Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) elnöke szerint sürgősen el kell kezdeni a felkészülést az őszi helyhatósági választásokra, valamint a továbblépéshez el kell készíteni egy felmérést a kárpátaljai magyarság jelen- és jövőképéről. Az alábbiakban dr. Zubánics László elemzését közöljük, ami a nyomtatott Kárpáti Igaz Szó 2020. május 14-i számában jelent meg.
Ukrajna alkotmánya és hatályos törvényei értelmében 2020 októberének utolsó vasárnapján (október 25-én) soros helyhatósági választásokat kell tartani, amely, a törvényalkotók elképzelése szerint, az elmúlt esztendőkben lezajlott, illetve jelenleg is zajló decentralizáció „betetőzése” lenne. Hol is tartunk jelenleg?
Kárpátalja esetében a 2019-es esztendő második fele az elmúlt évek „elszabotált” decentralizációs döntéseinek sietős, futószalagon való pótlásáról szólt, amely eredményeként megszületett egy perspektivikus terv arról, hogy a közeljövőben hogyan is nézzen ki a régió közigazgatási térképe. Összesen 9 létrejött kistérségben (OTG) múlt év december 22-én választásokat is tartottak. Hogyan tovább? Milyen mechanizmusok mentén kell létrehozni a többi kistérséget annak függvényében, hogy az önkéntes egyesülés időszaka lejárt, s minden ezzel kapcsolatos döntést, a helyi végrehajtó hatalom javaslatára, a Miniszteri Kabinet hoz meg. A megyei közigazgatásban az elmúlt időszakban nem tudtak/nem akartak a kérdéssel foglalkozni (Igor Bondarenko kormányzót múlt év decemberében menesztette az államfő), így a frissen kinevezett megyevezetőnek az egészségügyi karantén részleges feloldása után, teljesen bele kell vetnie magát az ügyek intézésébe. Részben ez is a kijelölt feladatainak egyike.
2020. április 16-án az ukrán parlament elfogadta a 2653. számú törvénytervezetet, amely felhatalmazza a kormányt, hogy kijelölje a hromadák, azaz a kistérségek területét, illetve adminisztratív központját, valamint javaslatokat nyújtson be a parlamenthez a járások létrehozásával, illetve felszámolásával kapcsolatban. Vjacseszlav Nehoda, területfejlesztési miniszter-helyettes május 7-én arról tájékoztatott, hogy a szakértőkkel jelenleg az új járások (szubregionális egységek) létrehozásáról szóló törvényen dolgoznak, amelynek tervezetét hamarosan, megvitatás céljából, közzéteszik. Az elképzelések szerint az új járásoknak legalább 150 ezer (vagy ennél több) lakossal rendelkező közigazgatási egységeknek kell lenniük. Kárpátalján – a felröppent információk szerint – 4 ilyen járást terveznek létrehozni. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy az alkotmány nem tartalmazza azokat az önkormányzati egységeket (kistérség/povit/régió), amelyet a decentralizáció létrehozni kíván (illetve részben létre is hozott). Az alkotmány módosításának megvannak a törvény által előírt szabályai, illetve megfelelő terminusai, azonban ezek betartása a jelenlegi szűk időkeret miatt nem megvalósítható. Amennyiben nem módosítják időben és megfelelő módon az alaptörvény ide vonatkozó passzusait, akkor maga az egész őszi választás célszerűsége is megkérdőjeleződik.
A decentralization.gov.ua (https://decentralization.gov.ua/new-rayons/zakarpatska) kormányzati portálon két változatban is megtaláljuk a járási átalakítás térképét. Az egyik a megyei perspektivikus terv alapján, a létrejövő kistérségi határok mentén rajzolja meg a „mezsgyét”, míg a másik a jelenlegi járáshatárokat veszi figyelembe. Mindkét változat szerint a kárpátaljai magyarság által lakott kistérségi társulások 4 különböző járás részei lennének (Ungvár, Munkács, Huszt, Técső/Rahó központtal). Gyakorlatilag ez azt jelentené, hogy az Ungvár központú járáshoz (Ungvár, Csap város, az Ungvári, Perecsenyi és a Nagybereznai járás), a Munkácsihoz (Munkács, Beregszász város, a Beregszászi, Munkácsi, Szolyvai és Volóci járás), a Husztihoz (Huszt város, a Nagyszőlősi, a Huszti, a Mizshirjai (Ökörmezői) és Ilosvai járás), a Técsői/Rahóihoz pedig az említett két járás területe tartozna. A két elképzelés csupán az Ilosvai járás (illetve néhány más járás községének) hovatartozásában különbözik. Az első (kistérségi terv) alapján a 4 ilosvai OTG a munkácsi járás része lenne, míg a másik (járáshatár) szerint a Huszti járást gyarapítaná. A második változat szerint az új szubregionális egységek lakosságának száma az alábbiak szerint alakulna: Ungvári – 252 ezer, Munkácsi – 336 ezer, Huszti – 395 ezer, Técsői/Rahói – 267 ezer. Ezekben a nagy közigazgatási egységekben a magyar közösségi részarány jelentősen lecsökkenne.
