A szakértő szerint a kárpátaljai magyarság kilátásai nem túl biztatóak.
Ukrajna lakossága a decentralizációs, más forrásokban közigazgatási reformnak aposztrofált folyamat kezdetén megközelítőleg 30 ezer településen – melyből 459 város – élt. Ezek, a decentralization.gov.ua összesítése alapján. 11 968 önkormányzati egységet – városi, községi, nagyközségi (helyi) tanácsot, önkormányzatot – és 475 járást alkottak (az ideiglenesen megszállt területeket nem számolva). Az előzetes tervek szerint a folyamat befejezésére a helyi önkormányzatok bázisán (helyett) kialakított egyesített territoriális közösségek, más néven hromadák száma nem haladja meg az 1300-at, az országban pedig megközelítőleg 100 járás marad.
A Miniszteri Kabinet véglegesítette Kárpátalja távlati tervét. A többségében magyarok lakta területeken a Beregszászi járásban Beregszász, Bátyú, Nagybereg, Nagybégány és Kaszony központtal, a Nagyszőlősi járásban többek között Tiszaújlak és Tiszapéterfalva központtal, az Ungvári járásban pedig egyebek mellett Nagydobrony, Szürte, Homok és Csap központtal alakulnak kistérségek. Az utóbbi időben sokat vitatott Visk központú kistérség is bekerült végül Kárpátalja távlati tervébe.
Dr. Tóth Mihály alkotmányjogászt, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség tiszteletbeli elnökét a közigazgatási reform folyamatairól, annak következményeiről, illetve a magyar közösségre gyakorolt hatásairól kérdeztük.
– A 2019-es tervek szerint először 54, majd 60 kistérségi társulás került be Kárpátalja perspektivikus (távlati) tervébe. Ez később 64-re módosult, melyet a Miniszteri Kabinet bizonyos cserékkel véglegesített. Miért volt szükség a bővítésre?
– Mielőtt megpróbálkoznék a feltett kérdés megválaszolásával, szeretném emlékeztetni a kedves olvasót egy, a múlt év szeptemberében, a Kárpáti Igaz Szó hasábjain megjelent interjúban megfogalmazottakra. Többek között arra, hogy a decentralizáció címszó alatt elindított, a vonatkozó 2015. évi, A territoriális közösségek önkéntes egyesüléséről szóló törvény előírása szerint, értelemszerűen önkéntes alapon megvalósuló községösszevonási folyamat, vagyis a helyi önkormányzatok számának drasztikus csökkenése, a nevezett fogalomnak az ellenkezőjét, vagyis a koncentrációt kell, hogy jelentse. Ezt a gondolatot ma, tekintettel a folyó év áprilisában elfogadott, A territoriális közösségek territóriumának és közigazgatási központjának meghatározásáról szóló 2020. évi törvényben foglaltakra, már nem csak decentralizációról, hanem önkéntességről sem beszélhetünk, hiszen e törvény szerint,
a Miniszteri Kabinet saját hatáskörben a helyiek megkérdezése nélkül, illetve azok szándékaival nem megegyezően is hozhat létre egyesített territoriális közösségeket.
Így aztán, a jelenlegi szabályozás szerint, az ukrán kormány mindazokon a területeken, amelyeken utóbbi törvény érvénybelépéséig, önkéntes alapon nem jöttek létre az összevont territoriális közösségek, gyakorlatilag saját belátása szerint hozhatja létre azokat.
És mint tudjuk, Kárpátalján számos település esetében ez a folyamat nem zárult le, illetve el sem kezdődött.
Mivel az összevont territoriális közösségek kialakításának perspektivikus tervét is a kormány hagyja jóvá, ezért a mai jogi helyzetben e területen teljesen szabad keze van. Kárpátalján e közigazgatási formációk számának növekedése valószínűleg az abban érdekelt lobbi (érdek-) csoportok tevékenységének eredménye.
– Az említett dokumentum mennyire felel meg a szakmai követelményeknek, illetve a népakaratnak?
