Fazekas Andrea is győzött Marathónnál

Minden év november első felében kerül megrendezésre az Athéni Nemzetközi Maraton. A megmérettetésre évről évre egyre több a jelentkező, hiszen ezt a versenyt körbelengi a történelem. Ez az eredeti, a klasszikus, az autentikus, a görög! Egy vérbeli maratonfutó kihagyhatatlan próbatétele! A maratoni futás legendája egészen az ókori görög–perzsa háborúkig nyúlik vissza. I.e. 490-ben, miután a híres marathóni ütközetben a görögök leverték a jelentős létszámfölényben lévő perzsa hadtestet, egy futárt, Pheidippidészt küldték Athénba, hogy vigye hírül dicsőséges győzelmüket. A katona meg sem állt a városig, ahol már csak annyi ereje maradt, hogy az agorán elkiáltsa magát: győztünk!, majd holtan összeesett. Ezt a távot idén kárpátaljai fiatalok is teljesítették, bár ők nem roskadtak össze a célvonalban. Fazekas Andrea a férjével egyéniben teljesítette a 42, 195 kilométert, barátaik pedig a 10 kilométeres versenytávon tapasztalták meg a futóverseny semmihez sem fogató élményét.

Varga Brigitta

– A futás már 10 éve az életünk része – kezdi a beszélgetést Fazekas Andrea. – Észrevettük a férjemmel, hogy a mindennapok monotonitásában kicsit eltunyultunk, ezért találnunk kellene valamilyen mozgásformát, hogy fitten tartsunk nemcsak elménket, a testünket is. Az interneten bóklászva találtunk egy érdekes edzéstervet, amely öt kilométeres táv lefutására készíti fel az amatőröket. Nagy lelkesedéssel vágtunk bele a 8 héten át tartó programba, melyet sikeresen teljesítettük is. Ezt követően egyre hosszabb távokon futottunk. Nem sokkal később már Debrecenben részt is vettünk az első megmérettetésen, ahol magával ragadott bennünket a verseny szellemisége, ahogyan a rajtvonalon szurkol a közönség, célba érve pedig érmet akasztanak a nyakunkba. Később a barátaim biztatására részt vettem az első félmaratonon, amely 21,1 kilométeres táv lefutását jelentette. Észrevétlenül az életünk részévé vált ez a sportág. Az elmúlt évek során rengeteg érmet halmoztunk fel, sok-sok verseny rajtját és célját léptük már át.

– Embert próbáló távot sikerült most teljesítenetek. A futásnál mi befolyásolja a teljesítőképességet?

‒ „Az akarat nem ismer határokat” jelmondat szellemisége határozza meg a maratoni futások lényegét, mindemelett persze fontos az edzettség is. A sport teljesen megváltoztatta az életünket, különösen az időbeosztásunkat, sokszor alaposan meg kell terveznünk egy-egy napot vagy hétvégét. Minden héten edzünk, általában 40-60 kilométert futunk 3-4 alkalomra felosztva váltakozó tempóban, különböző távokon. Az étkezésre is oda kell figyelnünk, a verseny előtti napokban elég sok szénhidrátra van szükségünk ahhoz, hogy bírjuk a strapát, és ne az izmainkból vegye el testünk az energiát, hanem a szervezetünkben felhalmozott szénhidrátokból.

– Milyen élmény volt az eredeti, a történelmi Marathón–Athén távot teljesíteni?

– Eufórikus… Aki évek óta fut, annak megfordul a fejében, hogy életében legalább egyszer eljusson ide. Már tavaly terveink között volt a jelentkezés, azonban a járványügyi korlátozások keresztülhúzták számításainkat, mivel a verseny elmaradt. Az idén azonban készültünk rá. Nem egészen egy hónappal ezelőtt már sikeresen teljesítettük a maratoni távot a 36. SPAR Budapest Maraton Fesztiválon, amely felkészített bennünket arra, milyen nehézségekkel kell szembenéznünk egy ilyen hosszú útvonal során. Ráadásul a görög pálya majd 400 méteres szintkülönbségeket rejtett. A 7. kilométertől kezdve a kijelölt versenypálya felfelé visz egészen a 32. kilométerig. A nehézségek közepette számtalan gondolat kavarog az ember fejében, ilyenkor nagy lélegzetet kell venni, lecsitítani a kétkedést és biztatnom magam, hogy igenis menni fog. Folyamatos odafigyelésre van szükség, mert, ha nem törődsz a szükségletekkel, ha nem fordítasz kellő energiát a felkészülésre, akkor könnyen kudarcot lehet vallani. A verseny célállomása az athéni Kallimarmaro vagy más néven Panathinaiko stadion, ami igazi ógörög márványcsoda. Az athéni utcáról érkezik a stadionba minden versenyző, és a célkapun áthaladva kell tovább sétálni, körbe a stadion pályáján. Az embert elönti az endorfin. Ez természetesen minden futó számára felbecsülhetetlen pillanat, hiszen ilyenkor egyesül a legenda, a sporttörténelem és a futás szeretete.

Forrás:
KISZó

Post Author: KISZó