A Csapi kistérség vezetői nem látnak a város határain túl │KISZó-riport

Problémák, konfliktusok, lehetőségek.

Ukrajnában még 2015-ben született törvény a közigazgatási reform elindításáról, amelynek célja az ország decentralizációja, a helyi önkormányzatok jogkörének bővítése, valamint a területi-közigazgatási beosztás átalakítása volt. Ennek során a korábbi 337 helyi önkormányzat (városi, nagyközségi és községi tanácsok) helyett Kárpátalján 64 kistérség jött létre, és a 13 járás 6-ra redukálódott. A többségében magyarok lakta területeken a Beregszászi járásban Beregszász, Bátyú, Nagybereg, Nagybégány, Mezőkaszony, Tiszaújlak és Tiszapéterfalva központtal, az Ungvári járásban Nagydobrony, Szürte, Kincseshomok és Csap központtal alakult kistérség. A Felső-Tisza szórványvidékén pedig Visk lett a magyar bástya. Új sorozatunkban ezeket a kistérségeket igyekszünk közelebbről megismertetni és bemutatni.

Szabó Sándor

Első alkalommal a Szürtei egyesülést vettük górcső alá, ezúttal a Csapi kistérséget térképezzük fel. Az új közigazgatási egység 2020. június 12-én jött létre, a megyei jogú városhoz hat önkormányzat 7 települése (Eszeny, Kiseszeny (Petrivka), Szalóka, Tiszasalamon, Tiszaásvány, Tiszaújfalu, Csarondahát (Cservone) ) csatlakozott. A tavaly október végi önkormányzati választásokon a kistérségben a legjobban a KMKSZ-Ukrajnai Magyar Párt szerepelt, listája 1182 szavazattal az élen zárt, ami 6 mandátumot jelentett a 26 tagú testületben. Listát állított és 443 voksot gyűjtve be is jutott az UMDSZ, az idősebb és ifjabb Malomka Sándor mellett Szabó Tibor, az eszenyi Ritmus néptáncegyüttes alapítója és vezetője is tagja a testületnek. A kulturális szövetség képviseletében Balogh Oszkár, Juhász Miklós, Ferkó Béla, Hurik Ilona, Palkó Katalin és Bálint Evelin szerzett mandátumot. A határ menti kisvárosban a Za Majbutnyénak 4, a Ridne Zakarpattyának, a Nép Szolgájának és Balogáéknak 3-3, a Szila és Csesztynek, valamint az Ellenzéki Platformnak 2-2 mandátum jutott. A polgármesteri tisztségbe újraválasztották Valerij Szamardakot, akinek nem felhőtlen a viszonya a város magyar közösségével.

Balogh Oszkár, a Csapi Kistérségi Tanácsa KMKSZ-UMP frakciójának vezetője lapunk megkeresésére elmondta, komoly perspektívát kínál az, hogy a térség két európai uniós országgal is határos.

Balogh Oszkár, a Csapi Kistérségi Tanácsa KMKSZ-UMP frakciójának vezetője

– Korábban a Kelet-Európába irányuló vasúti forgalom meghatározó szerepet játszott a környék társadalmi-gazdasági életében – emlékezett vissza a Szovjetunió széthullását megelőző időkre a korábbi alpolgármester. – Az országos jelentőségű vasúti csomópont biztos megélhetést biztosított a Csapon és a környező településeken élők számára. A 90-es évek elején, amikor a vasút szerepe jelentősen csökkent, drasztikusan megváltozott a helyzet. Harminc évvel ezelőtt, amikor megalakult az első szabadon választott tanács, abban gyakorlatilag a vasút dominált.

Hogyha akkor valaki azt mondja, hogy három évtizeddel később a testületben egyetlen képviselő sem lesz a vasúttól, ezt senki nem hitte volna el.

Teljesen a háttérbe szorult a szerepe a határ menti városban, ami egyrészt jó, hiszen nincs felső befolyás úgymond a helyi ügyek intézésére, gazdasági szempontból viszont rendkívül káros folyamatok mentek végbe. Az emberek jelentős részének megszűnt a munkahelye. A vasút óriási kiaknázatlan potenciált jelent. Ezek az infrastruktúrák a 30 év alatt nagyrészt leépültek, befektetőkre lenne szükség, amivel senki nem foglalkozik. Azt látjuk, hogy Záhonyban folyamatos a fejlődés. Ugyanez a helyzet a Tiszasalamon határában lévő Eurocar autógyárral, amely készen áll arra, hogy növelje összeszerelő kapacitását, csakhogy hiányzik a politikai akarat.

A frakcióvezető kiemelte, rengeteg a megoldásra váró probléma a kistérségben.

