Menyasszonyok és vőlegények dilemmája.
A vesztegzár idején nagyon sokan kerültek döntési kénysyerbe: tartsák-e meg az esküvőt vagy halasszák el? Gyorsan kellett cselekedni és számításba kellett venni az esetleges veszteségeket is. A dilemmáról néhány érintett párt kérdeztünk.
– Vőlegényemmel, Rauch Milánnal 2015 óta vagyunk együtt – kezdi a tiszapéterfalvai Csengeri Gabriella. – Ő veszprémi születésű. Londonban ismerkedtünk meg. Egy helyen dolgoztunk. Az eljegyzésünk 2018. március 22-én volt. Már ekkor eldöntöttük, hogy az esküvőnk 2020-ban lesz. A nagy távolság miatt a szervezés nem volt túl egyszerű. A polgári esküvőnk április 17-én Veszprémben, a lagzi pedig május 9-én Tiszapéterfalván lett volna.
– Hogyan reagáltatok, amikor megtudtátok, hogy lezárják a határokat?
– Sokat gondolkodtunk, mivel a vendégek fele Magyarországról, Németországból, Ausztriából, Angliából érkezett volna. Mi jelenleg Magyarországon élünk. Március végén beszéltünk a veszprémi anyakönyvvezetővel, aki elmondta, az esküvőt megtarthatjuk, de legfeljebb 2 tanú jelenlétében, maszkban és kesztyűben.
Mivel szeretnénk hagyományos szertartást, ezért akkor el is döntöttük, hogy elhalasztjuk mind a két alkalmat.
– Milyen fázisban járt az esküvői előkészület?
– Már minden készen állt, a ruha, a kiegészítők, a meghívók felét is kiküldtük Magyarországon. Már hónapokkal ezelőtt le volt foglalva a fényképész, videós, a vőfély, a zenekar…
– Mihez kezdtetek?
– Úgy döntöttem, létrehozok egy Facebook-csoportot, ahova felveszem az illetékeseket. Jeleztem nekik, hogy szeretnénk áttenni az időpontot, ha lehet, még az idén őszre. Mindenki nagyon megértő volt, bár én tartottam attól, hogy nagyon nehéz lesz találni egy új dátumot, ami mindenkinek megfelel. Végül sikerült. A polgári esküvőt Magyarországon tartjuk augusztus 28-án, a lakodalmat a templomi szertartással Ukrajnában, november 7-én.
Bízunk benne, hogy addigra rendeződik a helyzet, és az eredeti elképzelések szerint meg tudjuk tartani, 100 fős násznéppel, hajnalig tartó ünnepléssel.
– Mennyire hangolt le az, hogy csak később lesztek férj és feleség?
– A férfiak ezt szerintem lazábban élik meg, de engem, mint menyasszonyt, eléggé lehangolt. Főleg ahogy közeledett az eredetileg kitűzött nap, többet gondoltam rá, hogy mi lett volna, ha, pont akkor tartjuk, milyen lett volna a leánybúcsúm.
– Mit tudnál tanácsolni sorstársaidnak, hogyan viseljék el ezt a kellemetlenséget?
– Minden menyasszony értetlenül és szomorúan áll a helyzet előtt, hogy miért pont most történik ez. Egyelőre senki sem tudja, mikor lehet újra esküvőket tartani. Ennek ellenére, érdemes időben lépni és átszervezni. Talán van egy apró öröm az ürömben, mi lányok, kicsit tovább maradhatunk mennyasszonyok. Ez egy nagyon szép időszak az életünkben.
Botos Renáta hasonlókat tanácsol a menyasszonyoknak, szerinte nagyon fontos, hogy legyenek elfogadók és nyitottak a változtatásokra.
– Szerintem ne a dátumhoz ragaszkodjunk, hanem a szerelmünkhöz. Előbb vagy utóbb eljön a várva várt nap! – biztat a huszonhat éves menyasszony, aki vőlegényével, 3 és fél éve alkotnak egy párt.
– Nagy esküvőt terveztetek?
–200-220 személyt szerettünk volna, most viszont nem tudjuk, hogy ez megvalósítható-e. Egyrészt a külföldről várt vendégek miatt, haza tudnak-e jönni, másrészt, hogy a meghívott vendégek eljönnének-e, vállalva a kockázatot. Úgyhogy ez eléggé megzavarja a számításainkat. Tibi tavaly augusztusban kérte meg a kezem, szeptember 5-ére van kitűzve a nagy nap.
