Kijev retteg, hogy Moszkva és Washington szót ért egymással │KISZó-háttér

Ukrajna Oroszország ellenében határozza meg magát.

Készül-e Kijev a Donbász megtámadására, vagy a háborús retorika csak szájkarate? Hogyan változott meg az elmúlt két évben Volodimir Zelenszkij? Mi akadályozza a Magyarország és Ukrajna közötti feszültség oldódását? Miért tart Kijev a Moszkva és Washington közötti párbeszédtől? A posztszovjet térségre szakosodott Moszkvatér internetes portál ezekről a kérdésekről beszélgetett Konsztantyin Bondarenko ukrán politológussal. Lapunk témákra bontva, lerövidített, szerkesztett változatban dolgozta fel a tanulságos interjút, benne az elemző válaszaival.

Dunda György

Mi lesz a Donbász sorsa?

– A konfliktust mélyen és hosszú időre lefagyasztják, ennek az előkészülete zajlik. A szembenálló felekben ugyanis tudatosult, hogy képtelenek bármiben is megállapodni, végrehajtani a minszki megállapodásban foglaltakat, így aztán jobbnak látják befagyasztani a konfliktust. Valahogy úgy, mint az 1990-es évek közepén Karabahban történt. De azért ne feledjük el azt sem, hogy Ukrajna teljes mértékben az amerikai befolyási övezet része, így a retorika mostani harciasabbá válását is az átalakuló amerikai külpolitika kontextusában kell értelmezni. Egyértelműen bekeményedik Oroszországgal szemben az amerikai politika, és Ukrajna, mint e nyomásgyakorlás hídfőállása ezt látványosan leköveti. Kijev retteg attól, hogy Moszkva és Washington egyszer konszolidálja a viszonyát. Ukrajna ugyanis ma Oroszország ellenében határozza meg magát.

Zelenszkij színeváltozásáról

– Volodimir Zelenszkij népszerűsége azért nem zuhant be teljesen. Persze, csökkent a támogatottsága, ám még így is mindenkit messze megelőzve vezeti a politikusok népszerűségi listáját. Ha most tartanák az elnökválasztást, a felmérések szerint biztosan verné a második fordulóban bármelyik ellenfelét. Ráadásul az oroszbarát Viktor Medvedcsukkal szembeni fellépés 6 százalékkal növelte az elnök népszerűségét a Petro Porosenko bázisának nevezhető Nyugat-Ukrajnában. A két évvel ezelőtti és a mai Zelenszkij persze nem ugyanaz. Komikusként kívülről, ha úgy tetszik, naiv romantikusként érkezett a politikába. Az ígéretei őszinték voltak, a jobbítás, a változtatás vágya vezérelte. Nem értette azonban a politika mechanizmusait, a realitásokat. Mára ráérzett erre a világra, igazi politikussá vált, ami abból is látszik, ahogy befolyásolni próbálja mind a saját környezetét, mind az ellenfeleit.

A Medvedcsuk elleni erőfitogtatásról

– Az államfő hajlik az autoriter megoldásokra. Ha úgy látja jónak, átlép a jogon, és erővel old meg dolgokat. Így volt ez például az alkotmánybírósággal vagy Medvedcsukkal szembeni fellépés esetében. Zelenszkij ezzel mindenekelőtt azt üzeni, hogy neki nincs szüksége közvetítőre ahhoz, hogy tárgyaljon Oroszországgal. Medvedcsuk nem igazán népszerű politikus, az ő legfőbb ütőkártyája az orosz elnökhöz fűződő szoros kapcsolata. Lányának a keresztapja Vlagyimir Putyin. Az ukrán elnök ezzel megüzente Moszkvának, hogy kész a tárgyalásokra, de Medvedcsuk nélkül. Nincs szüksége közvetítőre. A Medvedcsukkal szembeni lépések annak szóltak, hogy a politikus túl messze ment, és igyekezett magát megkerülhetetlenné tenni az orosz relációban. A fogolycserétől a gázárakról folyó tárgyalásokig szinte minden kérdésben magához ragadta a kezdeményezést, és Zelenszkij ezt megelégelte.

Az ukrán–magyar szembenállásról

– A kárpátaljai magyar kisebbséggel kapcsolatos problémákhoz más lenne a hozzáállás, ha az ukrán köztudatban nem az élne, hogy Orbán Viktor az Európai Unión belül Oroszország és Vlagyimir Putyin legszorosabb szövetségese. Az ukrán sajtóban Orbán Viktor egyértelműen oroszbarátként jelenik meg, ebből pedig azt a következtetést vonhatják le, hogy Magyarország ellenségesen viszonyul Ukrajnához. Így aztán a közvélemény nem a kárpátaljai magyar kisebbség aktivizálódásán, panaszain keresztül tekint e problémára, hanem azon a prizmán át, hogy Magyarország Oroszország szövetségese.