A 30 éves Ukrajna a kárpátaljai magyarság szemszögéből
Ukrajna függetlenségének 30. évfordulója kapcsán több szakember megkérdezésével összeállítást készítettünk az ország elmúlt 3 évtizedében bekövetkezett változásokról. Elemzésünkben arra kerestünk válaszokat, hogy a demográfia szempontjából (előző írásunkban a jog oldaláról vizsgáltuk meg a témát) honnan indult és hová jutott a kárpátaljai magyarság. Az adott szakterületen dr. Kovály Katalin, az ELKH CSFK Földrajztudományi Intézetének kutatója, a SUMMA 2017 kutatócsapat résztvevője foglalta össze az elmúlt időszak legjelentősebb/drasztikusabb változásait.
Az egyik fontos mérföldkő, amely hatással volt a kárpátaljai magyarság demográfiai viszonyainak alakulására, maga a Szovjetuniótól való függetlenedés, illetve az azzal járó társadalmi, politikai, gazdasági bizonytalanság. Ukrajna függetlenné válása után a munkahelyek megszűnése, a kiutazási könnyítések és a jobb kereseti lehetőségek még többeket csábítottak külföldi letelepedésre vagy vendégmunkára.
Mindenekelőtt fontos kiemelni, hogy egy adott területen élő népesség számának a változását a természetes szaporodás (születések és halálozások különbözete), valamint a migrációs egyenleg (ki- és bevándorlás mérlege) határozzák meg. Ha viszont a népesség egy etnikai csoportjának demográfiáját vizsgáljuk – mint amilyen a kárpátaljai magyarság – számításba kell venni az asszimiláció folyamatát is. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a három fő tényező közül nemcsak az asszimiláció, hanem a migráció is rendkívül nehezen követhető statisztikailag.
1989 – 2001 között a migrációt a változásokban igen tág intervallumban becsülték, mintegy 4–30 ezer főnyi Magyarországra áttelepülttel számolva.
Az elvándorlás mellett jelentős mértékben, szintén mintegy 5 ezer fővel csökkent a magyar népesség a természetes fogyás miatt. A csökkenés területileg egyenlőtlenül ment végbe: míg a városi magyarok száma csökkent (-8,8%), addig a falvakban élőké nőtt (+1,0%); továbbá a szórványjárások (Huszti, Técsői, Rahói) magyarságának fogyási üteme (-14,3%) meghaladta a tömbmagyarságét (Beregszász város, Beregszászi, Ungvári, Munkácsi, Nagyszőlősi járás) (-0,6%). A kárpátaljai magyarság természetes szaporulata az 1990-es évek elején váltott át negatív tartományba, és az évtized folyamán az átlagos becsült értéke évi -3‰ volt.
Kárpátalja mozgásban: társadalmi változások és interetnikus viszonyok az Euromajdan után
A 2001-es népszámlálás adataiból az derül ki, hogy a magyar–keleti szláv vegyes házasságból származók 52,8%-a magyarként, 47,2%-a pedig ukránként lett regisztrálva, azaz 2001-ben az etnikai átörökítés Kárpátalján ukrán–magyar viszonylatban közel szimmetrikus volt, minimális magyar asszimilációs nyereséggel.
Köztudott, hogy a legutóbbi, 2001-es ukrán népszámláláskor Kárpátalján 152 ezer fő vallotta magát magyar nemzetiségűnek, azonban az azóta eltelt időszak népesedési és etnikai viszonyairól nagyon keveset tudni.
Egyes becslések szerint – 2010-re minimum 7 ezer fővel csökkent a kárpátaljai magyarok száma, de a magyarországi bevándorlási statisztikákra alapozva akár 15–20 ezer fős fogyást is elképzelhetőnek tartottak a szakértők.
A 2010 óta eltelt időszakban azonban több olyan fejlemény következett be, ami jelentős hatást gyakorolt a kárpátaljai magyarok vándormozgalmára. Egyrészt 2011-ben lépett életbe Magyarországon az egyszerűsített honosítás intézménye, amely jelentősen megkönnyíti a Magyarországra – illetve az egyéb EU-tagországokba – történő áttelepedést. Másrészt Ukrajnában a 2013 novembere óta tartó geopolitikai események (Euromajdan, kelet-ukrajnai fegyveres konfliktus) hatására a gazdaság tartósan visszaesett, valamint az esetleges frontszolgálat is taszító tényezőként hatott. Mindezek következtében újabb lendületet kapott a kárpátaljai magyarok kivándorlása, amit a koronavírus járvány csak tovább tetézett. Az említett események társadalmi hatásai (létbizonytalanság, gazdasági problémák, elvándorlás miatt csökkenő népességszám) befolyásolták a születésszámok alakulását is Kárpátalján. Ugyanakkor a migrációhoz hasonlóan a természetes szaporodásról sincsenek pontos adatok, így csak közvetett úton lehet következtetni arra, hogy hogyan változott a magyarság születési és halálozási rátája az elmúlt két évtizedben, és mindez milyen hatást gyakorolt a magyarság létszámára.
