Pecasuli középfokon

A salánki Jáncsky-tavon tartott karantén-búcsúztató gyermekrendezvényt a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesülete.

Egy régi magyar horgászmondás szerint „Szerettesd meg gyermekeddel a horgászatot, és biztos nem fog drogozni meg inni. Nem lesz rá ugyanis pénze, mert horgászfelszerelésekre költi majd”.

Hogy ez mennyire helytálló, abba inkább nem mennék bele, de lassan egy esztendeje a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesületének berkeiben is valami hasonló koncepció mentén indult el a horgászsuli, melynek bevallott célja a legifjabb generáció sporthorgászattal történő megismertetése. A nebulók vízparti képzésének kérdését pedig vidékünk egyik jeles sporthorgásza, Birta János – ki amellett, hogy a KMNE elnökségi tagja, nem egy komoly harcsa bajszát is megstuccolta már a „görbe vassal” – karolta fel. János barátunk ráadásul a „régi iskolában” hisz, hiszen vallja, hogy az eredményes horgásznak a saját maga vágta mogyoróbottal fogott snecikkel kell kezdenie, ha el akar jutni a titkok titkáig, a vizeink rejtett életmódot folytató nagy halaiig.

A horgászsuli nem várt módon lett népszerű, hiszen az elmúlt pénteken már 22 „tanuló” jelentkezett egy haladó képzésre, melynek során a salánki Jáncsky László horgásztaván tehették próbára ügyességüket, a finomszerelékes úszós horgászat terén.

De mit is takar a Jáncsky-tó.

– Ezt a rekreációs célból létrehozott, természetes vízcserével rendelkező tavacskát annak idején egy szemétlerakó helyén alakítottam ki – mesélte a gazda – hála a járási vízügyi hatóság akkori elnökének, Vaszilij Szantajnak, aki nagyon sokat segített a jogi-szakmai kérdésekben. Sajnálatos ugyanakkor, hogy a helyi önkormányzattal mindmáig vannak nézeteltéréseim a tó használati joga körül, de remélem ez is mihamarabb tisztázódik.

A mintegy 0,5 ha alapterületű tavacska érdekessége, hogy egy helyi forrás, az úgynevezett Gál-kút vize táplálja, a felesleges víz pedig egy zsilipen keresztül a Szalva folyócskába kerül. Így természetes úton frissül a tó vize, ami nagyon jót tesz a halállománynak. Ehhez persze a Gál-kutat is ki kellett építeni, és a leeresztő zsilipet is rendbe kellett tenni. A tavacska „életrevalóságát” pedig mi sem bizonyítja jobban, mint a tény, hogy a betelepített ponty, kárász, compó, amur és süllő mellett szép számmal lakja e vizet a védett mocsári teknős is.

– A horgászsuli kezdeményezéshez természetesen rögtön csatlakoztam, hiszen szerintem is nagyon jó móka a pecázás. A gyerekek a fogást térítésmentesen elvihetik, csak arra kértem őket, hogy a frissen kihelyezett compókat tegyék vissza a vízbe.

A jövendő horgászoknak és az őket elkísérő szülőknek ezt követően a „mester” tartott eligazítást.

– Elsősorban a vízparti viselkedés alapszabályai azok, melyeket nem lehet elégszer hangsúlyozni – mesélte Birta János. – A víz ugyanis, még ha egy ilyen gondozott, örvényektől és víz alatti akadóktól mentes mesterséges tavacska is, bármikor szolgálhat kellemetlen meglepetésekkel, és lássuk be, még egy kicsit korán van a fürdőzéshez. Ugyanakkor a felelős vízparti viselkedés, a szemetelés hanyagolása és a természet minél kisebb méretű megzavarásának mikéntje is a „tananyag” része. A horgász ugyanis nem csak halért, hanem élményekért is jár a vízpartra. Ebbe pedig a madarak (nem zajongunk, mert akkor szinte testközelből láthatjuk, hogyan keres élelmet a barázdabillegető vagy a feketerigó), vízisiklók (nem verjük agyon, mert ha nem bántjuk, ő sem bánt) és a mocsári teknősök (nem visszük haza az akváriumba, mert itt van az otthona és mi sem örülnénk, ha hirtelen se szó se beszéd fogdába vágnának bennünket) is beletartoznak. És azt sem szabad elfeledni, hogy a horgászat rendszeretetre, összeszedettségre nevel, hiszen csak így lehetünk eredményesek.

– A gyerekek most milyen fokon járnak a „horgászismeretek” terén?

– Zömük már jól bírja az alapokat, de vannak abszolút kezdők, akik csak most csatlakoztak, és bizony számukra még egy horog felkötése is gondot okozhat. Különben, amikor a nagycsaládosok szervezésében elindult ez a kezdeményezés, úgy döntöttem, hogy a nagyon kezdőknél meg sem engedem a márkás horgászcuccok beszerzését. Mogyorófa bot, az anyuka körömlakkjával megfestett libatoll úszó – és a „reszkessenek a snecik” módszer járta. Mára persze a „felsőosztályosok” beszereztek pillekönnyű, „gyors” és nagyon rugalmas carbon alapanyagú teleszkóp-botok, de az első sikereket ilyen primitív szerelékekkel kellett elérniük a gyerekeknek.

Jáncsky László felajánlásának köszönhetően első alkalommal szervezünk horgászrendezvényt Ugocsában, hiszen eddig a beregszászi Tutu- és Kálmán- tavon bonyolítottuk a rendezvényeket, és ezért engedje meg, hogy a KMNE elnöksége nevében is köszönetet mondjak a tógazdának.

A mai „tananyag” az osztott súlyozású, könnyűszerelékes úszózás, amely módszerrel kárászokat és pontyokat szeretnénk fogni.

Itt már az alapozó és helybentartó etetésnek, a csalizásnak, az etetőanyag milyenségének is nagy szerep jut, bár az éjszakai hidegfront nagyon rossz ómen a ponty horgászata terén. Igazság szerint hiába gazdag a tavacska pontyban – ezt a reggeli ugrások túrások egyértelműen elárulták –, a frontátvonulás nagyon negatívan hat az étvágyukra.

János „horgász-előrejelzése” sajnos igaznak bizonyult, mert a délután háromig tartó, baráti versengésbe csapó horgászsuli résztvevői komolyabb halat nem tudtak megakasztani.

Maradt a kárászokkal történő szórakozás, de az is hatalmas sikerélményt biztosított. A családok versenyében végül a Sípos és Birta família végeztek az élen, de azért mindenki nyert. Ha mást nem is, némi tapasztalatot a halak világában, és egy jó hangulatú tavaszi napot.

Matúz István