Ezek közé tartozik a minőségi vezetékes vízellátás kérdése, ami évtizedek óta kísérti a csapi lakosokat. Rámutatott, az, aki az elmúlt 30 évben polgármester lett, mindig azzal nyert választást, hogy megígérte, orvosolni fogja ezt a problémát. De eddig egyikőjüknek sem sikerült megnyugtató eredményt elérni…

– Öt évvel ezelőtt elkezdődött egy tárgyalási folyamat, amely lehetőséget adott volna arra, hogy Magyarországról, Záhonyból kapjon tiszta vizet a város – utalt a korábbi dugába dőlt próbálkozásokra Balogh Oszkár. – Sajnos politikai okokból ezt a tervet keresztülhúzták, és az a döntés született, hogy helyben keresnek megoldást. Ami elképzelhető, csupán pénz kell hozzá, csak az épp nem áll rendelkezésre. Ezzel szemben a záhonyi projekt EU-s szinten valósult volna meg. Végül egy nyolcvanas évekbeli tervet poroltak le, 30 millió hrivnyából megépült a víztisztító állomás. Az már a tervezésnél kiderült, hogy ez nem ideális megoldás, ennek ellenére támogattuk, hiszen ha csak részben rendeződik a vízellátás kérdése, már az is eredmény.

Október óta látja el a lakosság egy részét az új állomás, de mivel nem történt meg a létesítmény hivatalos átadása, ezért a fogyasztók nem kötelezhetők arra, hogy fizessenek a szolgáltatásért. A képviselő szerint az történik majd, hogy a helyi költségvetésből kell finanszírozni a kommunális vállalatot, úgy, ahogy ez nemrég a villamosenergia-tartozással megtörtént.

– Hogy meddig fog ez a folyamat tartani, és mikor érünk a végére, azt én sajnos nem látom – mondta. – Az új víztisztító állomás maximális kapacitással is csak a város 85 százalékát tudja ellátni minőségi ivóvízzel. A vasút hajlandó lemondani a régi víztisztító állomásáról, ami a Latorcánál üzemel, erről a beleegyező határozat meg is született. Ám az a létesítmény sincs olyan állapotban, hogy a probléma megnyugtatóan rendeződjék. Több mint 100 éve a Monarchia idején épült, a gőzmozdonyokat kiszolgáló létesítményben, később bővítések és fejlesztések történtek, de mára elavulttá vált az a technológia, amit ott alkalmaznak. Ez azt jelenti, hogy a Latorcából kiemelik a vizet, ami ülepítés után kerül a hálózatba. Amikor a Latorca árad a víze nagyon zavaros, akkor ugyanilyen víz folyik a csapokból is. A vízhálózat ráadásul csillagszerűen van megépítve, így üzemzavar esetén nem lehet kiváltani a meghibásodott részt, így a külső kerületek gyakran víz nélkül maradnak. Az új rendszer kiépítése már tervben van, ám a program megvalósítása jelen állás szerint – öt évet vesz igénybe.

Kicsit más témára kanyarodva, ahogy a legtöbb kistérségeknél, itt is a személyi jövedelemadó teszi ki a költségvetés bevételi oldalának 90 százalékát.

A kistérség költségvetése meghaladja a 100 millió hrivnyát, ami a volt alpolgármester szerint soknak tűnhet, de valójában többre lenne szükség.

Ugyanakkor a Csapi kistérség még mindig jobban áll, mint az átlagos kárpátaljai egyesülések többsége, hiszen nem szorul állami dotációra.

– A közigazgatási reform terén Csap komoly előnnyel indult, hiszen megyei jogú városként itt helyben már megvoltak azok az intézmények, amelyeket a többi kistérségben, például Szürtében vagy Nagydobronyban most kell kiépíteni – mutatott rá Balogh Oszkár. – Itt nem kellett erre plusz energiát, pénzt fordítani. Az átállás többé-kevésbé zökkenőmentesen végbement. A szociális és oktatási intézmények fenntartása egyelőre megoldott. Ami az egészségügyi ellátást illeti, a kistérségnek van egy saját kórháza, ami minimális szinten működik, mivel a kistérség lakosság száma nem nagy, és a finanszírozás ettől az adattól függ. Így bizonytalan az intézmény jövője. A feladatok nőnek, az állam által eddig biztosított források viszont csökkennek. Ezért lesznek olyan részei a különböző ellátórendszernek, amelyeket pénzhiány miatt muszáj lesz leépíteni. Ez a többi kistérségben már megkezdődött, viszont Csap még fenn tudja tartani saját intézményeit. A járási kórháznak is van itt egy kirendeltsége, azon dolgozunk, hogy ez ne szűnjön meg. Ezt az intézményt magyarországi forrásból sikerült felújítani. Ennek feltétele az volt, hogy ne zárják be az egészségügyi intézményt. Ami az oktatást illeti, egyelőre bezárás és összevonás sem fenyeget egyetlen a iskolát sem. Sőt, fejlesztések zajlanak.