A SUMMA 2017 c. reprezentatív kutatás – amely arra tett kísérletet, hogy elérhető népszámlálási adatok híján feltárja a kárpátaljai magyarság aktuális népesedési viszonyait – eredményei alapján a kárpátaljai magyarság lélekszáma a 2001-es népszámláláshoz képest 21 ezer fővel, avagy 13,7%-kal csökkent.
A csökkenés területileg egyenlőtlen módon ment végbe: a szórványmagyarság lélekszámának csökkenése (16,6%) jelentősen meghaladta a tömbmagyarságét (13,0%). Még ennél is nagyobb a különbség a városi (-17,9%) és a falusi (-11,3%) magyarság fogyása között, ami elsősorban a városi népesség nagyobb mértékű kivándorlásának az eredménye. Különösen látványos Ungvár és Beregszász magyar népességvesztése. A vidéki térségek közül jelentős a magyarok csökkenése az Ungvár és Csap közötti sávban – leszámítva Ungvár közvetlen agglomerációját – ahol vélhetőleg a szuburbanizáció hatására – a magyarok száma csak kis mértékben csökkent. A fentiekkel szemben a legkisebb mértékű csökkenés a magyar tömbterület keleti részét (pl. a Nagyszőlős és környéke) érintette, amely hagyományosan magasabb születési arányszámokkal jellemezhető.
Az emigráció időbeli dinamikája igazodik a geopolitikai változásokhoz: 2014-től kezdődően jelentősen megemelkedett a kivándorlók száma. Míg a 2002–2013 közötti időszakban évi átlagos 900–950 fő költözött külföldre, addig a 2014-es geopolitikai változásokat követően ez a szám átlagosan 1200–1300 főre ugrott.
A SUMMA 2017 eredményeként tehát az rajzolódik ki, hogy a korábbi, 1989–2001 között tapasztalt demográfiai trendek csak kevéssé változtak. Továbbra is elsősorban (70%-ban) a migráció a felelős a magyar népesség csökkenéséért, míg a korábbiakhoz képest összességében növekedett a természetes fogyás, a 21 ezer fős csökkenés mintegy 30%-át okozva. Az asszimiláció – Kárpát-medencei szinten, egyedülálló módon – Kárpátalján nem csökkenti a magyarok létszámát. Azt is fontos kiemelni, hogy bár a SUMMA 2017 által feltárt demográfiai mutatók alapvetően kedvezőtlen folyamatokat szemléltetnek, Kárpát-medencei összevetésben viszonylag kedvezőnek számítanak.
Ami a kárpátaljai magyarság korösszetételét illeti, 2017-es korfája, ún. urna alakú, és az elöregedő társadalmak kormegoszlását tükrözi. (Lásd: kiemelt kép)
A 2001-es állapottal összehasonlítva jól látható, hogy a fiatalabb korosztályok részesedése a magyar populáción belül csökkent.
A 2001-es korfán még tisztán kivehető „hullámok” – amit az 1960 körül született nagyobb létszámú korosztály, valamint az ő szülőképes korba lépésükkel születő gyerekek okoztak – 2017-re jelentősen tompultak, ami a halálozásoknak és a kivándorlásnak a következménye.
2017-ben a legnépesebb korcsoportot az 1960-as években születettek alkották, a fiatalabb korosztályok alacsonyabb részesedését a születések számának 1990-es évekbeli visszaesése, valamint a kivándorlás okozta. A születéskori férfitöbblet a 35 év feletti korcsoportoknál egyenlítődik ki, 50 év fölött pedig már egyértelmű a nőtöbblet. A férfiak rövidebb élettartamát jól szemlélteti, hogy 70 év fölött a nők részesedése legalább kétszeresen meghaladja a férfiakét.
Az elöregedéssel szoros összefüggésben módosult a kárpátaljai magyarok nemi megoszlása is. Kárpátalja magyarságát 2017-ben, hasonlóan a 2001-es népszámlálás adataihoz, enyhe, de növekvő nőtöbblet jellemzi. A jelenség hátterében az áll, hogy a fiatalabb korosztályokra természetes módon jellemző férfitöbblet az idős korcsoportokban nőtöbbletté alakul, mivel az idősebb korosztályokban a férfiak halandósága jóval magasabb; így az elöregedés következtében a nőtöbblet mértéke is nőtt.
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
