Homoki Gábor egyéni kiállítása Ungváron.
„Úgy hiszem, azért kaptam ezt a tehetséget, hogy (…) ez által is dicsőítsem a legnagyobb művészt, Istent…” – hangsúlyozta Homoki Gábor Magyarország Ungvári Főkonzulátusán, a kárpátaljai művész egyéni kiállításának megnyitóján.
Simon Rita
Kuti László vezető konzul Buhajla József főkonzul nevében is köszöntötte a megjelenteket. Elmondta, hosszú ideje készülnek erre a kiállításra, ám a karanténkorlátozások miatt többször elhalasztották a megnyitó időpontját.
– Egy olyan művész jött el hozzánk, aki sok stílusban otthon van, de ami a legfontosabb, azokat a tájakat, emlékeket, érzéseket közvetíti felénk, amelyek számunkra, itt Kárpátalján, rendkívül fontosak – emelte ki Kuti László. – A tiszai táj, az ottani emberek, a csendéletek megtekintése örömmel tölt el, mert ezek mind azt a világot hordozzák, amely itt-ott még él, viszont attól tartok, lassan letűnőben van.
Erfán Ferenc elismerően szólt az alkotóról, úgy fogalmazott: az alkotó sokat fejlődött, amit lát, jól át tudja adni a festményein.
– Gábornak már megvan a saját stílusa. Ez nem jelenti azt, hogy itt meg kell állni, viszont nem is áll meg – jegyezte meg az ungvári Boksay József Megyei Szépművészeti Múzeum igazgatója. – Gábor olyan helyen nőtt fel, ahol mind a nagybányai, mind a kárpátaljai, mind pedig a lembergi festőiskola hatással volt rá. Ezek között önálló stílust teremteni, nehéz feladat, viszont ezzel úgy tűnik, Gábor szép lassan megbirkózik. Ez nagyon fontos. Csak úgy, mint az, hogy a konzulátus felkarolta ezt a missziót, és teret ad a festőművészeknek.
Fuchs Andrea a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége (MÉKK) Munkácsy Mihály Képzőművészeti Egyesülete nevében gratulált az egyéni kiállításhoz. Visszaemlékezett, Homoki Gábor hogyan kapcsolódott be 2007-től a munkásságukba és mennyi mindent tett a Tiszahát kulturális fejlődéséért. Örömét fejezte ki, hogy a kiállításon új – 2019-es és 2020-as – munkák is láthatók, ami azt jelenti, a a művész a nehéz időszakban sem csüggedt el, hanem alkotott.
– Hiszem azt, hogy mindenki céllal születik erre a világra, mindenkinek van küldetése, amit Isten jelöl ki a számára – fogalmazott a tiszapéterfalvai Homoki Gábor. – Mindenki különböző talentumot kap. Úgy hiszem, én azért kaptam ezt a tehetséget, hogy kamatoztassam, fejlesszem és próbáljam átadni ezt az érdeklődő, felnövekvő generációnak, illetve az által is dicsőítsem a legnagyobb művészt, Istent, hogy megfestem azt, amit Ő elém hoz.
A művész kitért a Tiszapéterfalvai Képtárra, amit az egykori Határőr Agrárcég-Kolhoz elnöke, Bíró Andor hozott létre a helytörténeti múzeummal együtt, és azon fáradozott, hogy fellendítse a helyi kulturális életet. Kevesen tudják, hogy az egykori kastélyban berendezett képtár nagyon sokáig a megyei múzeum után a második legnagyobb gyűjteménnyel rendelkezett a vidéken. A népzenei táborokért Pál Lajosnak és feleségének adózott köszönettel, ami szintén azt segítette, hogy a környéken fellendüljön a kulturális élet, a hagyományőrzés, a zene, a művészetek iránti tisztelet.
– A kárpátaljai művészek leggyakrabban hegyeket ábrázolnak a festményeiken. Ami nekik a hegyek, az nekem a Tisza menti táj, az öreg házikók, parasztcsendéletek. Utóbbi időben már igyekszem absztrahált munkákat is készíteni. Most 11 képet állítottunk ki, igyekeztem azokat összeválogatni, amelyek a leginkább jellemzők a művészetemre.
Az alkotó munkája mellett a jelenlévő ismert művészek sem tudtak szó nélkül elmenni. Soltész Péter elmondta: Gábor jó ember, aki szívből fest. Amikor dolgozik, Isten vezeti a kezét. Keveset beszél, de sokat tesz.
Homoki Gábor 1977-ben született Tiszapéterfalván. A helyi középiskola elvégzése után 1994-ben felvételizett az Ungvári Erdélyi Béla Képzőművészeti Koledzs kerámia szakára. Az időközben főiskolává minősített oktatási intézményben 2000-ben szerzett diplomát. Tanulmányait követően visszatért szülőfalujába, ahol képzőművészetet oktatott az alapfokú művészeti iskolában. 2001-ben felvételt nyert a Lembergi Művészeti Akadémiára, kerámia szakra.
Az akadémia elvégzése után 2003-ban visszatért a Tiszapéterfalvi Művészeti Iskolába tanítani. Jelenleg is ott dolgozik. 2004 és 2017 között az intézmény igazgatója volt. Diákjainak rajzot, festészetet, tervezést és agyagozást is tanít.
1997-től foglalkozik komolyabban festészettel. Habár többnyire realista stílusban alkot, nagyon közel áll hozzá az expresszionizmus és impresszionizmus, illetve a dekoratív festészet.
Homoki Gábor 2007-től tagja a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége (MÉKK) Munkácsy Mihály Képzőművészeti Egyesületének. Állandó résztvevője az egyesület csoportos kiállításainak
2017-ben felvételt nyert a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságába.
A festészet gyerekkora óta állandó részét képezi az életének. Műtermében tájképek, csendéletek, portrék sora született.
Homoki Gábor színes, villódzó, élénk színű munkái mély érzelmi benyomást ébresztenek. A határozott formák, a szokatlan színkombinációk gondolkodásra késztetnek.
Alkotásain felfedezhetőek a kerámiaművészetre jellemző stílusjegyek, a kompozíciós egyszerűség, a stilizáció, a dekorativitás.
Homoki Gábor leginkább realista stílusban alkot, de nagyon közel áll hozzá az impresszionizmus és expresszionizmus is. Kedvenc témái a Tisza táj, az öreg házikók, utcaképek, különféle csendéletek, a hit témái, a Krisztusi megváltás, az evangélium.
