Krónikus álmatlanság esetén, változtassunk szokásainkon!
A statisztikák tanúsága szerint negyvenéves kora után minden harmadik embernek alvási problémái vannak. Vajon mi zavarhatja meg álmukat? – kérdeztük dr. Szentimrey Zoltán ideggyógyászt.
– Aki órákon át nem tud elaludni, elkönyveli, hogy álmatlanság gyötri. Orvosi szempontból mi számít álmatlanságnak?
– Akkor állít fel ilyen diagnózist az orvos, ha egy hét folyamán legalább háromszor nem aludta ki magát az illető. Az alkalomszerű alvászavar magától elmúlik, ha viszont egy átélt stressz után három hónappal sem tudunk egy jót aludni, szakemberhez kell fordulni. Mert ez azt jelzi, a szervezet nem képes önállóan megbirkózni a problémával.
– Az ilyen emberek többsége gyógyszerekkel ringatja álomba magát. Az idősebb emberek „megelőzésképpen” is Valeriána cseppeket vesznek be.
– Körülbelül a lakosság 4,5 százaléka él vissza az altatók használatával, holott orvosi utasítás nélkül azokat nem szabad szedni. Az alvászavar egyes típusainál ugyanis hatástalanok, sőt, függőséget okoznak.
– Mi állhat a probléma hátterében?
– Ahhoz, hogy elszunnyadjunk, teljesen el kell lazulnunk. Az álmatlanság, melynek kilenc típusát ismerjük, az agy túlzott aktivitása miatt alakul ki. A krónikus állapot akkor lép fel, ha az illető túl nagy jelentőséget tulajdonít neki, és szinte görcsösen várja az álmatlan órákat. Ilyenkor a tabletták sem segítenek.
– Hogyan kezelhető ez a kellemetlen állapot?
– Krónikus álmatlanság esetén segít, ha változtatunk a szokásainkon, például korlátozzuk az alvásidőt. Mivel az egyén úgysem tud pihenni, jobb, ha felkel és valamilyen aktív tevékenységet folytat. Olykor antidepresszánsokat ír fel az orvos, melyek nyugtatóként hatnak, oldják a szendergési idővel kapcsolatos félelmet. De tisztában kell lenni vele, hogy ha valaki eddigi életében idegölő életmódot folytatott, nem számíthat rá, hogy gyorsan megszabadul problémájától. Többnyire legalább három hónap szükséges a szendergés rendjének visszaállításához.
– Fekszünk és sehogyan sem jön álom a szemünkre. Van valamilyen univerzális tanács, amivel elbóbiskolhatunk?
– Amennyiben eseti alkalomról van szó, és nem krónikus jellegű a panasz, maradjunk fekve. Előbb-utóbb lecsukódik a szemünk, a pihenés ugyanis szervezetünk alapvető szükséglete. Gondoljunk valami kellemesre, de semmiképpen ne kényszerítsük magunkat alvásra, ne mondogassuk, hogy „aludj el!” Esetleg végezzünk valamilyen monoton tevékenységet gondolatban, ami „kiüti” az agyat, például számoljuk a szívverésünket. Relaxáljunk, melynek során szintén ellazítjuk minden testrészünket. Ha ez sem segít, próbáljunk meg egy unalmas könyvet olvasni, langyos mézes tejet inni, halk nyugtató zenét hallgatni.
Magyar Tímea