A képviselő elmondta, folyamatban van a Csapi Széchenyi István Középiskola belső felújítása, amely bekerült a kárpátaljai magyar bázisiskolák felújítását célzó, a magyar kormány által finanszírozott programba.

Ami azt jelenti, hogy a padlótól egészen a plafonig minden fel lesz újítva, illetve lecserélik a nyílászárókat. Az intézmény tetőszerkezetének felújítását a helyi költségvetésből finanszírozták, az épület szigetelését és a külső munkákat is a város vállalta magára. A kistérséghez tartozó települések oktatási intézményein is végeztek kisebb-nagyobb felújításokat. Eszenyben új óvoda épül, amely a közeljövőben kerül átadásra.

– Ebből a szempontból jól állunk, de nem tudjuk, mit hoz a jövő – emeli ki a képviselő. – Csak akkor tudjuk ezeket az intézményeket fenntartani, ha erre megvan a megfelelő költségvetési forrás. A forráselosztás terén viszont akadnak visszásságok. A helyzet eléggé specifikus, mivel a határ menti települések, mint Tiszasalamon, az ott kiépült infrastruktúra – főleg a benzinkutak és az Eurocar révén –komolyabb bevételi forrással rendelkezett, ami most a kistérségi költségvetésbe vándorol.

A mostani városvezetés sajnálatos módon továbbra sem kistérségben gondolkodik a források elosztása terén.

Hibás szemléletnek tartom, hogy nem vonják be a döntéshozatalba azokat a képviselőket, akik a falvakból jutottak a tanácsba. Így nemcsak minket fosztanak meg attól, hogy beleszóljunk a fontos kérdésekbe, de így képet sem kapnak azokról a problémákról, amelyek a településeken az utóbbi időben egyre inkább elszaporodtak. A KMKSZ-frakció következetesen nem kap meghívást a frakciók közötti egyeztetésekre, így a plenáris üléseken kell ezeket a kérdéseket megvitatnunk. Ez nem szolgálja a kistérség javát.

A szemétkérdés globálisan jelenlévő probléma Kárpátalján, Csap sem képez kivételt ez alól.

A közel 9 ezer lelkes településen nincs hivatalos szemétlerakó, a kommunális vállalat a Tisza holtágába hordja a szilárd háztartási hulladékot.

Ez is egy olyan probléma, ami egy nap fel fog robbanni.

– Tizennyolc éves képviselőségem során már a harmadik kommunális vállalat végzi a szemételszállítást – utalt a bajok gyökerére. – Eddig egyik cég sem tudta megoldani a problémát. Öt évvel ezelőtt volt egy reménysugár, Szlovákiából jöttek befektetők, egy szelektáló üzem felépítését tervezték. Erről egy megállapodás is köttetett a helyi önkormányzattal. Azt, hogy komolyan gondolták, az is jelzi, hogy egy korszerű szemetesautót kapott az itteni vállalat, valamint szelektív hulladékgyűjtő konténereket is kihelyeztek. Ám ezek az eszközök végül szőrén-szálán eltűntek, így a szlovák befektető, érthető módon, elállt a tervétől. A kistérséghez tartozó településeken még rosszabb a helyzet, több faluban is a település határába hordják a hulladékot. Tiszasalamonban az AVE Ungvár végzi a szemételszállítást. Csapon ez a cég nyerte meg 2021-re az utcák takarítására kiírt pályázatot. A végső megoldást egy szemétfeldolgozó jelentené. Megkeresések vannak, de előrelépés nincs.
Balogh Oszkár szerint megnövelné a befektetők kedvét, ha bővítenék a meglévő határátkelők kapacitását, valamint közúti határátkelő nyílna Szlovákia felé.

– Ez lenne az egyik alapfeltétele annak, hogy a külföldi befektetők a térségbe hozzák a pénzüket. Például kínai üzletemberek szívesen fektetnének a vasúti szállítás fejlesztésébe.

A nyitás politikai akaraton múlik. Az itt élő emberek támogatnák ezeket a fejlesztéseket, örülnének annak, ha új munkahelyek jönnének létre. Ez a város számára is jó lenne, hiszen az új munkahelyekről adók folynak be a költségvetésbe, amelyekből finanszírozni lehetne azokat a feladatokat, amelyek előttünk állnak. Sajnos a politikai szándék hiánya miatt falakba ütközünk. Konstruktív együttműködéssel előrébb tartanánk. A kistérségben élők 50 százaléka magyar nemzetiségű, ez az arány a tanácsban is megvan, viszont a 12 magyar képviselő érdekei nem mindig esnek egybe. Mindez szomorúsággal tölt el. Feltételezem, akik magyarként jutottak be a testületbe, rájuk a választók elsősorban azért szavaztak, mert magyarok, ám ez egyes voksolások alkalmával nem nyilvánul meg.

 

Forrás:
KISZó

Post Author: KISZó