A százéves Kárpáti Igaz Szó folytatja az egykori és mai kollégák visszaemlékezéseinek közlését, amelyek által az olvasók is betekintést nyerhetnek a lap gazdag múltjába. Olvashattak már a sorozatban a KISZó-s mindennapokról, illetve a nemrég alapított Balla László Sajtó-nívódíjról is. Legutóbb Tóth László fotóriporter emlékezett vissza, most Bara Tünde nagydobronyi tudósítónk mondja el mit is jelent számára a KISZó.
Itthon mindig is szerették fellapozni az újságok lapjait. Magyarul könnyebb volt, és ma is könnyebb tájékozódni az ország politikai, kulturális életéről. Több újságot is hozott a postás, köztük volt a Kárpáti Igaz Szó is. Gyerekként még nem annyira foglalkoztatott a politika, inkább a fejtörőket és a vicceket olvastam, keresztrejtvényeket oldottam meg. Ahogy nőttem, úgy kezdtem el böngészni a többi rovatot is attól függően, éppen mit találtam érdekesnek. Előfordult, hogy egy cikknek megtetszett a címe és csak azért kezdtem el olvasni.
Az Ungvári Nemzeti Egyetemen töltött tanulmányi éveim alatt történt, hogy a szerkesztőség néhány tagja eljött előadást tartani a Humán- és Természettudományi Karra (ma UMOTI ) arról, hogyan folynak a mindennapjaik, hogyan készül egy-egy anyag és felajánlották, hogy aki szeretné, akár ki is próbálhatja ezt. Bár érdekesnek találtam az egészet, mégsem jutottam el addig, hogy jelentkezzek és belevágjak. Úgy gondoltam, elég nekem egyelőre a töri szak, dolgozni ráérek később is.
Egyik évfolyamtársam már az időtájt elkezdett dolgozni az Igaz Szónál és később, úgy ötödikesek lehettünk, amikor egy szünetben felvetődött az írás mint téma. Elbohóckodtunk azon, mennyit jegyzetelek hagyományos módon, miért nem gépelem le inkább a szöveget stb. Ő épp a Vitamin+ rovaton gondolkodott és megkérdezte, lenne-e kedvem írni valamilyen fiatalos témáról. Gondolkozzak el rajta, keressek hozzá alanyokat és megjelentetik. Így született meg első cikkem Átok vagy áldás? – az internet hatása a párkapcsolatokra címmel. Ezt néhány „amatőr” anyag is követte, bár tegyük hozzá, a profitól még most is messze állok. Aztán ellátogattam a szerkesztőségbe, személyesen is megismerkedtem a kollégákkal. Bepillantást még a régi, Gagarin utcán található dolgozószobákba nyerhettem, mivel a jelenlegi székhely még készülőben volt.
Közben elkezdtem iskolában dolgozni tanárként és külsősként besegítettem az Igaz Szó munkájába. Végül beépült a heti rutinomba egy-egy tudósítás, és helyszíni tudósítóként munkát is kaptam a lapnál. Több, mint két éve kerültem be az újság vérkeringésébe, mely idő alatt rengeteg új embert ismertem meg, számos rendezvényre eljutottam.
Úgy érzem, már nem tudnám elképzelni a mindennapjaimat az újságírás, a kollégák nélkül, akikben jó barátokra is találtam.
Bara Tünde