Mivel a szubregionális egységek/járások létrehozása egyelőre csak tervezési stádiumban van (nem tudni státusát, hatásköreit, struktúráját), lehetséges, hogy a törvényalkotó nem képes idejében szabályozni annak megalakítását.
De lássuk magukat a helyi önkormányzati választásokat. Az előző (VIII. összehívású) parlament egyik utolsó „fegyvertényeként” elfogadta az új választási kódexet, amely új szabályokat vezetett be a választások valamennyi (helyi, parlamenti, elnöki) szintjén. Volodimir Zelenszkij elnök – javaslataival együtt – módosításra visszaküldte a törvényt, amelyet az új parlament 2019. december 19-én el is fogadott. Az új kódex teljes egészében „átrajzolta” a választásokat, többek között bevezette a nyitott pártlistás rendszert, amelyet nem csupán a parlamenti választásokon fognak alkalmazni. A bűvös határt a párlistás választások esetén a jelenleg 90 ezer szavazói létszám adja (ez még valószínűleg módosulni fog), amely felett kizárólag pártlistán lehet mandátumhoz jutni.
Április közepén Oleg Didenko, a Központi Választási Bizottság (CVK) elnöke arról nyilatkozott, hogy a választási kódex módosításai pluszfinanszírozást írnak elő az önkormányzati választások lebonyolítására, viszont a módosított költségvetésben „megvágták” az összeget. A bizottsági elnök szerint vagy a kódexet vagy a költségvetést kell módosítani, különben kivitelezhetetlen a választási eljárás korszerűsítése.
Olekszandr Kornyijenko, a Nép Szolgája frakcióvezető-helyettese május 6-án megtartott sajtótájékoztatóján kifejtette, az őszi helyhatósági választásokat mindenképpen megtartják, s meglátása szerint „tisztességtelen lenne változtatni a játékszabályokon ilyen rövid idővel a választások előtt”. Éppen ezért az őszi helyhatósági választások során a hatályos választási kódex szerint járnak el (https://nash.live/news/politics/kornijenko-bud-jaki-insinuatsiji-pro-perenesennja-chi-vidminu-mistsevikh-viboriv-absoljutna-brekhnja.html). Csupán néhány kisebb módosításra kerül sor, azonban ezek jelentős mértékben nem változtatják meg az alapelveket. A törvénymódosítás június folyamán kerül megvitatásra, ennek megfelelően, a Legfelső Tanács döntése alapján, a Központi Választási Bizottság (CVK) júliusban hirdetheti ki a választásokat. Megállapodás született a kormánnyal, hogy a választási kampányhoz szükséges forrásokat a tartalékalapból pótolják majd ki. A tervek szerint a választók 5 különböző színű szavazólapot (Kijevben csak kettőt) kapnak majd, október 25-én kistérségi (OTG) képviselőket, vezetőt, községi elöljárót (sztaroszta), járási és megyei képviselőket választanak majd.
Hasonló tartalmú videóüzenetet tett közzé Volodimir Zelenszkij elnök is: „A helyhatósági választásokig – saját esélytelenségüket megérezve – néhány párt szerette volna módosítani a törvényt, mindenféle mondvacsinált akadályt gördítve a regionális pártok elé. A „régi” politikusok – szembe menve a helyi lakosság politikai akaratával – így próbáltak meg visszatérni a regionális politikába. Ezzel a kis pártokat és a pártonkívüli polgárokat próbálták megfosztani attól a lehetőségtől, hogy beleszóljanak régiójuk jövőjének alakításába. Ezt nem fogom megengedni! A választhatóság egyike Ukrajna állampolgárai alkotmányos jogainak. Éppen ezért nem lesz sem 2/3-os indulási szabály, sem, 5 százalék, sem másmilyen séma… Ez az én és a Nép Szolgája álláspontja!”