– Egyelőre még nem tettétek át a dátumot. Mennyire vagytok rugalmasak?
– Nem tettük át, ez akkor történhet meg, ha már tényleg reménytelen lenne a helyzet. De a szeptember még kicsit odébb van, bizakodunk. Még nem igazán gondoltam az átszervezésre. A legelején is eljátszottunk a gondolattal, hogy lehetne esetleg kis esküvő. Aztán mégis a nagy mellett döntöttünk. De ha a körülmények miatt egy kisebb esküvőt tudunk csak összehozni, az sem szomorítana el.
– Ha a kis esküvő nem, akkor mi az, ami elszomorítana?
– Ha a külföldön dolgozó barátaim nem tudnának hazajönni.
És persze ha el kellene halasztani az esküvőt például jövő évre, ami már szerintem kezd megtelni az esküvői foglalásokkal… Viszont nem törnék össze, hisz ember tervez, Isten végez. És én bízom Benne. A nászútnak viszont már lőttek, ez is kicsit fájó pont.
– Rendben haladnak az előkészültek?
– Mivel a meghívókat saját magam készítem, és abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a vőfélyszalagot és a dekorációt is családtagok fogják készíteni, így előrendelés nem kell, ezért nincs szükség a változtatásokra. Mindent a maga idejében el tudunk majd készíteni.
Szanyi Arnold és Tímea a karantén ellenére is megtartotta az esküvőt. A családtagok élő közvetítésen keresztül lehettek szemtanúi a nagy napnak.
– Május 9-én házasodtunk össze – magyarázza a koncházai újdonsült férj. – Augusztus elsején szerettük volna eredetileg, otthon, Kárpátalján, 150 fős násznép előtt. A polgárit eredetileg is Budapesten terveztük, mivel itt lakunk. Még januárban kértünk időpontot, akkor csak május 9-re tudtak beszúrni. A korlátozások bevezetésével tudatosult bennünk, lőttek az augusztusi bulinak. Fontosnak tartottuk, hogy a polgári mellett a templomi esküvő is meglegyen. Megkértünk itt egy papot, hogy készítsen fel minket, és aznap össze is adott minket Isten színe előtt is.
– A mini esküvő ellenére több százan nézhették meg online.
– Rajtunk kívül csak a két tanú volt jelen.
De nem akartuk, hogy kimaradjanak a szeretteink ebből a megismételhetetlen alkalomból, ezért megkértük a fényképészünk partnerét, hogy indítson élő közvetítést a legnagyobb közösségi oldalon.
Sajnos a menyasszonyi ruha vásárlása ugrott, és nem is lett volna praktikus aznap abban rohangálni, mivel nekünk kellett mindent intézni.
– Mennyire viselt meg ez a változtatás?
– Fontos lett volna, hogy otthon tartsuk meg az esküvőt, de nem tudtuk elhalasztani. Azért is választottuk ezt az időpontot, mert csak az felelt volna meg mindkettőnknek. Tanulunk, dolgozunk, ezért nem lehet bármilyen időpontban – veszi át a szót a tarnóci Tímea. – Másfél évet jártunk jegyben. Már minden le volt foglalva. Felajánlották, hogy tegyük át az időpontot, de mivel nem éltünk vele, ezért a pénzt sem kaptuk vissza. Nagyon sajnáltuk, hogy így alakult, és elmaradt a hagyományos kikérés, a búcsúztatók, a legszebb mégis az, hogy összeházasodtunk.
– Bizonyára emlékezetes marad ez a nap.
– Akkor még minden zárva volt, házhoz rendeltünk ételt. Mivel sehová sem lehetett menni, a parkokat sem lehetett látogatni, vidékre sem kirándulhattunk, ezért egy zárt területű csillagvizsgálóban készítettük el a fotókat. A Sváb hegyen voltunk, óriási távcsövek mellett, nagyon kellemesen telt a nap. Sajnos a nászút elmarad, de szerencsére még nem foglaltuk le a tenerifei utazást. Az arra szánt összeget házvásárlásra költjük.
Simon Rita
