A nagymuzsalyi Fischer Szilvia rendszeres olvasója a KISZó-nak, mint mondta, ezen a lapon nőtt fel, s már nem első alkalommal lett Fortuna kegyeltje. Korábban egy nadrágot nyert, majd kétszemélyes vacsorajegyet a Sörkert étterembe, amit Szilvia estére fel is használtak, aztán egy botmixerrel lettek gazdagabb. Most pedig nem kevesebbet, mint a fődíjat, egy plazmatévét vihetett haza szerencsés olvasónk, aki közel harminc éve tevékenykedik az egészségügyben, nővérként kezdte a Beregszászi Járási Kórház belgyógyászati osztályán, és immár hat éve ugyanitt főnővér.
Hegedűs Csilla
– Alig tizennyolc éves voltam, amikor az osztályra kerültem, s azóta is ott tevékenykedem. Bár én tanár szerettem volna lenni, de a szüleim szerint Munkács messze volt, hogy a tanítóképzőben tanuljak, ezért Beregszász és az egészségügy mellett döntöttünk. Nem bántam meg, hogy „itt ragadtam”, minden nehézség ellenére nagyon szeretem a munkámat, és meglátásom szerint a kollégáim is így vannak ezzel annak ellenére, hogy nem vagyunk túlfizetve – kezdte beszélgetésünket Szilvia.
A főnővér elmondta, a mögöttünk álló egy év nem volt egyszerű, inkább nehéznek mondaná, hiszen a különböző osztályokra is koronavírusos betegek kerültek. Mind fizikailag, mind lelkileg mindannyiukat megviselte a sok beteg látványa, a halálozásokról nem is beszélve.
– Amikor hazaérek, legalább egy órára van szükségem, hogy túlmenjen rajtam a kimerültség, s hozzáláthassak az otthoni teendőkhöz.
Lassan beköszönt az igazi tavasz, s ezzel a kerti munka is gyarapszik. A férjem már lemetszette a szőlőt, most permetez. A fóliaházban ugyan még elég kicsi a retek, de már kikelt, mint ahogy a saláta is. A kerti munka engem mindig kikapcsol, hisz a kapa nem szól vissza, mert az emberekkel egyre nehezebb, főleg a betegekkel – mondta.
Szilviának a kerti munka mellett sok hobbija van, például az olvasás. Esténként, legyen az egy jó könyv vagy újság, szívesen böngészi, emellett szeret kötni, horgolni. És amióta online tanítás van, azóta a lányának segít a tanulásban.
– Hány éves a lánya?
– Szilvia a Nagymuzsalyi Középiskola kilencedik osztályos tanulója, tizenöt éves. A Karácsfalvai Líceumban szeretne tovább tanulni. Nagyon nehezen éli meg ő is a bezártságot. A gyerekeknek a kortársaik között kellene lenniük, a saját társaságukban, nem anyával, apával és a számítógéppel. Ez nem segíti elő a fejlődésüket, nekik együtt kell megbeszélniük a dolgaikat, éppen ezért is lenne jó, ha mihamarabb kilábalnánk ebből a vírusos helyzetből.
De addig ő is sokat segít az otthoni munkában, fiatal kora ellenére süt, főz, mosogat, takarít, sokat tanul, és nem utolsó sorban az olvasás szeretetével is „megfertőztem”.
Amikor kicsi volt, sok meséskönyvet elolvastam neki esténként, jó ideje pedig természetesen már ő maga teszi ezt, régebben a macijának olvasta a Rémusz bácsi meséit, s mára Harry Potter összes kötetén is túl jár.
Szilviáék nemcsak könyveket, a KISZó-t is olvassák, előfizetik, ami meghozta gyümölcsét. Beszélgetőpartnerem elárulta, szinte el sem hitték, amikor látták, hogy ők nyerték a plazmatévét, főleg a lányuk örül, ugyanis az ő szobájába került a korszerű eszköz.