Meg nem erősített hírek szerint március végén–április elején az ukrán parlamenti pártok (a Nép Szolgáját is beleértve) között nagy volt az egyetértés abban, hogy valami módon „döntő befolyást” kellene szerezniük a helyi politikában is. Ennek egyik oka a Kijevi Nemzetközi Szociológiai Intézet (KMISZ) által közzétett legfrissebb felmérés lehetett, amely szerint az emberek egyre inkább elégedetlenebbek az ígért reformok elmaradása miatt. A lakosság nagy része továbbra is bizalmatlan az állami szervek (Miniszteri Kabinet, parlament, különböző erőszakszervezetek) iránt, illetve jelentősen csökkent a vezető politikusok – köztük Volodimir Zelenszkij elnök – népszerűsége, aki márciusban a lakosság 46 százalékának a támogatottságát élvezte (múlt év decemberében ez még 60 százalék volt). Hasonlóan gyenge támogatottságot prognosztizált a helyhatósági választásokon több közvélemény-kutató is. Az egyik kárpátaljai ukrán hírportál által közzétett eredmény szerint (https://www.mukachevo.net/ua/news/view/1112655) Kárpátalján a választók az alábbi arányban támogatnák a pártokat a helyhatósági választásokon: Nép Szolgája – 22 %, Európai Szolidaritás – 5 %, Batykivscsina – 4 %, Ellenzéki Platform – Az életért – 3 %, más pártok – 9 %, nem fogok szavazni – 16 %, bizonytalan – 37 %). Ezeknek a „rossz mutatóknak” a korrigálására születhetett meg a parlamentben keringő törvénytervezet, amely 5 százalékos országos küszöböt írna elő a helyi választásokon is, illetve feltételül szabná, hogy pártlistát kizárólag azok állíthatnak, akik képesek azt a megyék kétharmadában megvalósítani. Az elképzelésekről bővebben a Zerkalo Tizsnya (https://zn.ua/POLITICS/parlamentskie-partii-gotovyat-zhestkuyu-partizaciyu-mestnyh-vyborov-istochnik-351569_.html), illetve a Hvilja (https://hvylya.net/analytics/206035-parlamentskiy-zagovor-i-konservaciya-partiynoy-sistemy-ukrainy) tudósításaiból tájékozódhatunk.
Mi változott meg április eleje óta? Lehet, hogy a kormányközeli Razumkov Ukrán Gazdasági és Politikai Tanulmányok Központ által a közelmúltban közzétett friss felmérés döntötte el a vitát? Eszerint, ha a közeljövőben kerülne sor a parlamenti választásokra, akkor a biztos választók 36 százaléka a Nép Szolgáját támogatná. Az Ellenzéki Platform – az Életért 15 százalékot, az Európai Szolidaritás 13 százalékot, a Batykivscsina 10 százalékot, az Erő és Becsület 5 százalékot kapna. A felmérés szerint igen jelentős az ukrajnai politikusok elutasítottsága a lakosság körében: Volodimir Zelenszkijben nem bízik a megkérdezettek 39 százaléka, azonban ez elhanyagolható a többiek adataihoz képest: Petro Porosenko (80 %), Viktor Medvedcsuk (75,5 %), Arszen Avakov (74 %), Julija Timosenko (71 %), Jurij Bojko (70 %). Ebből kifolyólag, ha a közeljövőben tartanák az elnökválasztásokat, akkor az alábbi eredmény születne: Volodimir Zelenszkij (40 %), Jurij Bojko (15 %), Petro Porosenko (13,5 %), Julija Timosenko (10 %) (https://razumkov.org.ua/napriamky/sotsiologichni-doslidzhennia/otsinka-gromadianamy-diialnosti-vlady-riven-doviry-do-sotsialnykh-instytutiv-ta-politykiv-elektoralni-oriientatsii-gromadian-liutyi-2020r).
Bár a helyi politikai erőviszonyok nem képezik le az országos mutatókat, úgy tűnik, a Nép Szolgája biztos abban, hogy a helyhatósági választásokon is győzni fog, s ezért hagyta az „árokparton” parlamenti partnereit.
