Törvénnyel az anyanyelv ellen – szakértői elemzés

Adalékok egy tényfeltáró interjúhoz

Dr. Tóth Mihály jogásszal, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség tiszteletbeli elnökével, az ukrán parlament egykori képviselőjével készített interjút Lengyel János író, újságíró a Magyar Napló (a Magyar Írószövetség lapja) felkérésére.

Az interjút a Kárpáti Igaz Szó május 7-i lapszámában publikáltuk, online ITT olvasható. Mivel a beszélgetésre februárban került sor, dr. Tóth Mihály fontosnak tartotta, hogy az akkor elhangzottakat kiegészítse. E gondolatait ajánljuk most olvasóink figyelmébe.

Az interjú témáját adó kisebbségi jogfosztási folyamat legutóbbi állomása, A teljes és általános középfokú oktatásról szóló törvény elfogadása volt, mely folyó év márciusában lépett hatályba. E jogszabály az oktatás nyelvének szabályozását tartalmazó 5.cikke –lényegében ismételve az oktatási törvény. 7 cikkének és az államnyelvtörvény 21. cikkének előírásait – meghatározza:

•  az államnyelv mellett valamely EU hivatalos nyelvet beszélő nemzeti kisebbség nyelvén oktató osztályok számára az államnyelv és az adott kisebbségi nyelv alkalmazásának mértékét, illetve arányát, az általános oktatási folyamat különböző szakaszaiban. Történetesen, az alapoktatás szintjén e személyek jogosultak az államnyelv tanulása mellett anyanyelvi oktatásban részesülni
  (5. pont). Az általános iskolai oktatás szintjén, az 5. osztálytól az éves tanidő legalább 20 százalékában az oktatás államnyelven történik, melynek mértéke a 9. osztályban 40 százalékra növekszik. A középiskolában (10-11. osztály) ennek nem kevesebb mint 60%-nak kell lennie. Más, vagyis nem őshonos nép, és nem EU hivatalos nyelvet beszélők számára már 5. osztálytól a tanidő legalább 80%-ában ukrán nyelven oktatnak (ennek megfelelően, ez év szeptemberétől Ukrajnában az 5. osztálytól megszűnt az orosz nyelvű oktatás).
•  megengedi, hogy az általános középfokú oktatási intézményekben egy, vagy egynéhány tantárgyat angol, illetve az EU hivatalos nyelven oktassanak.
•  meghatározza, hogy az általános középfokú oktatást biztosító, természetes és/vagy jogi személyek által finanszírozott (kivéve azokat, melyek költségvetési (köz-) pénzeket is kapnak), magán oktatási intézmények jogosultak szabadon megválasztani az oktatás nyelvét, és kötelesek biztosítani a tanulók számára az államnyelv elsajátításának feltételeit az állami követelményeknek megfelelően (5.cikk 10. pont).

E törvény elfogadásánál a parlamenti szavazás eredménye: 327 támogató szavazat (alkotmányos többség), melyhez a kormányzó Nép Szolgája párt frakciója 234 szavazattal járult hozzá, és melyet
szavazatával támogatott minden kárpátaljai választókerületben megválasztott képviselő is, valamint az a tény, hogy Zelenszkij államelnök – kritikai észrevétel nélkül – azt aláírta,
egyértelműen jelezte, hogy a 2019. évi elnök- és parlamenti választások eredményeként személyi összetételében szinte teljesen megújult államhatalom hozzáállása kérdésünkhöz lényegében
változatlan maradt.

Mi több, a maguk részéről e kérdésben, legalábbis ami az oktatás nyelvének kérdését illeti, a jogi és politikai vitákat lezártnak tekintik, hiszen, szerintük az Alkotmánybíróság megállapította cselekedeteik jogszerűségét, és a Velencei Bizottság vonatkozó ajánlásait is figyelme vették. Ezen álláspontjukat az államnyelvtörvény átmeneti rendelkezésivel, a törvény érvénybe léptetése
határidejének 3 évvel való elhalasztásával (az EU országok nyelveit illetően), valamint a teljes általános középfokú oktatási törvényben a magániskolák szabad nyelvválasztási jogának megadásával, illetve az államnyelven tanítandó tantárgyak minimális százalékarányának meghatározásával látják igazoltnak. Többek között, erről nyilatkozott az ukrán oktatási miniszter a magyar külügyminiszterrel folytatott tárgyalása után folyó év februárjában.

Hanna Novoszad akkor így fogalmazott:

„Mi ezennel lezárjuk a diskurzust a nemzeti kisebbségi nyelveken oktató iskolák nyelvei kérdését illetően, és ezután a tanárokkal és módszertani szakemberekkel való munkára koncentrálunk”.

Állítják ezt annak ellenére, hogy a teljes és általános középfokú oktatásról szóló törvény 5. cikkének rendelkezései csak annyiban módosítottak az anyanyelvi oktatás teljes ellehetetlenítésen, hogy azok, akik ezt anyagilag megengedhetik maguknak, valamint ehhez elegen vannak, és ebben a szándékukban annyira eltökéltek, hogy az sem tántorítja el őket ettől, hogy kockáztassák
gyermekeik érettségijét, és ezáltal továbbtanulási lehetőségét, továbbra is az általuk megválasztott nyelven részesítsék gyermekiket oktatásban. Hiszen, az államnyelvtörvény szerint, a külső
független tudásfelmérés (ami egyben az érettségi és a felvételi vizsgáztatást is jelenti) kizárólag ukrán nyelven történik.

Ezzel, meglátásom szerint, Ukrajnában befejeződött a nemzeti kisebbségek nyelveinek a közösségi térben való alkalmazhatósága ellehetetlenítésének hat évig tartó folyamata. Megjegyzendő, hogy a maga brutalitásában, a nemzeti kisebbségek jogai iránt egyébként nem túlzottan toleráns közép-kelet-európai térségben is egyedülálló többéves eseménysorozat egy olyan államban történt, mely a publikus retorika szintjén folyamatosan az európai civilizációs értékek iránti elkötelezettségéről harsog, melynek euroatlanti perspektíváit világunk leghatalmasabbjai egyengetik, és amelyik,
nem utolsósorban, részese minden létező, a nemzeti kisebbségek jogait (is) védelmező nemzetközi egyezménynek.