– A fentebbiekből érthető, hogy a jelenlegi jogi helyzetben a népakaratnak, az abban érdekelt lakosság véleményének ma már nincs döntő jelentősége. Ugyanis a távlati terv előkészítésén, jóváhagyásán, illetve módosítása körül bábáskodó megyei, illetve kormányhivatalnokoknak nem kötelező azt figyelembe venni. És itt még egy, az aktuális ukrán jogrenddel kapcsolatos megállapítást kell tennünk. Történetesen, hogy jelenleg Ukrajnában nincs mód a helyi népakarat közvetlen kinyilvánítására, illetve érvényesítésére, mert nincs törvényi szabályozása a helyi referendumnak.
E döntések (a közösségek számát és territóriumát illetően) szakmaiságáról nem egyszerű véleményt nyilvánítani, mert azok feltételeit a létrehozandó hromadák gazdasági elégségessége (életképessége) kritériumán kívül a folyamatra vonatkozó törvények nem tartalmazzák. De bizonyosan állítható, hogy ez az új szabályozás, és az annak alapján jelenleg kialakuló gyakorlat eltekint A territoriális közösségek önkéntes egyesülésétől szóló 2015. évi törvényben megfogalmazott számos alapelv betartásától. Többek között ide sorolhatóak például az alkotmányosság, az önkéntesség, valamint az átláthatóság és nyitottság vezéreszméi is.
– A közigazgatási reform következő lépéseként a járások száma is csökken. Ezek határainak meghatározásánál területenként módosul(hat) a magyarság aránya. Mivel jár ez a magyarság jogainak és lehetőségeinek tekintetében?
– Az ukrán kormány és a törvényhozás A territoriális közösségek territóriumának és közigazgatási központjának meghatározásáról szóló, meglátásom szerint, az alkotmány számos tételével összeegyeztethetetlen törvény elfogadását a helyi önkormányzatok önkéntes egyesülési folyamatának végtelenbe való elhúzódásával indokolta. Ugyanis folyó év elejére a tervezett 1300 kistérségi társulásból önkéntes alapon alig több mint 400 jött létre. Ezen elképzelés szerint nevezett törvénynek meg kellett teremtenie a lehetőséget arra, hogy a reformfolyamat első fejezete, a hromadák létrehozása május végére lezáruljon, és kezdetét vegye a közigazgatási reform második szakasza, mely a járások számának csökkenését (területe és lakossága megnagyobbodását) is tartalmazza majd. E folyamat lebonyolítása törvényi feltételeinek megteremtése érdekében, az említett (folyó év áprilisában elfogadott) törvény kötelezi a Miniszteri Kabinetet, hogy három hónapon belül terjessze a Legfelső Tanács elé a járások megszüntetéséről és létrehozásáról szóló törvény tervezetét. Vagyis a vonatkozó törvény még tervezet szintjén sem létezik, de már mindenki, saját vélt vagy valós érdekének megfelelően rajzolja e majdani közigazgatási egységek határait.
Számunkra, a kárpátaljai magyar nemzeti közösség számára e kérdés tekintetében alapvető fontosságú az, hogy az új járáshatárok meghúzásakor a kijevi vezetés mennyire lesz tekintettel az ország Alkotmányában és nemzetközi kötelezettségvállalásaiban foglalt, a közigazgatási határok módosulása esetére vonatkozó, az etnikai arányoknak a nemzeti kisebbségek rovására történő módosítását tiltó elvre.
Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi közigazgatási felosztásban meglévő, Beregszász központú, többségében magyar lakosságú járás léte alapvető fontossággal bír a megye magyarságának nyelve és kultúrája megőrzésében, valamint érdekvédelme és érdekképviselete biztosítása szempontjából. Ezért számunkra a reform e szakasza két alapvető kérdést vet fel. Az első, járási központ marad-e Beregszász? A másik, hogy amennyiben igen, akkor ebben az új, mindenképpen megnagyobbodott járásban, hogyan alakulnak az etnikai arányok?
Előrejelzésre, jelenleg, egyik kérdést illetően sem szívesen vállalkoznék. A kilátások – véleményem szerint – nem túlzottan biztatóak számunkra.
Csuha Ivett
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