A fentiek alapján lassan bizonyosodni látszik, hogy egyre gyakrabban kell majd elővenni a hatályos választási kódexet és böngészni a „receptúrát”. De lássuk, hogy miből is élünk itt Kárpátalján? Ehhez mindenképpen szükséges némi számtan, illetve fel kell idéznünk pár korábbi szabályt. A választójogi törvény alapján kidolgozott képlet, illetve a választók lélekszáma alapján a Kárpátaljai Megyei Tanács a jövőben is 64 képviselőből áll majd, akiket 6 helyi választókerületben indított pártlistáról (amely pártonként egy megyei listát képez majd) juttatnak be a választók. Mint Olekszandr Kornyijenko, a hatalompárt frakcióvezető-helyettese is elmondta, a választások kiírására előreláthatólag júliusban kerül sor, ezért sok méricskélésre nem fog sor kerülni – feltételezhetően a Központi Választási Bizottság (CVK) a jelenlegi parlamenti választókerületeket veszi alapul (pontosan 6 van belőlük). Kigyűjtöttük a velük kapcsolatos adatokat, amelyek az alábbiak:
Az új választási kódex értelmében minden párt egy általános megyei listát állít, amelyen helyet kapnak a választókerületekben (ezekből előreláthatólag 6-8 lesz, mindegyik kb. 150-170 ezer választóval) induló jelöltek. A pártoknak az összmegyei megmérettetésen legalább 20–22 ezer szavazatot kell összegyűjteniük ahhoz, hogy elérjék a megyei bejutáshoz szükséges 5 százalékos küszöböt. Ez 3–4 képviselőt jelent, akik a regionális listákon szerzett abszolút számú, rájuk leadott szavazat alapján jutnak be a 64 fős testületbe. A jelenlegi 8 fős magyar frakció eléréséhez legalább 45 000 szavazatra van szükség, abból kiindulva, hogy az ukrán választók szavazási hajlandósága mindig magasabb, mint a magyarlakta területeken. 2015-ben a közös KMKSZ-UMDSZ-lista 41 517 szavazatot (12,5 százalék) kapott. A fenti táblázatból kitűnik, hogy a 2019-es közös KMKSZ-UMDSZ parlamenti kampány során összesen 32 552 szavazatot sikerült begyűjteni. Eszerint a magyar jelölteknek kizárólag akkor van esélyük bejutni a megyei tanácsba, ha a két magyarságszervezet ismét közös listát állít.
Míg korábban a listavezetők automatikusan bejutónak számítottak, most ez a lehetőség elesik, azaz minden jelöltnek minden külsős (más pártok listáján indított magyar és nem magyar), illetve minden saját jelölttel szemben is helyt kell állnia, lévén, hogy a regionális szavazólistán a párt neve mellett egy képviselőjelölt nevét is karikázni kell. Itt még egy adott pártlistán belül is éles küzdelem alakulhat ki a jelöltek között, hiszen nem azonos „fajsúlyú” jelöltek versenye esetén akár egyetlen jelölt is elviheti a voksok nagy részét. Ez számára bejutási esélyt biztosít (illetve a pártlistára leadott szavazatokat jelent), azonban, ha a többiek érnek el egy bizonyos százalékot (ennek később lehet jelentősége), akkor problémák merülhetnek fel. Egy-egy regionális körzetben a pártok 4–11 képviselőjelöltet indíthatnak, akik közül azok, akik a választási kvóta (kb. 4500–6000 szavazat) 25 százalékát elérték – és a megyei pártlistán előkelő helyen szerepelnek – vigaszágon képviselői mandátumot kaphatnak. Azonban hiába nyer egy jelölt a körzetben, ha a megyei lista nem éri el az 5 százalékot, az adott pártlistára leadott szavazatok a többi lista között kerülnek elosztásra.
A rendszer olyan, hogy a választásokban részt vevő pártok/szövetségek igazán nem garantálhatnak egymásnak semmi, csupán az őszinte partnerséget. Ez többek között azt is jelentheti, hogy a közös listáról vagy csak az egyik, vagy csak a másik, netán vegyes (párt)hovatartozású képviselők jutnak mandátumhoz. Mivel a pártlistára begyűjtendő szavazatmennyiség miatt szinte minden körzetben jelölteket kell állítani, előfordulhat, hogy a magyar pártlistán ukrán képviselőjelöltek is mandátumhoz juthatnak (a listán párttagok és pártonkívüliek indulhatnak). A választási kódex egyik újítása a nemi kvóta bevezetése, amely értelmében a megyei pártlista első ötösében legalább 40 százalékban kell jelen lenniük a nőknek vagy a férfiaknak.
