Napjainkban rohamos léptekben fejlődik az informatika, a digitális világ már a mindennapjaink részévé vált. Egyre több okos eszközt használunk, az emberek többségének zsebében ott lapul a az okostelefon. A mobilt ma már messze nem csak telefonálásra és üzenetküldésre használjuk. A fejlett országokhoz hasonlóan Ukrajna is a digitalizálás útjára lépett. Ez már messze nem a távoli jövő, hanem a jelen.
A korábbi lapszámunkban egy teljes újságoldalt szenteltünk arra, hogyan változtatja meg az életünket a Gyija alkalmazás. A közszolgálati portál és applikáció folyamatosan bővíti szolgáltatásait. Ezek kicsi, de határozott lépések egy papírmentes és a hivatali bürokráciától mentes világba, ami, ismerve az ukrajnai viszonyokat, igen is támogatható törekvés. Azzal nem vitatkozom, hogy sok minden leegyszerűsödik az alkalmazásnak köszönhetően, de felvetődik a kérdés, az ország fejlettségi szintje készen áll-e erre a technológiai ugrásra. Ha csak abból indulunk ki, hogy pár kilométerre Ungvártól vannak olyan települések, ahol nincs mobil térerő és ezzel mobilinternet hozzáférés sem, akkor innentől kezdve funkcióját, értelmét veszti a Gyija.
Természetesen a fejlettebb régiókban, városokban ilyen nem fordulhat elő. De egy olyan országban, ahol azért szünetelhet a határforgalom, mert nincs áram az átkelőn, bármi megtörténhet. Nem vitatkozom azzal, hogy ez a jövő, de előbb meg kell teremteni az ehhez szükséges feltételeket. A Mekk Mester című magyar mese jut eszembe erről, az egyik részben az ezermestert a sertések bízzák meg ól építésével és a kőműves szakmát csúfolja meg azzal, hogy félve az esőtől, mindjárt a tető építésébe kezd a helyszínen kitalált Mekk Mester-rendszer szerint. Ennél is bicskanyitogatóbb, hogy Ukrajna áttért az elektronikus beteglapokra, miközben ha kórházba kerül az ember, az utolsó gyógyszerig mindent meg kell vásárolnia. A legfontosabb, hogy a beteglap már digitális.
Az ukrán digitalizáció olyan, mint az űrkorszak a kőkorszakban.
