Ki hogyan hidalta át a virtuális teret?
A távoktatás megosztja a közvéleményt. Innovatívabb, kevésbé hatékony vagy teljesen haszontalan – ezt csak azok tudják eldönteni, akik tapasztalták. Nézzük, mit mondanak a legilletékesebbek.
Simon Rita
Majoros Mónika szerint a távoktatás idején keletkezett lemaradás bepótolhatatlan. A Sislóci Líceum magyar nyelv- és irodalomtanára úgy véli, a szülők legjobb akaratuk ellenére sem tudnak úgy foglalkozni a gyermekkel, mint egy tanár.
– Nem ismeretlen helyzet: a tanuló nem tudott becsatlakozni eszközhiány, rossz internet vagy egyéb dolog miatt. Akadnak olyan családok, ahol 2-3 gyermek is tanul, de csak 2 okostelefon van.
– Miként lehet kiküszöbölni a nehézségeket?
– Ha a szülő nem adja különórára a gyereket egy-egy tantárgyból, a nebuló nagyon nehezen fog haladni. Hozzám is jár két elsős, látom, milyen nehézségekkel kell szembenézniük. A tanterv lehetőséget biztosít néhány óra ismétlésre az év elején, viszont egy teljes tanévi anyagot nem lehet újra, alaposan átvenni. A jelenlegire is koncentrálni kell. Állítom, a pedagógusoknak kétszer annyi munkába került felkészülni, illetve menedzselni a tanítást a távoktatás alatt, mint a tantermi oktatás idején. De azt sem vonom kétségbe, hogy ez a diákoknak is ugyanolyan megterhelő. Szerintem sokunk nevében mondhatom: nem szeretnénk újra távoktatást.
Bocskor Enikő kis tanulói sem szeretnének visszatérni a digitális oktatáshoz. Annak érdekében, hogy minél tovább maradhassanak a suliban, gyakran mosnak kezet, odafigyelnek a higiéniára.
– Sok függ a gyerektől is, hogy képes-e figyelni és tartani a tempót a számítógép előtt, viszont tény, hogy az iskolában a tanár könnyebben észreveszi, ha valakinek még plusz segítségre van szüksége – magyarázza a Forgolányi Gimnázium tanítónője. – Így kisebb az esély arra, hogy valaki jelentősen lemarad. Jelenleg harmadikosokkal foglalkozom. Náluk a szorzótábla-tanulás okozott egy kis nehézséget a távoktatáskor. Szerencsére az idei év elején volt lehetőség az ismétlésre, így azt hiszem, nem lesz gond. Sokat segített a nyári tábor is, két hét alatt felelevenítettük a tanultakat, és ki tudtunk térni arra is, ami kevésbé volt világos az órákon.
A távoktatás akkor sem könnyű, ha anyanyelven történik, hát még úgy, ha nyelvi akadályokat is le kell küzdeni. Kristofóri Gyöngyi szívén viseli kisdiákjai sorsát, ezért kockáztatott.
A Técsői Hollósy Simon Középiskola alsós tanítója azokat a gyerekeket, akiknek a szülei nem beszélnek magyarul, az otthonában fogadta órák után, és újra elmagyarázta nekik a tananyagot annak érdekében, hogy ne maradjanak le.
– Délelőtt megtartottam az órákat, aztán délután még közel egy tucat gyerekkel foglalkoztam itthon – közli a pedagógus. – Az osztályomban a tanulók csupán kis százaléka magyar anyanyelvű. Akiknek nincs otthon segítségük, esélytelen, hogy lépést tartsanak. Nekik még külön el kell magyarázni a tananyagot ukránul. Sokan már azon gondolkodtak a távoktatás alatt, hogy otthagyják a magyar iskolát. Ezt nem engedhettem, ők az én diákjaim, felelősséggel tartozom értük.
– Nagy áldozatot hozott.
– A lányom nem helyeselte, amit teszek. Nem is engedte, hogy meglátogassam őket, mert ki tudja, milyen vírusokat szedek össze a gyerekektől. Épp a karantén elején szülte meg a második unokámat. Nem ölelhettem magamhoz a picit. Nagyon nehéz volt.
– Mivel segítette még a gyerekek fejlődését?
– A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola által szervezett magyar mint idegen nyelv tanfolyamok Técsőn is nagy népszerűségnek örvendenek. A gyerekekkel nyáron rengeteget tanultunk, és ez segíti őket az iskolában is. Néptáncoktatással is foglalkozom. Az énekeken keresztül csodálatosan fejlesztődik a nyelvtudásuk, és a beszéd dallamára is ráéreznek. A legutóbbi osztályomban nagyjából 4 gyerek beszélt magyarul az első évben.
A negyedik osztály végére mindenki megtanult magyarul.
A mostani diákjaimmal ez másképp van. Tavaly már egész jól beszélték e nyelvet, de most mintha elfelejtették volna. Mivel kevesebbet voltunk közösségben, nem hallották a hangom az iskolában, nem kellett a tábla előtt felelniük – kijöttek a gyakorlatból. Most örülünk, hogy újra együtt vagyunk. Én is örülök, hogy a telefonom már nincs tele a gyerekek házifeladatait tartalmazó videókkal és anyagokkal, így újra működik (nevet – a szerk.).
Kancsászkiné Csákai Alexandra nem érzi úgy, hogy a kisfia lemaradt volna a tanulásban. Pedig az első osztályt jóformán végig távoktatásban végezte.
– A betűk megtanulása és összeolvasása volt a legnehezebb, sokat kellett foglalkoznom Istvánkával – mondja a tiszapéterfalvai fiatalasszony. – Én is ott ültem vele az online órán, így könnyebben tudtam neki segíteni. Figyeltem, és ha láttam, hogy valamit nem ért, akkor utána elmagyaráztam neki még egyszer. Most már Magyarországon élünk, és az itteni tanterv szerint nem volt lemaradása. Sőt, előrébb voltunk. Mindent megtettem azért, hogy követni tudja a tananyagot. Most, hogy már én is dolgozom, rettegek attól, nehogy megint távoktatásra kerüljön sor!
Nem tévedek, ha azt mondom, a nagy többség ugyanígy tart ettől. A karanténkorlátozások miatt már aligha kerülhet sor erre, ám a fűtési problémák, vagy egyéb mondvacsinált okok miatt lehet ismét meghosszabbítják a szünidőt, kényszerpihenőre küldik a gyerekeket, amíg „megoldódik a probléma”. Az, hogy erre van-e valós esély, már egy másik cikk témája.
