„Dógok” rólunk, nekünk.
Elég sok ember tudja már, ki rejtőzik a fürdőszobában harmonikázó fickó profilképe mögött. A mémgyáros kilétét nem fedjük fel, ám néhány kulisszatitkot elárulunk. Ha nem ugrott volna be rögtön, a Dógok Pazákárpátszki nevű Facebook-csoport szerkesztőjéről olvashatnak az alábbiakban.
Simon Rita
– Negyedik éve működik az oldalad a Facebookon, több mint 13 ezer követőd van. Hogyan lettél a kárpátaljaiak kedvenc mémgyárosa?
– Elég rossz volt a helyzet az országban, de nem tudtunk mit kezdeni vele, én meg úgy gondoltam, hogy ha mást nem, legalább viccet csináljunk belőle – kezdi beszélgetésünket a harmincas éveiben járó tiszapéterfalvai férfi. – Hobbiként indult, és az is a mai napig. Hiánypótlónak éreztem, mert nem láttam akkoriban ilyet a neten kárpátaljai vonatkozásban. Alapból szarkasztikus személyiség vagyok, mindenből viccet kreálok, és úgy látszik, ez másoknak is tetszik. A hülyeség vonzza az embereket, a poénnal könnyű szimpatizánsokat szerezni.
Nekem meg túl sok a felesleges energiám, amit a teherautózás közbeni pihenők során nincs hol levezetni, így pár évvel ezelőtt, amikor Olaszországban ültem egy hétvégén, megszületett az első vicces fotó.
A profilképem pedig az egyik interneten keringő videóból van kivágva, amelyikben egy ittas csávó a fürdőszobában harmonikázik.
– Annak ellenére, hogy már nem élsz életvitelszerűen Kárpátalján, képben vagy az itteni eseményeket illetően. Az életből merítesz, na meg a hírekből, sokat olvasol.
– Felcsapom a Kárpáti Igaz Szót, aztán mindennel képben vagyok. Ha valami hihetetlen képtelenséget akarok olvasni, akkor a KárpátHírt szoktam lapozni, az tele van nonszensszel. Azt is nézem, amit kidob a Google hírfolyam, de utóbbi időben tele volt Szájerrel, azon az ereszen meg nem akarok lecsúszni… Van némi élettapasztalatom is, rengeteg emberrel beszéltem, filmet néztem, tájékozódtam, amit egybeforrasztok egy-egy ilyen mém elkészítésénél. Megvizsgálom a helyzetet, átgondolom, és próbálom más szemszögből megközelíteni. Például a minimálbér-emelés kapcsán: 6000 hrivnya lesz, ez jó hír, így akkor most már egy pulóvert is tudok venni még a gáz- és villanyszámla mellé, ha nem halok éhen.
Szerintem a péterfalvai községházára felírt szöveg is csak egy buszos hirdetés akart lenni, nem volt hova kitűzni, hogy fuvart vállal Ukrajnából Kárpátaljára. Csak lemaradt a telefonszám…
Folyamatosan születnek a fejemben ezek a mémek, ritka, hogy valamire ne tudnék vicces alternatívát.
– Nálad mi számít tabunak?
– Vannak bizonyos határok, amit jobb nem feszegetni. Az ország vezetőit nem ciki fikázni, de kárpátaljai személyeket nem akarok lejáratni. Nem az a célom, hogy saját magunkat húzzam le, hanem hogy kritizáljam és görbe tükröt állítsak a kormánynak, a magas beosztású embereknek. Egy nagy vicc ez az ország, így van miből meríteni. Már nem tudnak újat mutatni, max mi tudunk nekik ujjat, de csak a középsőt… Azért nyomon követem ám a kommenteket is az oldalon, nem szeretem a gyűlöletbeszédet, a lázító, szélsőséges megnyilvánulásokat. Aki ilyet ír, azt rendreutasítom, vagy ha nem tud viselkedni, tiltom. Egy évben egyszer-kétszer meg szoktam szondáztatni a követőimet, kiteszek egy olyan posztot, amivel azt mérem, mennyire megáltalkodottak az oldalon tevékenykedők. Viszont Demeter Béla barátunk bármennyire is a periférián van, őt nem tudom eltüntetni, állandóan visszajön valami új profillal.
– Kárpátaljai emberekre jellemző a panaszkodás, ritkán közelítik meg az eseményeket a vicces oldaláról. Te mindig is ilyen humoros voltál?
– Sokat ütöttek iskolás koromban, mert mindenből viccet faragtam. Szívattam az embereket, hülyéskedtem az osztálytársaimmal. Ilyen vagyok, amióta az eszemet tudom.
Sokan nem értik a viccet, de épp ezért az oldal bemutatkozójában is ki van írva, hogy ez egy humoros, pusztán szórakoztatásra szánt szösszenet, amin mosolyogni kell és nem felháborodni.
Remélem azért, hogy a vidék sorsa hamarosan jobbra fordul, és minél kevesebb dologból kell poént csinálni, nem lesz egy nagy vicc ott az élet.
– Olyannyira közkedveltté váltál, hogy már lemásoltak, illetve hasonló oldalt is létrehoztak.
– Van egy gyerek, aki megpróbálta lemásolni a Pazákárpátszkit. Neki szóltam, hogy nem kéne… A Beregszászijárás oldal szerkesztője ügyes fiú, ő legalább nem másol, hanem saját elképzelései vannak, amit értékelek. Segítek neki néha, ha kéri. De én már kinőttem a K2 diszkóba meg a csehországi munkásszállókba járásból.
– Annyi sztorid van, minden második mondatomról eszedbe jut valami. Ezeket a vicces történeteket nem akarod megosztani a nagyközönséggel?
– De, már gondolkodtam rajta, hogy indítok egy Youtube-csatornát. Még inspirálódom másoktól, és ha eljön az ideje, akkor én is berobbanok. A beregszászi Pitkin mondjuk nagy példakép számomra.
– Azoknak, akik arról álmodoznak, hogy a híres kárpátaljai mémkészítő fog majd lyukat beszélni a hasukba, csalódniuk kell…
– Igen, már van feleségem, aki olyannak fogad el, amilyen vagyok.