A KMKSZ és az UMDSZ vezetői 2020. február 10-én, Csapon találkoztak, ahol megállapodás született egy közös KMKSZ–UMDSZ megyei lista indításáról, amelyre mindkét szervezet jelölteket állít. Egyelőre egy általános listáról lehet szó, mivel nincs pontos információ a regionális választási körzetek határairól. Mindenképpen fontos, hogy ne csupán a magyarok lakta körzetekben indítsunk jelölteket, hiszen minden kívülről leadott szavazat az általános listán „íródik jóvá”. Amennyiben megmarad a jelenlegi választókerületi felosztás, akkor a legnagyobb „tolongás” a beregszászi-nagyszőlősi választókerületben várható. Egyrészt itt van a legnagyobb esély a győzelemre (az egyes jelöltekre vetítve), de itt várható a szavazatok legnagyobb széttöredezettsége is.
Eredetileg arról volt szó, hogy március 15-e után kerül sor az egyeztető tárgyalások második fordulójára, azonban a koronavírus-járvány, illetve a karantén az időpontokat módosította. Mivel a járások (povit) létrehozásával, illetve az ezekhez kapcsolódó tanácsokról nem rendelkeztünk információval, ennek megvitatását a későbbiekre halasztottuk. Ugyanakkor, ha a járások a fent említett „módszertan” szerint jönnek létre, akkor a járási tanácsokba történő választások során is egyedüli lehetőségként a közös pártlisták állítása marad.
A 2019. december 22-i kistérségi választások is számos tanúsággal szolgáltak. Mivel a helyhatósági választások egymással szorosan összekapcsolódnak, mindenképpen fontos, hogy figyelembe véve a helyi erőviszonyokat, illetve a regionális szervezeteink véleményét a magyar erők megállapodjanak az általuk támogatott kistérségi (OTG) vezetők személyéről. Ugyancsak fontos, hogy a támogatott vezetőjelölttel, illetve egymással egyeztetve jelöljünk kistérségi (OTG) képviselőket, megelőzendő, hogy túl sok jelölt induljon egy-egy körzetben.
A múlt nyári parlamenti választások megmutatták, hogy a két szervezet már együtt is kevés ahhoz, hogy politikai érdekképviseletet szerezzen, s továbbra is döntő befolyással bírjon a helyi magyar közösségben. Ez csak akkor szerezhető vissza, ha minden érintett (politikai szervezetek, egyházak) egy közös, partneri álláspontot alakít ki. Ennek módozatait kidolgoztuk, az illetékesek nagy része egyet ért vele, érdemes volna azt egy megfelelő fórum keretében megvitatni és jóváhagyni. Fontos, hogy a politikai szervezetek együttműködése tényleges legyen, túl kell lépni a korábbi formális (látszólagos) gesztusokon. Azokkal már pozitív eredményt nem lehet elérni, példaként előttünk állhat a felvidéki (szlovákiai) parlamenti választások szomorú tapasztalata. Ugyancsak nem várhatjuk el, hogy a választópolgárok kizárólag a korábbi klisék („aki magyar, ránk szavaz!”) alapján adja ránk a voksát! Meg kell győznünk, hogy érdemes bennünket választani!
Független szakértők bevonásával, jelentős merítéssel el kell készítenünk egy felmérést a kárpátaljai magyarság jelen- és jövőképéről. Miután ez megvan, érdemes egy településenkénti portabejárást is megejteni, amely során teljes körű felmérést kell készíteni (létszám, politikai és mindennapi hangulat), s össze kell állítani a kárpátaljai magyarság humánerőforrás-kataszterét. Az elvégzett humánerőforrás-felmérés eredményeire támaszkodva többek között olyan jelölteket kell állítaniuk, akiknek tényleges tekintélyük/támogatottságuk van egy-egy régióban, nem pedig a pártlojalitás a legfőbb erényük. Ezeket a jelölteket előzetes és helyi szintű előválasztásokon lehetne megmérettetni, és mihamarabb bemutatni a nagyközönségnek, hogy a választók jól megismerhessék és véleményezhessék őket. Rövid és érthető stratégiai programot kell kidolgozni minden város, kistérség és járás részére. Csak így tudunk reális eredményt felmutatni, s a politikai „játszótéren” labdába rúgni! A felkészülést pedig a karantén lezárását követően azonnal meg kell kezdeni, hogy a júliusban meghirdetendő helyhatósági választásokra már konkrét programmal és jelöltekkel tudjunk előrukkolni.
dr. Zubánics László, az UMDSZ elnöke
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
