenek rá.
Éppen ez a reformokba vetett hit kell most a már közel egy éve hatalmon lévő ukrán elnöknek. A másik ok szintén Szaakasvili ismertségéből és karizmájából fakad: a kormánypártnak, a Nép Szolgájának nincsenek olyan jól bejáratott, ismert arcai, akik felvehetik a versenyt az ellenzéki politikusokkal, például Julija Timosenkóval, vagy akár a belügyminiszteri pozíciót betöltő, de még a régi gárdából érkező és egyre befolyásosabb Arszen Avakovval szemben.
Fontos látni azonban, hogy Miheil Szaakasvili személye hosszú távon mérgező is lehet: az elmúlt években már megmutatkozott a konfliktusokra való hajlama és erőteljes hatalmi ambíciói, amelyek a kormányon lévő erők egységét is kikezdhetik, állapítja meg a Magyar Nemzet írása.
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
