Türelmes, munkaszerető, azt vallja, hogy az ember egyfélét csináljon, de azt jól. Elég hamar megtalálja a közös hangot bárkivel. Azért lett vállalkozó, mert nem szereti, ha megmondják, mit csináljon. Optimista, bízik benne, hogy előbb-utóbb csak jóra fordul minden. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendége Györgyös István vállalkozó.
Bökényi Magdolna
– Mikor döntötte el, hogy vállalkozó lesz?
– Már iskolás koromban is vállalkozó akartam lenni, nem szerettem, ha megmondják, mit csináljak.
– Mennyire könnyű vagy nehéz beindítani egy magánvállalkozást?
– 1994-ben, amikor én kezdtem, nem volt nehéz, már aránylag kis tőkével is lehetett kezdeni valamit. Szinte nem volt konkurencia. Én pontosan emlékszem, 525 dollár volt a kezdőtőkém, ma már ez az összeg szinte semmire sem elég, évről évre bonyolultabb az ügyvitel. A fiskális kasszagépek bevezetése sem fogja megkönnyíteni a kereskedelemben dolgozó magánvállalkozók életét.
– Kijevben hetek óta tüntetnek az egyszerűsített adózás meghagyásáért és a kasszagépek bevezetése ellen. Hogy gondolja, enged a kormány?
– Úgy gondolom, hogy a már megadott halasztáson kívül sajnos nem sok mindent fognak elérni, a kasszagépeket mindenképp ráerőltetik a vállalkozókra. Ez nem annyira a kormány, mint inkább a Nemzetközi Valutaalap követelése, az EU országaiban mindenütt ez a szisztéma működik, és ha már egyszer arra vettük az irányt, el kell fogadjuk az ott érvényben lévő törvényeket, szabványokat. Hogy ez nálunk hogyan és mennyire fog működni, az már más kérdés.
– Milyen gondot okoz az efféle gép bevezetése a vállalkozónak?
– Elsősorban anyagit, hiszen a kasszagép és a hozzá való program beszerzése nem kevés ráfordítást igényel. Aztán vagy elsajátítja a könyvelés tudományát, vagy könyvelőt fogad, ami szintén plusz költséget jelent. Ezek a kiadásokat pedig az árakban fognak majd megmutatkozni. Árak tekintetében már bőven utolértük az Európai Uniót, csak a fizetések maradtak le. Azt is mondhatnám, hogy nem az árak magasak, hanem a lakosság jövedelme alacsony, egyre csökken a vásárlóereje. Ezt szenvedik meg a vállalkozók is, a vásárlókör egyre kevesebbet költ, a többség szinte csak a legszükségesebbet veszi meg.
– Sokan azt vallják, érdemesebb több lábon állni.
– Véleményem szerint érdemesebb egy területre koncentrálni, egyet csinálni, de azt jól és helyesen. Én is próbálkoztam több mindennel. Volt egy briketteket gyártó cég, amit elég hamar megszüntettünk különböző problémák miatt, hol az alapanyagot nem tudtuk beszerezni, hol pedig a munkaerővel akadt gond. Az üzleti tervek papíron nagyon jót mutatnak, csak a megvalósításuk ütközik számos akadályba. Ráadásul olyan időket élünk, amikor lehetetlen hosszabb távra tervezni, folyton változnak a törvények, így nehéz haladni.
– Mennyire érdeklődik a politika iránt?
– Egyáltalán nem érdekel a politika, csak azt várom el, hogy hagyjanak dolgozni, fejlődni. Én szeretek, akarok és tudok is dolgozni, csak hagyjanak!
– Optimista?
– Azt hiszem igen, bízom a jövőben, mindenkinek azt mondtam, én nem megyek innen sehova, maradok, kivárom, míg jobb idők jönnek. De azt is be kell vallanom, hogy ahogy múlnak az évek, egyre fakul az optimizmusom.
– Mire emlékszik vissza legszívesebben a gyermekkorából?
– Szívesen gondolok a Tisza-parti nyarakra, a régi, szép, hideg, havas telekre, a szánkózásra a töltés oldalán, amit soha nem untunk meg, a sok vidám gyerekre. Ma már a tél is más, a gyerekeknek is más az érdeklődési körük, őket ki kell kergetni a házból, minket pedig nem lehetett bent tartani. Szép emlékek kötnek a beregszászi cukrász szakközépiskolához, ahol 3 évet töltöttem. A Szovjetunióban kezdtem és Ukrajnában fejeztem be. Fél évet dolgoztam is a szakmában, de a fizetés semmire sem volt elég.
– Türelmes?
– Igen, a kereskedelemben ez elengedhetetlen, mindenkit türelmesen meg kell hallgatni, válaszolni a kérdésekre. Nem tartok haragot, de néha a „két fülem van, az egyiken be, a másikon pedig ki” – elvet alkalmazom. Nem tudok mindenkinek megfelelni, amennyire csak lehetséges, igyekszem minden felmerülő problémát úgy megoldani, hogy mindenki jól járjon. A vállalkozás érdeke, hogy a vásárló kedvébe járjak, figyelembe vegyem a kívánságaikat.
– Mikor van ideje pihenésre?
– Évente egyszer, ha az anyagi helyzetünk megengedi, a családdal elutazunk a tengerre. Az idén ezt a Tisza-part helyettesítette.
– Mi könnyítené meg a vállalkozók életét?
– A lakosság jövedelmének jelentős emelkedése, ami nemcsak a vállalkozók, de az ország életét is nagyban megkönnyítené. Több adó kerülne az államkasszába is. Most ennek az ellenkezőjét tapasztaljuk, minél nagyobb anyagi terheket rónak az emberekre, annál kevesebb pénz jut az élet egyéb szféráira.
– Család?
– Van két lányom, Melinda 18 éves múlt, a Lembergi Ivan Franko Egyetem másodéves diákja, Izabella pedig 14 éves, nyolcadik osztályba jár. A feleségem Dianna szintén magánvállalkozó.
– Hol köszöntik az új esztendőt?
– Baráti körben. Vagy mi megyünk valakihez, vagy hozzánk jönnek.
– Mi lenne az újévi jókívánsága?
– A családnak kívánnék szeretetet, egyetértést és jó egészséget. Mindnyájunknak pedig békét, egymás iránti türelmet, toleranciát, gazdasági fellendülést és a vírus feletti győzelmet.
