Sokan mind a mai napig úgy tekintenek a trianoni békediktátumra, mint büntetésre. Nyilvánvalóan az is volt, hisz Ausztria, Magyarország és Németország jelentős területekről volt kénytelen lemondani, az Oszmán Birodalmat feldarabolták. Emellett a vesztes országoknak (közéjük tartozott Bulgária is) háborús jóvátétel címén hatalmas összegeket kellett fizetniük. Mindezek ellenére a rablóbéke sokkal inkább nevezhető „előre megfontolt szándékkal, csoportosan elkövetett” bűncselekménynek.
„Ez nem béke, hanem fegyverszünet 20 évre” – így értékelte a Ferdinand Foch marsall a Versailles-i békeszerződést. Akkor még kevesen gondolták, hogy a francia katonatiszt (az ő részvételével írták alá a felek az 1918-as compiègne-i fegyverszünetet, mely a fegyveres harc végét jelentette a nyugati fronton) jóslata szinte napra pontosan beteljesül. Ám az 1930-as évekre bebizonyosodott, hogy a párizsi békeszerződés több konfliktust teremtett a győztesek és vesztesek között, mint amennyit megoldott. Így aztán a béketeremtés helyett a II. világháború legfontosabb kiváltó oka volt.
Mindezek tudatosítása száz év múltán is időszerű.
Főként ott, ahol Trianon nem (nem csak) történelmi esemény, nem csupán a fájdalmas veszteségre emlékeztető tény, hanem láthatatlan fertőzője (koronavírusa) a társadalmi tudatnak. Mert mérhető a veszteség dollármilliókban, négyzetkilométerben, ám a nemzetfelnégyelés, az, hogy milliókat tettek szülőföldjükön idegenné, kisebbségi páriákká, az nem egyszeri büntetés, hanem folyamatos, nemzedékek sorát sújtó átok. S a tények bizonysága szerint, egy évszázad sem volt elegendő ennek korrigálására, enyhítésére. Sőt, igazából szándék is csak elvétve mutatkozott.
Ezért kell összekapaszkodnunk. Őrző és jelzőtüzeket gyújtanunk. Hogy azok is tudják, akik most uralják a politikai teret: nem felejtünk, nem félünk. Mert el lehet orozni földet, s előfordulhat, hogy folyó, hegység nevét felejti. Törvényeket fabrikálhatnak, betilthatják a múltat, kalodába zárhatják a jelent.
Ha végre az összetartozás biztonsága és bizonyossága vezérel minket, mindezek ellenében is lesz jövő.
