Ha a disztópia (negatív utópia) kerülne szóba, még a téma iránt érdeklődők, a műfajt kedvelők többsége is George Orwell 1984 című regényével hozakodna elő. Pedig van egy másik világhírű, angol nyelven íródott disztópia is, amely majd két évtizeddel megelőzte a megfélemlítésre, hazugságokra, az egyén fizikai és szellemi megsemmisítésére törekvő parancsuralmat bemutató regényt.
Aldous Huxley Szép új világ című munkájára gondolok. Ebben a műben nem uralkodik mindenek felett a Nagy Testvér, nincs háború, az emberiség gondtalan, egészséges és technológiailag fejlett.
Csakhogy a kasztokra (Alfa, Béta, Gamma, Delta, illetve Epszilon) felosztott társadalom tagjainak mindezért nagy árat kell fizetni. Elveszítették a szeretetet, a a kulturális sokszínűséget, a művészeteket, az irodalmat, a tudományt, a vallást, a filozófiát.
Ez utóbbi negatív utópia, pontosabban a benne felállított kasztrendszer az ukrán nyelvpolitika egyik elmés (nem feltétlenül tudományos és logikus) rendszeréről jutott eszembe. Ugyan nincs kőbe vésve, de lényegében igaz: a nyelvpiramis csúcsára az ukrán (államnyelv) került. A második kaszt az őslakos népek (lénygében a krími tatár), a harmadik (szinte már páriák) a többi nemzeti kisebbség nyelve, végül és utolsó sorban az orosz.
Az is disztópiába illő, ahogy a nyelvi kérdésekben teljhatalommal felruházott, ombudsmannak titulált Tarasz Kreminy és hivatala nekilátott az ukrán nyelv védelméhez.
Ez már inkább orwelli motívum, mivel az államnyelvtörvény 30. cikkének hatályba lépése (2021. január 16.) utáni öt napban mintegy 200 feljelentés érkezett az irodához… A „gondolatrendőrséget” idézi az államnyelvet védő biztos egyik legutóbbi elmélete is, melynek lényege, hogy a nemzetiségi diákok azért buknak el az ukrán ZNO-n, mert az anyanyelvükön gondolkodnak…
E „kettős kötés” okán kívánkozik ide egy kiváló magyar disztópia, Szathmári Sándor Kazohinia című, ugyancsak hányattatott sorsú regénye,
mely az én olvasatomban az értéktévesztés páratlan metaforája. Mert a végeredmény szempontjából közömbös, hogy az ember racionális, érzelemmentes (hin), tudatlan (belohin) vagy a kifordított valóság csapdájába esett (behin), így is, úgy is vesztes, mert megfosztatott a szabad választás lehetőségétől.
Horváth Sándor
